REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

L.Z.: Kiegészítések az Il-18 kabinfotóihoz

 

 

Kedves Múzeumlap szerkesztő!

Az Il-18-as lapon (http://www.repulomuzeum.hu/Leltar/Leltarfotok/IL-18V.htm) láttam néhány kérdőjelre végződő mondatot. Néhányra azt hiszem, tudok olvasmányélményeim alapján válaszolni. Ha gondoljátok, használjátok fel, névközlés nélkül. Ha nem, akkor sem történt semmi, nekem óriási öröm nézni ezt a múzeumi weblapot, remélem, előbb-utóbb igazából is eljutok oda.

Az Il-18-as időjárás radarját, a PeCsa-s hajtóműmetszet bemutató képekhez
(még külön is) gratulálok.
 

"Ez a kép a kapitány szemszögéből készült. Nem sikerült eldöntenünk, hogy akormányoszlopon lévő kerék  az oldaltrimm, vagy az orrfutó kormányzásátszolgálja-e?"


Az orrfutó kormányázást szolgálja.

A kapitány oldalkormány-pedáljai. Fölül a fékek, a kisebb, oldalsó pedálok
lehet hogy az  orrfutó kormányzására szolgáltak?


Szerintem nincsenek oldalsó pedálok. Nem az UFO, a műszerfalkapcsolók
fluoreszkáló világítását gerjesztő UV lámpákra gondolt a képaláírás?

 

Én a pedálok belső oldalán lévő, felfelé álló, zöld kallantyúkra gondoltam ! (hs)

Érdekesség a fedélzeti hangrögzítő jobboldalt fölül lévő ellenőrzőpultja: a
gépen vegyesen használt orosz és magyar feliratok kavalkádját egy angol
nyelvű szoliterrel színesíti.


A Malév Il-18-asokra Angliában szereltek fedélzeti hangrögzítőt, ezért angol a felirata. (Talán 1973 körül történt.)

Az Il-18-asok angol hangrögzítőjéről mintha az Aero História különszáma az "Il-18 típusismertető" is ír, talán abban van a beépítés pontos dátuma.

A navigátor munkahelye, a kapitány mögött, a menetiránynak oldalt/háttal.


Érdekesség, hogy a navigátori munkahelyen volt a VOR I és VOR II vevők
frekvenciáját és üzemmódját beállító szerkezet (a fényképen bal szélen,
középen, alatta egy piros cimke: két kerek a VOR frek. beállító, mellette az
üzemmód választó), míg a VOR radiálok beállító műszerei a pilóták középső
műszerfalán volt. (A képen én csak a kapitányi oldalon levő, egyiket látom.)

 

A HA-MOA műszerfal képen látszik, hogy a VOR-II radiál beállítója a
másodpilóta előtt nagyjából szemből nézve a kormány mögött van:
http://www.flickr.com/photos/17350451@N08/2441060916/sizes/l/in/pool-624675@N24/

A navigátor SzPU-ja,mellette számomra nem tisztázott kapcsolók.


Az ANU (Automaticseszkaja Navigacionnaja Usztrojsztva-ha jól emlékszem) volt az Il-18-ason (és később, ehhez nagyon hasonló a Tu-134-esen) az autonóm navigáció és és repülgépirányítás rendszere. Ez girók és a sebességadatok alapján egyfajta analóg-mechanikus "számítógép" segítségével földi
rendszerektől független navigálást tett lehetővé. Ennek kezdeti beállításai
során szükséges a kezdeti (vagy az útvonal "átlagos" szélességi körének
beállítására).

 

Szintén kezdeti beállításhoz tartozó "A navigációs műszerek közelebbről"  kép jobb szélén a fekete, függőleges mezőben található giró-egyeztetők, amik a földi félgömb megválasztása mellett egy ismert mágneses irányhoz teszik lehetővé a girók igazítását és az aktuális girórendszer megválasztását (mágneses, önálló, vagy asztronómiai) Így, a jól bevált orosz (nagy távolságra ideális, de tervezés- és számításigényes) navigációs hagyományok szerint földi főkörök menti navigálás vált lehetővé.


Az ANU fő műszerei a kívánt térképszög (LZP) azaz, útirány beállítása, a megválasztott "0" ponttól mért északra ("C"-Szever), és keletre ("B"-Vosztok) mért elhaladást mutató kettős műszer, a szélsodródás beállítása. Az ANU-t a pilóták műszerfalán lehetett felkapcsolni a robotra,
ilyenkor egy "ANU+AP" visszajelző világított.
Az ANU tudott működni robotra kapcsolás nélkül, ilyenkor a beállított térképszög melletti előrehaladás útszakaszon való előrehaladás ("C"növekedése) és az oldalkitérés minimalizálása ("B" 0-n tartása) volt a navigációs információ.
Nagyon okos műszer volt, de nincs információm arról, hogy használták-e
Malév-es személyzettel és navigációs eljárásokkal. Általában az orosz navigációs automatika még a Tu-154 idejében is túl durva és hirtelen manővereket végeztetett (volna) a géppel az irányítás során, így, amennyire
tudom, a leszálló üzemmódokon kívül a robotokat csak alap üzemmódjaikban
használták irány, varió és magasságtartásra.

A rádiótávírász melletti kapcsolótábla.
De hol vannak a rádiók?


A rádiók a másodpilóta mögötti biztosítótáblás rész és a személyzeeti pihenő
közti falrekeszben voltak, a pihenő felől hozzáférhető módon.

Közben elkezdtem részletesen írni a MOA navigációs pultjáról (mert az autonóm navigáció szélességi kör állítója mégsem az a felső tekertyű, hanem a navigációs pult jobb szélén a fekete panel alján levő beállító.) Ezután elkezdtem részletesen írni erről pultról, aztán később vettem észre, hogy a MOA pultja (amiről közben találtam jó felbontású képet:
http://www.flickr.com/photos/17350451@N08/2441048148/sizes/l/in/photostream/
és MOE navigációs pultja egészen eltérő, még a műszerek elrendezésében is.
Ha lenne MOElemér navigációs pultjáról nagyobb felbontású kép, akkor szívesen megnézném, és amitt tudok, akkor azon pontosan megmondok, mert a MOA alapján "elmesélve" kicsit nagy lenne az összevisszaság.)

 

Remélem, túl sok pontatlanságot és tévinformációt nem írtam, ha lehetséges, lektoráltassátok ha közlésre érdemesnek gondoljátok.
A magam részéről az Il-18 szerkezeti leírásaiból, a http://il18.fluo.net -en található Il-18-as modellből, a HA-MOA-n kapott szakvezetéses látogatásból írom, amit írok, mindez természetesen osztva a memóriám szerény képességeivel.
Üdvözlettel,
Liling Zoltán

 

 

Zoltán értékes információit éppen akkor küldte, amikor megkaptam Zainkó Géza és Dr. Moys Péter hasonló témákat taglaló képaláírásait, ugyanakkor nem akartam összevegyíteni a két magyarázatot.

Zoltán névtelenséget kért, de időközben remélhetőleg sikerült meggyőznöm, hogy nagyon is megérdemelten szerepel itt a neve.

(hs)