Amerikai és angol légi támadások Szolnok ellen

Szeretném a kutatási eredményeimmel kiegészíteni Gy. Fekete István cikkét, melyben az általam talált dokumentumok alapján vannak további pontosításra szoruló adatok. Szolnok repüléstörténetének egyik nagy kérdése a június 2-i támadás áldozatainak valós száma. A bombázás után készült magyar és német jelentések hasonló ember veszteséget közölnek, melyekkel teljesen ellentétes a polgármester jelentése.

1, Idézet a cikkből:

A veszteségek végleges nagyságrendjének megítélésére mérvadó dokumentumnak a város polgármesterének 6108/1948 számú jelentését lehet elfogadni. Ugyan is ez az anyag, jóval esemény után készült (1948-ban), ezért az abban szereplő adatok tartalmazzák a később elhalt sebesülteket, a felkutatott halottakat, valamint azokat az eltűnteket is, akiket később különböző információk, dokumentumok alapján azonosítottak. Ebből a jelentésből pedig megtudhatjuk, hogy:

   „… a szolnoki magyar hősi temetőben a második világháború áldozataiból… 11 tömegsírban 1132-en (vannak –szerz -), akik az 1944. június 2-iki bombatámadásnál haltak, meg…”

A jelentés előlapja látható a cikkben, azonban a hátlapján van egy lényeges információ:

„A helyszínen pótlólag most szereztük be a fenti adatokat, mert ezekről sem az egyháznak, sem a katonai hatóságoknak semmiféle feljegyzéseik nincsenek.”

A polgármester szerint összesen 1244 német katona van eltemetve Szolnokon, melyből 1132 névtelen. Ez a szám az 1948. május 11-én kiadott „A II-ik világháborúban elhalt katonai személyek összeírása Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén” című jelentésben már 1282 halottra emelkedett. Ha valóban a helyszínen lettek összegyűjtve az adatok, akkor a temető főkönyvét kellett megnézniük, amiben azonban nincs utalás a német tömegsírokra. Csak a magyar áldozatokról készült egy összesítés 1945 elején.

Tehát itt nem találhattak semmilyen adatot, ezért „A helyszínen pótlólag most szereztük be a fenti adatokat…”, azt jelentené, hogy szemtanúk lettek megkérdezve?

Közszájon forgott egy történet, mely szerint volt olyan ember, (sajnos nem sikerült kideríteni a nevét) aki azt állította, hogy fiatal gyerekként részt vett a német katonák temetésében, és emlékezett rá, hogy talicskával hordta a halottakat a sírba. Több sorban egymásra fektették a halottakat, és leöntötték klórmésszel, majd betemették őket.

Ennek a legendának is utána lehet járni, mert a német hősi temetőt 2002-ben felszámolták Szolnokon, mely során 670 német katonát exhumáltak, akik a háború idején itt hunytak el. Ebből 383 katona név szerint, és 287 katona volt ismeretlenként a német nyilvántartásokban. A név szerint nyilvántartott katonák közül 128 halt meg 1944. június 2-án, a bombázás napján, és 1944. június végéig további 10 katona hunyt el, akik lehetnek olyan áldozatok, akik megsebesültek, és a kórházban haltak meg. Ez összesen 144 halott, amihez, ha hozzá adjuk az összes ismeretlen katonát, akkor 428 fős veszteséget kapunk erre a támadásra. Ez a szám a polgármester által jelentett számnak még a felét sem éri el, úgy, hogy a lehető legmagasabb veszteség lett számolva a 428 fős összesítésnél! Azonban nem minden névtelenül eltemetett katona a bombázás során halt meg, mert ide temették az egész háború alatt Szolnokon meghalt ismeretlen katonákat.

A legenda azonban tovább élt, mert miután a németek elvitték a hősi halottaikat, néhányan úgy gondolták, hogy azért ilyen kevés a halott, mert a tömegsírok, (a szemtanú szerint) a német sírokkal szembeni, jelenleg majdnem teljesen üres parcellában vannak. Azonban a temető nyilvántartása szerint a negyvenes években az a rész, amelyet a tömegsírok helyeként jelölt meg a szemtanú a VI. számú osztályon felüli parcella volt, melyben még most is van megváltott sírhely. A főkönyv szerint ide csak módosabb polgárokat temettek, ezért kizárt, hogy oda került a katonai tömegsír.

Ha csak a tényekre hagyatkozunk, akkor a legenda nem tényeken alapul!

