Szia, Sándor

A MiG-17PF fotókhoz szeretnék fűzni egy kis kiegészítést.
 

Ez nem a teljes lokátor-szerkezet, csak a célzó-antenna, a kereső/felderítő antenna a felső, zöld burkolat alatt van beépítve. Jól láthatók a gépágyú-csőtorkolatnál felszegecselt hőálló lemezek is, amelyek a kicsapódó torkolattűztől védték a gép burkolatát.
 

A lokátor-antenna alatt keresztben elhelyezett kb. 2 cm-es furat egy ún. kényszer-vontatási csomópont, ha másként nem volt rá mód, ide beakasztott drótkötéllel is lehetett vontatni a gépet (pl. hasra szállás után vagy becsuklott futók esetében).

A képen az ún. tömlős-fék szerkezete látható, a fékagyban lévő fékbetéteket az alattuk körbefutó gumi féktömlő felfújódása szorítja a kerék fékdobjához, a fékezést a botkormányon lévő fékkarral lehet vezérelni, ez bowdenen keresztül vezérli a féklevegő-szelepet.
 

KABINFOTÓK

A célzókészülék előtt a körben sárgás színű szélvédő az a beépített páncélüveg.

A gázkar alatt a kissé lefelé álló kar az a fékszárny/ívelőlapok vezérlő karja.
A hajtómű leállító-kar ("sztoprán", eredeti oroszban "sztop-kran") ez alatt van, a katapultülés piros karjánál látszik a fogantyú gömbölyű vége. A gázkar előtti oldalfalon a műszer az a kétmutatós fék-nyomásmérő (a két főfutónál földön gurulásnál/kanyarodásnál a bal és jobb féknyomás nem azonos.)
 

A három piros, szív alakú fogantyú a három futómű vész-nyitására szolgál, ha se a normál hidraulikus, se a sűrített-levegős vésznyitó-rendszer nem működik, a fogantyúk drótkötélen keresztül a futóművek benti helyzetzárjait nyitják ki (a többit elvégzi a futók saját súlya meg a légáramlat).

A jobb kezelőpulton lévő piros fedeles csap a fékszárnyak sűrített-levegős vésznyitó-csapja, előrébb a másik hasonló (lekopott pirossal) a futóművek levegős vésznyitó-csapja, mellettük a hozzájuk tartozó levegőrendszerek nyomásmérő műszerei. A kabintető vészledobó karja a lokátor-ernyő burkolata mellett jobboldalt lévő közel vízszintes helyzetű piros kar.

(A botkormány tövében lévő piros fogantyú szerepére én is kíváncsi lennék, remélem, lesz aki megírja!)

Az oxigén-műszer alatt az ezüst gombócban végződő kar az a futóművek normál, hidraulikus működtetést vezérlő karja, az alatt a futó/fékszárny/törzsféklap helyzetjelző tabló. ÉRDEKESSÉG, FOTÓKON RITKÁN LÁTHATÓ: a kép jobb felső sarkában látható három kis kötélcsiga vezette meg azt a vékony bowden-drótszálat, (itt már lazán "lóg"), ami a gázkar markolatának elforgatását továbbította a célzókészülékhez. Ezzel lehetett beállítani a kis fénypontokból álló, a célzóüvegre felvetített célgyűrű átmérőjét a célgép fesztávjának méretére (pilóták erről biztos többet is tudnának mesélni, hogy mire is jó ez).

A botkormány-markolaton felül a gépágyúk tűzvezérlő gombja (piros fedél alatt), a markolattól balra a botkormány-szárra szerelt fék-vezérlőkar, ami bowden-kötélen keresztül működtette a padlón elhelyezett Pu-7 fék-vezérlőszelepet.

A jobb panel Bal/Jobb oszlop szerintem fel van cserélve a szövegben. A "kombinált nyomásmérő" = ún. "hármas-műszer", a hidraulika-rendszer és a hajtómű-olajrendszer nyomás, és a hajtómű-olaj hőmérsékletének mérésére szolgált (jobb alsó skála : C-fok!).

A Voltmérő feletti piros fedéllel védett gomb: a fedélzeti azonosító saját-válaszadó (SzRO/IFF) robbantó-gombja. Ha a pilóta eltévedt, és idegen/ismeretlen területen kényszerleszállt, ezzel a gombbal tudott "intézkedni", nehogy a szigorúan titkos kód a rosszfiúk kezébe kerüljön.

A műszerfal alatt jól kivehetők az oldalkormány-vezérlés lábpedáljai (recézett ezüstszínű felületek).
 

A katapult-ülés jobb oldalán nem oxigén-nyomásmérő van, hanem egy AD-3 időautomata, amely katapultálás után a pilóta bekötő-hevedereinek elengedését vezérli ( a karfába épített kézi kioldónak csak vésztartalék szerepe van, biztos ami biztos alapon, gondolom, a pilcsi is nyugodtabb, ha tud valamit tenni, mikor nem működik az automatika).

Ennyi a kiegészítés, további jó munkát minden rep-múzeumos megszállottnak,

Molnár Laci