Eltelt néhány nap, Gyuri újabb fejezetet küldött emlékeiből:

A méltatlan sorsú Pipis-hegyi repülőtér valóban csodálatos természeti környezetben fekszik. A pilóták ezt már biztosan jól tudják, de szeretném külön is felhívni rá a figyelmet. Északról a kékesi Mátra hegykoszorúja övezi, keleti oldalának elegyes növényzettársulását az egyre zsugorodó vízfelületű, kis kápolnával kiegészített Szent Anna-tó ékesíti. A környék híres búcsújáró hely volt egykoron! Szembetűnő érdekesség, hogy innen a térszín meredeken lejt Visonta felé és DK-i irányban messze beláthatjuk az Alföldet.
A Pipis és a Sár-hegy találkozásában épült meg az ötvenes évek (hadi)ipartelepítő koncepciójának eredménye, az akkori nevén Dióda (v. Ampulla) Gyár. A jól értesültek szerint rövid idő alatt át lehetett állítani hadi termelésre, ezért a néphumor csak Bőr- és Posztólukasztó Gyárnak nevezte. A gyárat keskeny nyomtávú iparvágány  kötötte össze Mátrafüreddel. A talpfákat már felszedték és a töltést is átvágták, mégis azt mondom: a környék idegenforgalmi szenzációja lehetne egy okosan kiépített, repülőtérrel rendelkező szabadidő-központ a Pipisen, ahová erdei kisvasúton is el lehet jutni!
Az elmúlt évtizedekben több nagyszerű vitorlázórepülő rekord kiindulópontja volt a Pipis-hegy. Szerencsés vagyok, mert én még ismerhettem azokat a "nagy öregeket", akik tiszteletreméltó fáradozásaikkal és bátorságukkal hozzájárultak a kibontakozóban lévő magyar vitorlázórepülés nemzetközileg is elismert tekintélyéhez. Tőlük tudom az alábbi részleteket.
A "Gyöngyös 33" nevezetű, egyetlen példányban megépült rekordrepülő gép még minden részletében kézimunkával készült. Erre a célra a Mátrafüred szélén, a Pipis-hegy lábánál lévő deszkahodályt használták. Ez eredetileg mulatságok színhelye volt, amit Molnár Árpád vezetésével asztalosműhellyé alakítottak. A költségeket gyűjtésből fedezték. Külön szakmai érdemük, hogy a tervező,
Janka Zoltán vezetésével olyan teljesítménygép megalkotására vállalkoztak, mellyel le akarták győzni az akkori világ legjobbjait. Tény, hogy közeljártak hozzá!
Az elkészült gépet Molnár Árpád repülte be, a Pipis déli (Gyöngyös felé néző) lejtőjéről indulva. A rekordrepülés 1933. június 27-én történt, ismét a múltkori dombtetőről, ezúttal DK-i irányú gumiköteles starttal. Árpi bácsi azt mesélte, hogy nem volt elég erős a szél, és a start után még az is
begyengült. A domb széle és a völgy tele volt nagy kövekkel, a gép meg egyre csak süllyedt. Visszafordulni már nem lehetett, s félő volt, hogy a köveken szétverődik a gép. Már nagyon alacsonyan volt, amikor ismét erősödni kezdett az idő, így nagy nehezen átjutott a Sár-hegy déli lejtőjére. Itt már egyre feljebb lehetett emelkedni, bár később majdnem teljesen elállt a szél. Így is megvolt a nagy öröm, hiszen 10 óra 7 perccel magyar időtartam rekord született! A híressé vált gépet a Petőfi Csarnok repüléstörténeti kiállításának egyik relikviájaként a mennyezet alatt felfüggesztve
állították ki.

A repülőgép megalkotói közül hadd említsek meg két mátrafüredit, a Rábel testvéreket. Egyikőjük cipészként, a másik emléktárgy-készítőként kereste a kenyérre valót. A Pipis-hegy hatvanas évekbeli elhagyatottsága is okozhatta, hogy ők már nem kerültek közelebb a repüléshez. Mindketten a mátrafüredi temetőben vannak eltemetve.
Árpi bácsi beszélt saját életének alakulásáról is. A háború után vitorlázórepülő oktató lett, s ez okozta sorsfordulását. Pontosabban egy szerencsétlen baleset, még az ötvenes évek vége felé. Egy akkoriban fontos elvtárs leánya kérte meg, hogy vigye föl repülni. Azonban csörlés közben bekövetkezett a baj: műszaki hiba miatt nem sikerült kioldani, s a gép átvágódott. Sajnos, a leány szörnyethalt, ő pedig életveszélyes sérülésekkel került kórházba. Fölépült ugyan, de a balesetet politikai síkra terelték. Hosszú időbe telt, míg tisztázni tudta magát, de nem oktathatott és nem repülhetett többé.
Idős emberként is gyakran meglátogatta a repülősöket, hisz neki ez volt az élete. Bárhogyan is alakult, az emlékeit nem vehették el tőle...
Árpi bácsit a gyöngyösi alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. S ha arra járnál kedves olvasóm, kérlek, keresd meg őt. Főhajtásod tiszteletadás lesz mindazoknak, akik oly sokat tettek a magyar vitorlázórepülésért!

Kozéky György ,  2007. február