Sajnos nem lehet kideríteni, hogy Zsemlye Ferenc a helyszínen honnan vette a jelentett adatokat, de biztos, hogy nem fedik a valóságot, vagyis azokat a jelentéseket melyek a bombázás után készültek semmilyen dokumentum sem cáfolja, ezért azok tartalmát nincs értelme megkérdőjelezni! Van egy magyar, és egy német korabeli jelentés az áldozatokról, melyekben a közölt adatok nagyon közeliek egymáshoz, ezekkel szemben egy bizonyíthatóan téves később készült polgármesteri jelentés áll, mely a hátoldalán már bizonyítja, hogy nem lejegyzett adatok alapján készült! Mink őrnagy 174 német katonát jelentett, a magyar áldozatok száma a halotti anyakönyvek szerint 169 fő, (ebből 6 fő az éjszakai támadásban halt meg), ezért a pótlólag csatolt módosított táblázatban szereplő magasabb számok nincsenek dokumentumokkal alátámasztva. (Ha vannak ilyen dokumentumok, nincsenek feltüntetve a források.) Természetesen a korabeli jelentésekben lehetnek kisebb tévedések, esetleg elszámolások, de kizárt, hogy ezek 4-5 fős eltérésnél többet mutattak a valós adatokhoz képest.

Természetesen szót kell ejteni azokról a holttestekről, melyek csonkolódtak a bombázás során, és azonosításuk nehézkes volt. A német katonák esetében ismeretlenként temették el, ezért bekerült a nyilvántartásba, a magyar civilek esetében, pedig a holttesteket nyitott koporsókban egymás mellé kihelyezték a temetőben, hogy ruházat, vagy más ismertetőjel alapján tudják azonosítani. 

2, Idézet a cikkből:

„Szolnokon a szövetségesek újabb légitámadása június 27-én, kedden volt. A bombavetők több hullámban támadták a várost, 137-en haltak meg, a vasúti felüljáró (abonyi úti) olyan súlyosan sérült meg, hogy rendbehozatalát 1945 áprilisáig sem sikerült megoldani. Ezen a napon néhány bomba a város egyik csendes, családi házakból álló lakónegyedére is hullott, itt négyen vesztették életüket.”

A Nemzeti jövőnk című újság június 27.-i száma ezt írta támadásról: „Negyed tizenegykor a város délnyugati légterében húztak el a húsz-harminc bombázóból álló kötelékek négy hullámban, amelyeket vadászkötelékek követtek. Fél tizenegy után pár perccel egy amerikai négymotoros bombázó nyugat felől közeledve átrepült a város felett, és a város központjában, ahol még a közelben sincsen hadicélpont szórta le pusztítást hozó bombaterhét.”  A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok június 28.-i száma is beszámolt a bombázásról, Kedden délelőtt ismét légi támadás volt Szolnokon címmel. Erős ellenséges kötelékek repültek el a város felett több hullámban. Az egyik hullám támadást intézett a város csendes, békés családi házai ellen. Eddigi értékelés szerint négy halálos áldozata van a támadásnak. A város légoltalmi parancsnoka a támadás után este hét órakor az első jelentésében telefonon a következőket jelentette Budapestre: „Szolnokot folyó hó 27.-én 10 óra 37 perckor légitámadás érte. Kb.100 gép, több hullámban repült át a város felett. Egy gép kb. 15 romboló bombát dobott le a városra. A földi elhárítás eredménytelenül tüzelt. Eddig 4 halott, és 10 sebesült van. Vízvezeték 3 helyen, villanyvezeték több helyen megrongálódott. 21 földszintes lakóház részben összeomlott, részben megrongálódott. A támadás a város belterületét érte. Kárelhárítás folyik.” A légoltalmi parancsnok, a 2.számú jelentést július 6.-án küldte: „9óra 37 perc és 11 óra 17 perc között volt légi riadó a városban. Sok rombológép vadászkísérettel, melyek közül egy kivált és támadott. Súlyosan megrongálódott 20, és könnyebben rongálódott 7 földszintes ház. Hajléktalanná vált 46 család 110 fővel. Meghalt 5 fő, könnyebben sérült 2 fő. Korházban nyert elhelyezést 7 fő.” (Országos levéltár) 18 romboló bomba hullott a támadás során a városra. (Csomor, 1968)  A halotti anyakönyvek szerint hat polgári személy halt meg ezen a napon bombatámadás miatt. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, halotti anyakönyvek 1944) Nem találtam olyan dokumentumot, mely alátámasztaná, hogy hat főnél többen haltak meg!

3, Idézet a cikkből:

„Július 10-én ismét támadás érte Szolnokot. Az amerikai B-24-esek ekkor is, a szolnoki vasúti Tisza hidat bombázták. Egyes adatok szerint ekkor a bombák mellett, 56 darab vízi-aknát is ledobtak a vasúti híd környékén a Tiszába. A több hullámban támadó gépek, csak részben érték el a céljukat, mivel a vasúti hidat nem tudták megsemmisíteni. Ennek az akciónak szemtanúja volt Tóvízi Lajos vasutas, aki épp Szolnokról, Tiszaföldvárra kerékpározott, amikor a következőkre lett figyelmes.”

