|
Kedves
Sándor!
Először is elküldöm még egyszer a furcsa légcsavaros An-2
fotóját. Először nem találtam a gépemen a képet így meg
kellett keresni az eredetit. Mint kiderült a kép eredetében
tévedtem, mert nem egy NDK-s makett dokumentációjában volt,
hanem a Repülés című újság 1957. évi 6. szám 9. oldalán a
"Képes Híradó" rovatban jelent meg. Viszont ez jó hír is,
mivel a képek kordokumentumai annak, hogy kis hazánkban is
voltak üzemben ezzel a furcsa légcsavarral szerelt An-2-k.
A képekhet tartozó írás a következő:
Tapolca
A II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola ejtőernyős
növendékei két hetet töltöttek
az MHS tapolcai repülőterén. Itt végezték ejtőernyős
ugrásaikat és mint erről
Falkai László tanár tájékoztatott bennünket, nem is rosszul.
A növendékek többsége 600 méter
magasból végzett bekötött ugrást...
...De ketten már öt másodperc zuhanási időt is kaptak. Ezt
pontosan tartsátok be -
mondja Falkai mester Györgyfalvi József és Liszkai Gyula
növendékeknek.
|
|
A
keresgélés közben találtam még valamit:
Egy cikket arról, hogy Szombathelyen megkezdődött a Rubik
R-26 GÓBÉ vitorlázó repülőgépek üzemidő növelő nagyjavítása.
Hogy kerül
a csizma az asztalra (?), az az miért is küldöm ezt el
neked? Levelemhez mellékelek a Szolnoki Múzeumban kiállított
R-26 GÓBÉ farokrészéről egy fotót, és máris világos lesz
minden.
Üdvözlettel: Surman Zsolt (SRY)
|
|
Eredeti megjelent:
Repülés
1980. 1. szám 7. old.
Néhány Gondolat – Néhány kép
1979. augusztus 17-e –úgy vélem- be kell, hogy kerüljön a
magyar vitorlázórepülés történetének jelentős eseményeit
számontartó dátumok közé. Ezen a napon – a szombathelyiek
kezemunkája nyomán – újból alulról láttuk a lajstromjelét az
egyszer már leírt HA 5400-s Góbénak. Akik a „kerítésen
belül” vannak, tudják, hogy ennek jelentőségét nem lehet
lebecsülni.
Soha nem lesz ismeretes kívülállók számára az a fantasztikus
erőfeszítés, az az óriási akarás, a hazai vitorlázórepülés
jövője iránt érzett aggodalom, ami a szombathelyieket odáig
hajtotta, hogy a kirepült idejű Góbék sorsát magukénak
érezve, 500 órára újból alkalmassá tegyék a gépeket arra,
aminek értelmét csak érezni lehet – repülni.
Az érdem a szombathelyi XII. AFIT-é. Autójavítás és
vitorlázórepülés? Így együtt? Igen! A megfejtés: Tóth István
ezüstkoszorús, egy gyémántos vitorlázórepülő-oktató, a
szombathelyi repülőtér társadalmi parancsnoka, a fenti cég
igazgatója. Mondjam tovább, repülőembereknek? Nyilván
felesleges.
Az előzményeket nem részletezem. Arra itt nincs is hely és
idő. Arról könyvet kellene írni. Megérné a fáradságot. Itt
csak azt a pénteket –azt az ünnepnapot- szeretném idézni pár
felvételemmel, ami nekünk is, a Leonov repülőklub tagjainak
is kitörölhetetlenül marad meg emlékezetünkben.
1. Itt aztán tényleg az utolsó simításokat végzik! Háttérben
a volt hangárépületünk,
ami a nagyjavítás szerelőcsarnokának
lépett elő.
2. A vízszintes vezérsík biztosítását is gondosan kell
elvégezni.
3. Öreg madár, nem vén madár, mert még 500 órán keresztül a
repülés nagyszerű élményét adják annak, aki majd a bot
végében érzi a levegőt.
4. A sűrített levegővel működő szerszámok vijjogva segítik a
munkájában Ehricz Gábor ezüstkoszorús repülőt,
klubtársunkat.
5. És most már megkönnyebbülten lehet a fűben ülve
mosolyogva nézni a berepülés után behelyezkedő HA 5400-as,
első Szombathelyen nagyjavított GÓBÉ-t, mert ennek
folytatása is lesz. A képen: Tóth István
repülőtér-parancsnok- AFIT igazgató.
Kép és szöveg: Czeiner Gábor
|
