Régi adósságom a MiG iroda harmadik
"kályhacső-szabású" típusának ismertetése. Talán a gép külső
állapota volt ami eddig visszatartott - de most (2012.
november) lássunk hozzá !

Ebből a nézőpontból letagadhatatlan
a MiG-15 és MiG-17 rokonság.

Törzse nyújtottabb mint az elődöké

Innen nézve már felfedezhetők az
utód MiG-21 vonásai is.

A két hajtómű fúvócsöve viszont nem
jellemző a többi sorozatgyártásba került MiG típusra.



A farokrész sokban hasonlít a
21-esére. Minden ízéből a nagy sebesség érzete árad.

A levegő bemenetből viszont még
hiányzik a Mach-kúp,
ami a hangsebesség jelentős
túllépéséhez szükséges.

A levegő útja kétfelé válik és két
oldalról megkerüli a pilótafülkét és a két hajtóműbe vezet.

Az orrban középen és felül
radar-antennák vannak.

A bal...

...és a jobb oldali beömlő.

Hátul a jobb oldali hajtómű
látszik.

Az orrfutó szemből.

Fölül a "biciklilámpa-forma"
leszállófény,
alatta a futó kibocsátásának földi
ellenőrzését szolgáló lámpa

Az orrfutó bal oldalról, fölül a
rugóstag.

Az orrfutó aknája belülről.


A közel hengeres törzshöz a szárny
csatlakozásának nem sok átmenetet kanyarítottak.

A törzsön számos levegő-beömlő
nyílás.


A törzs hátsó részének fölülnézete.

Leszálló fényszóró a törzs alsó
részén.
Bekapcsoláskor irányba fordul,
egyébként a törzs vonalába simul.

A törzs alja.

Nyílásokkal ellátott törzsféklap.

Taréj, amely nagy állásszögű
elemeléskor megakadályozza
a törzs hátsó részének földhöz
ütődéskori sérülését.

Törzsféklap a jobb oldalon.

A párja a kép bal oldalán látható,
előttünk a "taréj" - no meg levegő-beömlő nyílások.

Megint nem vagyok biztos a
dolgomban: itt a fékernyő bekötését sejtem.

A kabintető jóval hosszabb mint az
elődöké.

A szárny tetején egy kisebb...

...és egy sokkal nagyobb
áramlásterelő,
amely a szárny felső felületén a
levegő oldalirányú áramlását korlátozza.

A szárnyvég.

A bal szárny...

és a jobb.

A jobb szárnyvég a pitot-csővel.

A jobbszárny elölnézete,

A jobb szárnytő.

A jobb szárnytő alul, a hátsó
részénél érdekes kidudorodással.

A bal főfutó.

A bal főfutó közelebbről, rajta a
kibocsátás földi ellenőrzését segítő lámpa.

A bal főfutó-akna belseje.


A jobb főfutó az áramvonalazó
(mármint a futó behúzott állapotában!) lemezekkel.

A jobb főfutó.

A jobb főfutó bekötése...

...és aknájának belseje.


A radar vezetősugaras
Grusi-Tomasevics RSz-2-USz (K-5MS), típusú levegő-levegő
rakéta.

A rakéta orrában a közelségi gyújtó
helyezkedik el.

Mögötte a kormánylapok, amelyeket
sűrített levegős munkahengerek mozgattak páronként.

A meghajtó gázsuarak (4 db)
szokatlan módona a rakéta oldalán kerültek kivezetésre, de
ennek megvolt a jó oka.

A rakéta irányítása úgy történt,
hogy egy négy vékony nyalábból álló sugarat bocsátott ki a
gép tűzvezető üzemmódba kapcsolt radarja. Ezt a rakéta
indításától a becsapódásig a pilótának a repülőgép törzsével
célozva a célon kellett tartania. A rakéta önirányítása
abban állt, hogy a hátsó részén és a négy
stabilizátor-szárnyon lévő érzékelők jeleit értékelve a
rakétát "igyekezett" a vezetősugarakon belül tartani. A
hátsó antenna elfoglalta a gázsugár szokásos kiömlésének
helyét.

A jobb oldali, azonos típusú
rakéta.

Az indítósín adattáblája.

A függőleges vezérsík formája
egyértelműen hasonló az utód MiG-21-eséhez.

A magassági kormány helyett teljes
egészében kitéríthető vízszintes stabilizátort alkalmaztak,
igazodva a hangsebesség feletti repülés követelményeihez.

A MiG-19-es sajátos
gázküömlő-kialakítása.



A gázsebesség-fokozó.

A hajtómű "turbina oldala".

A szérnyra függeszthető póttartály.



Megnézzük a pilóta kabinját.

A kabinbelsővel bizony "törököt
fogtam". Egyelőre nem sikerült magyarázatokkal ellátott
rajzot szereznem, a feliratok pedig orosz nyelvűek. A
következőkben lesznek általánosságok és esetleg tévedések -
egészen addig amíg ki nem segítetek a bajból.
A kép bal felső részén a
pilóta oxigén-ellátó rendszere, az ülés szélén pilóta
ruhájának-maszkjának csatlakozói. A kerek mérőműszer körül
viágítás-kapcsolók és potméterek. A gázkart nem kell külön
bemutatni - érdekes viszont hogy nem különül el feltűnően a
két hajtómű vezérlése.


A pilótával szemben bal oldalt a
repüléshez szükséges műszerek: kis- és nagy magasságmérő
iránytű, műhorizont, takarásban a sebességmérő - no meg a
hiányzó időóra helye. A jobb oldali panelen nagy léptékű
magasságmérő, variométer, és Mach-mérő. turbina előtto
gázhőmérséklet-mérőm fhajtómű-fordulatszám-mérő és
üzemanyag-mennyiség mérő.

Középen a futóművek kibocsátó
karja.

Fölül a célzóberendezés és a radar
képernyője hiányzik. Bal oldalt vörös burkolat alatt
fegyverzet-kapcsolók, mellettük két utólagosan beépített
műszer. A fölül látható henger-szerű valami egyelőre
rejtély.


A pilótával szembeni panel bal
oldalán hat mezőből álló vészjelző tabló, A bal felső
sarokban egy furcsa műszer, talán állásszög-jelző?
Alatta oxigén-nyomásjelző.

Jobb oldalt fölül az elektromos
berendezések kapcsolói, alatta sűrített levegő és hidraulika
nyomásmérők. A két "kallantyú érdekessége hogy az
egyiken ciril bettűkkel ez áll: "avar sasszi", a másikon
latin betúkkel hogy AWAR KLAP. Feltehetően ugyanazt
jelentik, de hogy került a gépbe két nyelven ugyanaz a
kezelőszerv ?


A rádió kezelőpultja.

Az átlátszó fedél alatt ismeretlen
kapcsolók, alattuk a fényes félgömb mintha csengő lenne
(nagy marhaságnak tűnik, de nagyon olyan...).

A pilóta ülése és lábának helye,
elöl az oldalkormány pedáljaival. Bal oldalt a piros-kék
szabályozó a fülke levegőjének hőmérsékletét/szellőzését
sugallja.


Ennyit lát a pilóta előre. Középen
a MiG-ekre jellemző vastag páncélüveg.

A pilóta fejtámasza, mögötte a
fejpáncél.

A hátrahúzott kabintető.


A fejpáncél mögötti rész is
érdekes.

Egy hidraulikus - esetleg
pneumatikus rendszer elemeit látjuk.



Egy szokatlan nézőpont.

|