Ezután olvasható a szemtanú visszaemlékezése, mely tökéletesen leírja a támadást! Biztos, hogy a rádió irányítású bombák vetését látta, mert az irányító gép kivált, a bombát hordó gépektől, hogy tudja módosítani a bombák oldalszögét. Az amerikai jelentésekben július 2.-án volt a támadás időpontja, és Oláh András Pál kutatásai során kiderítette, hogy 10.-én törölték a bombázók bevetését, vagyis nem jártak hazánk felett amerikai gépek. Erre a napra az angol légierőnek sem volt bevetése Szolnok környékén. Tóvizi Lajos szerint 10-n volt a támadás, azonban az emlékezetét semmilyen dokumentum sem erősítette meg, így ezt a támadást másodikán látta.

4, Idézet a cikkből:

Augusztus 21-én, és 22-én újra bombázták a vasútállomást és a vasúti hidat. A támadás szemtanúja volt Balogh István fegyverneki lakos, aki a következőkről számolt be:

   „…Augusztus 21-én a kettes vashídra hullt a bombazápor. 22-én, pedig a vasútállomást és környékét támadta a szövetséges légierő. A pályaudvaron felszaggatott pályatest, bárhová nézel, nem látsz egyebet pusztulásnál. Most már a napok nagy része légiriadó alatt telik el…A híd környékét bombatölcsérek százai veszik körül, amelyeket még ma is jól látni…21-én, egy szerelvény mozdonyán várta be a támadást a mozdonyvezető és a fűtő a kettes vashíd szolnoki oldalánál. Az első hullám után a szivattyútelepre akartak eljutni, így befutottak a bombák záporába, melyből ugyan élve, de szörnyű szenvedések árán jutottak ki. Ruhájuk letépve, sárban, vízben meghemperegve, halálra rémülten értek el a mozdonyig és ültek fel arra, majd visszatolattak Szolnokra, mivel a hídon az átjárás (Szajol felé – szerz -) megszűnt.”

Ezen a napon az amerikai 304. Bombázó Csoportjának százkét B-24-ese támadta a hajdúböszörményi repülőteret. A kötelék védelmét negyvenhat P-51-es biztosította. Az amerikai kötelékek Mezőtúr környékén repültek Karcag felé, ahol ráfordultak a Debrecen-Hajdúböszörmény irányra. (Pataki-Rozsos-Sárhidai, 1992) A hajdúböszörményi repülőtér elleni támadás sikeres volt, az amerikai bombázók hatalmas pusztítást végeztek. A Szolnok elleni támadást nem erősíti meg amerikai dokumentum, egyetlen köteléknek sem szerepelt célpontként. Ezt támasztja alá Tobak Tibor M.Kir. hadnagy visszaemlékezése, mert a magyar vadászkötelékek Szolnok felett jártak, amikor észlelték a bombázókat, melyek Karcag irányába repültek, ezért nem járhattak szövetséges gépek Szolnok felett.

5, Idézet a cikkből:

Az augusztus 22-i légitámadásról a „Nemzeti Jövőnk” című helyi lap a következőket írta:

    „…A rádió berepülési veszélyt jelzett, amelyet gyorsan követett az egyes körzetek riasztása. Szolnokon is megszólaltak a szirénák, mivel több hullámban városunk felé repültek az ellenséges kötelékek. A feszült pillanatok csendjét hamarosan felváltotta az erős repülőgépbúgás és a légvédelmi ütegek tüze, majd vészes bombasivítás. Mintegy 120 gép nyolc hullámban erős támadást intézett városunk különböző részei ellen, amelynek során 15 utcában keletkeztek károk…” 

Ezen a napon az amerikai kötelékek a Dunántúl felett repültek át, ezért nem támadhatták Szolnokot. Ezt a támadást sem erősíti meg amerikai dokumentum. Az augusztus 22-i támadáshoz beillesztett cikk idézet a Nemzeti Jövőnk című újságban az augusztus 22-i számban jelent meg „Az eddigi jelentések szerint két négymotoros bombázót lőtt le a légvédelmi tüzérségünk a Szolnokot ért Szent István napi támadáskor.” címmel, mely az augusztus 20-i támadásról ír.

Az áldozatok száma a katonai jelentések és a halotti anyakönyvek alapján: A repülőtér támadása során 83 ember az állomás támadása során 18 ember halt meg.

6, A táblázatban szereplő további adatok pontosítása: az amerikai támadások során augusztus 29-én senki sem halt meg, azonban szeptember 1-én egy ember, szeptember 19-én tizenkét ember halt meg a halotti anyakönyvek bejegyzései alapján.

7, Idézet a cikkből:

„Szolnokot az első bombatámadás 1944. június 2-án érte, míg az utolsóra szeptember 19-én került sor.”

Ez csak az amerikai és angol bombázásokra igaz, mert szeptember 19. után a szovjet, majd november 4. után a német légierő támadta a várost.

A várost ért bombázások áldozatainak összesítése során a halotti anyakönyveket 1948-ig átnéztem, azzal a céllal, hogy minél pontosabb képet kapjak a város áldozatainak számáról. Munkámmal az áldozatok emléke előtt kívántam tisztelegni!

                                                                                                                                            Magó Károly