Szia Sanyi!

Előző levelemben az 5721-es bisznek a taszári "elcsomagolását" ígértem, de érdemben sok érdekes fotó nem készült róla, találtam viszont képeket az átvontatásáról ezért elképzelhető, hogy ő is terítékre kerül nemsokára.

Nézzük a "trojka" harmadik gépét a 01-es oldalszámú Szu-22-est. Ez a is gép kétszer
"költözött". Előszőr akkor, amikor a repülőtérről a gépet átvontatták a távolabbi
lezárt részbe a falu főutcáin keresztül.

Aa Magyarországi falvakban (és minden más úton) azért nem megszokott
dolog, hogy az úton egy Sz-22-es jön szembe.
 

Érkezés a 2. számú kapuhoz.
 

Érkezés a gyűjteménynek otthont adó területre.
 

Megszokhattuk már, hogy az ajtó passzos. Érthető, a tervezőjének talán nem
jutott eszébe, hogy repülőgépek fognak közlekedni alatta.
 

Jó helyre visz az út.
 

Érkezés az utolsónak hitt, de valójában mindeddig már csak az utolsó előtti
állomáshelyre, ahol a gép a következő 2 és fél évet töltötte.
 

A második "költöztetés" képei akkor készültek, amikor a gépeket elvitték Kecskemétre.
 

Valaha szebb napokat is látott ez a hely, de akkorra már csak a gaz veri körül a

Szuhojt.
 

A szétszerelés különböző fázisai. Az utolsó képen jól látható, hogy a
gépben nincs benne a hajtómű.
 

Akárhogy is, de amikor egy ennyire szétszedett Szu-22-est látok bárhol a
világban, valahogy mindig rossz érzés fog el.
 

Lassan a szárnyától is megfosztják a törzset.
 

A "régi jó öreg kályhacső" teljes életnagyságában.
 

A szárny és annak belső szerkezete.
 

Itt már lassan "felmálházva" és készülődés az ismeretlenbe.
 

Ezen a képen látszik szépen, mennyire nem is volt egyszerű egyáltalán a kapun
kihozni a gépeket!
 

Közben folyik a pakolás.
 

(Talán) végső búcsú Taszártól, a gyökerektől. A végső egyenes a kapu előtt.
 

A szárnyak is követik jogos gazdájukat. Mit is lehetne mondani akkor, amikor az utolsó, állandó jellegel mindig is itt tartózkodó gép is elhagyja a bázis területét 26 év után.....? Viszontlátásra...... ?...
 

Együtt érkeztek a taszári kortárs 5721-es MiG-21bisszel.

És mint később megláthattuk, mindketten szép új "ruhát" kaptak és a Szuhojunk most egy elzárt, de repüléssel annál inkább gazdagított bázison álldogál, ahol mindig süt a nap és talán ismét felmerenghet a régi érzés a gépmadárban is, amikor még ők is hasonlatosan tehették mindennapi dolgukat, de ami most már úgy tűnik a részükre végleg befejeződött.

Üdv: Endre