REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

 

1944. június 30.-án Nemesvita mellett egy Me-110 (Me-210?) romboló találatai következtében lezuhant az amerikai 460. Bomber Group  40 29291 számú B-24H Liberator bombázója, amelyet Eider A. Erfeldt hadnagy és személyzete repült.

Mohos Nándor barátunk ennek - és a kötélék többi gépének aznapi  történetét dolgozta fel, és tette közzé 3 folytatásban a Magyar Honvéd 1995. márciusi számaiban. Olvasd el, de figyelmeztetlek: nem lesz könnyű abbahagyni !

Nándi barátunk elküldte az Erfeldt-személyzet képét is:

 

A képen balról jobbra:
Hátsó sor (állnak):

 Wheeler, Nagle, Waits, Troy, Bernhardt, Lenburg;
Első sor (guggolnak):

Erfeldt, Barrowcliff, Brown

 

Hátborzongató azokat a fiatal, mosolygó arcokat látni, akik nem élték túl azt a napot.

 

Köszönet Mohos Nándornak, aki a fenti cikket és képet a rendelkezésünkre bocsátotta!

Vargha Sándor két egykori, szenzációs felvétele következik, amelyeket a Szent-György-hegy oldalából készítetett:

 

Fent a végzetesen megsérült bombázó, lejjebb az őt lelövő  romboló.

A becsapódás pillanata.

 

 

Ezeket a képeket, és a roncs illetve az emberi maradványok kiemelésének (2007.) körülményeiről szóló rövid írást megtaláljátok a honvedelem.hu

című honlap "hazai hírek" rovatában.

Kérdezhetnéd, hogy miként jön ide a Repülőmúzeum?

Nos, az amerikaiak ez évben a roncsokat kiemelték majd az emberi maradványokat illetve a hozzájuk tartozó ruházat darabokat különválasztották és elvitték. A roncsokat a Repülőmúzeum kapta meg, három légcsavar-agy, egy motortorzó és 20-30 zsák apróbb roncsdarab formájában.

Látkép a Múzeumban egyelőre ideiglenesen tárolt roncsokról. Elöl két termetes páncéllemez-darab, hátrább három légcsavar-agy egy-egy tollal, egy motor-torzó, válogatott darabok, és az apró roncsdarabokat tartalmazó láda.

Egy motor maradványai. A hengerek leszakadtak, a motor tengelye elferdült, a reduktorház letört.

Az egyik légcsavar-agy, a reduktor bolygóművével. Érdekes: mindhárom légcsavar a reduktor azonos részénél tört el a becsapódáskor, nyilván itt volt a leggyengébb.

Még érdekesebb: a légcsavar-tollat a becsapódás a vitorla helyzethez képest 180°-kal megfordította!

Ez a légcsavar-toll is átfordult.

Ez a légcsavar-toll előírásosan vitorla-helyzetben áll, de a helyükről kitüremkedett gumitömítések azt sejtetik hogy nem a pilóta állította oda.

Egy deformálódott henger, a hűtőbordák a becsapódás utáni tűzben megolvadtak.

Egy generátor maradványai.

Egy olajhűtő és egy másik generátor.

Egy ismeretlen célú elektromotor.

Nézzük meg a pusztulás fokozatait:

A tűzben az alumínium alkatrészek elolvadtak.

Ez a lemez egy darab, a becsapódás ereje iszonyatosan összegyűrte. Festés vagy nem volt rajta, vagy leégett.

Ez a lemez összegyűrődött ugyan, de az eredeti színekben pompázik. Élmény  látni a bombázó eredeti színét!

Az üzemanyag rendszer egy szerelvénye, gyaníthatóan visszacsapó szelep. Szerintem némi tisztogatás után tökéletesen ellátná a feladatát ma is.

Egy oxigénpalack réz szerelvénye. Szépen csillog a napfényben, a számokat mintha most vésték volna bele. Mit neki a becsapódás, a tűz és a földben töltött 63 év...

Ez egy nagy áramra mértezett csatlakozó, az egyik méretes réz érintkező még benne van. Hanem a "szigetelőanyag" mai szemmel roppant furcsa...

Egy jelzőlámpa búrája, borostyánsárga színben. Róla lesz szó az EGYÉB rovatban is!