A "Vadász helikopter"

Kedves Sanyi!

Közelmúltban Honlapotokon megjelent egy írás az új bukaresti repülőmúzeummal kapcsolatban egy román muzeológus tollából. Ennek kapcsán jut eszembe.....

Egy repülésőrült csapattal a Forgó Travel szervezésében 2006.07.26-31. között Erdélyben és a Regátban jártunk: brassói repülőgépgyár, két bukaresti múzeum és egy tengerparti repülőnap volt a program. Bukarestben a Hadtörténelmi Múzeum is szép repülős anyagot rejteget, de a fő attrakció az akkor még tulajdonképpen meg sem nyílt Repülési Múzeum volt, ahová jegy nélkül engedtek be, igen szívélyesen.

Bár 3-4 őrült tyúk állandóan rohangált körülöttünk, vigyázva arra, nehogy a rendezetlen rész irányába fotózzunk - mivelhogy "ezért esetleg nem veszik fel őket az EU-ba". Összességében lenyűgöző volt számunkra mindaz, amit a kiállító teremben és a szabad téren láttunk.

Részemre külön nagy élmény volt a "Vadász helikopter". Nem kell mindjárt Apacsra, vagy Mi-24 Varangyra gondolni... Régi ismerőssel találkoztam...
Az azóta már felszámolt Pestvidéki Gépgyár (az egykori Dunai Repülőgépgyár utóda, amely később újra felvette ezt a nevet) a pályafutásának csúcsán évente legalább 40 helikoptert nagyjavított a vadászokon kívül. Ennek keretében érkeztek az egykori Varsói Szerződés tagállamaiból a Mi-8-as különféle változatai nagyjavításra, időnként sérüléses javításra. Szép számmal jöttek a román katonai
minyók is, amelyek időnként hazánk területe felett eltűntek a lokátorról. A pilóták bejelentkezéskor majdnem mindig megkérdezték a toronytól, hol lesz a vám, illetve lesz-e. Ez vagy Ferihegyen volt, vagy Tökölön. Soha nem találtak semmit. A konyakosüvegek a padló és a kárpit alatt voltak elrejtve. Amire a vállalati fegyveres őrség parancsnoka a hangárba ért fújtatva, hol vannak a románok, addigra mi már kitermeltük a nedűt. Szegény, lehet, hogy ő is csak vásárolni akart, de nem kockáztathattunk...
Egyik alkalommal egy érdekes festésű és felszerelésű gép érkezett, amelyet kettő másik is követett. Ezeket a gépeket neveztük "Vadász" helikoptereknek.
Nem azért, mert a gépeken a törzs két oldalán, a hjm panel magasságában MiG-21-es póttartályok voltak szerelve, hanem mert a szalon belső kiképzésű helikopterekben a pilótafülke mögötti jobb mellső válaszfal utastér felöli oldalán, vadászpuskák részére fából készült fegyverállványok voltak szerelve. Persze a kényelmes üléseken kívül volt bárszekrény is és a két pilóta műszerfala között elhelyezett robotpilóta fölé egy fából készült dobozféle ülőalkalmatosság volt helyezve. Valamiféle navigátor ülés volt ("vadász-irányító" <hs>), amikor az állami vendégeket vitte medvevadászatra a Kárpátok Géniusza.

A 01-es gép volt Csau-é, a 02-es a fiáé, aki tábornoki ruhában végigsétálva a hangáron egy alkalommal meg is tisztelt bennünket. A 03-as meg a hadügyminiszteré. Legalábbis a rossz nyelvek szerint.

A gépről annak idején technológiai fotókat tudtam csak készíttetni, ezeken az egész gép nem szerepelt. Ugyanis feladatul kaptam az orosz gyári dokumentációban nem szereplő üzemanyag rendszer módosítás feltérképezését, a szükséges fel- és leszerelési, valamint javítási technológia megírását. Ennek kapcsán a módosított üzemanyag rendszert még saját készítésű röntgenrajzon is ábrázoltam. A fotók és rajzaim évek múltán, amikor már a polgári repülésben rongáltam a gépeket, sokat segítettek, amikor román kérésre egy gépet ilyen konfigurációra kellett alakítani.

A 21-es póttartályok - 490 literes, 55 kg tömegű, AMC jelű hegeszthető alumínium ötvözetből, belül hullámtörő válaszfalakkal - kiváltottá a két belső hengeres póttartáyt, amelyek a belső hasznos térből
hatalmas helyet foglaltak el. A minyó normál kifogyasztó tartályában és a két külső, un. felfüggesztett tartályában tárolt keró 400 km-re volt elég, a belső két tartállyal az átrepülési táv 1000 km-re nőtt. A két MiG-21-es póttartállyal (ilyenből különben a PG több száz darabot gyártott) az átrepülési táv hasonló lett. A két póttartály ejtőtartályként működik, a tolórudakból átalakított rácsos tartószerkezet és egyedi gyártású bilincsek tartják. Az üzemanyag diuritokon, hajlékony tömlőkön, fémcsöveken keresztül csatlakozik a tehertér padlója alatti, a felfüggesztett oldaltartályoktól jövő csővezetékekhez.

A múzeumi 03-as fedélzeti számú gép ezzel a festéssel jött be és ment ki a PG-ből, leszámítva a felségjelet, amely abban az időben a román nemzeti színekből összeállított ötágú csillag volt. Sajnos a gép ajtaja le volt lakatolva, ezért a belsejét nem lehetet fotózni. Egyébként a 03-as mellett kiállított minyó is megjárta a PG-t.

Aki Bukarestbe vetődik, annak feltétlenül érdemes elmenni mind az új repülőmúzeumba, mind a hadtörténeti múzeumba. Ez utóbbinak is van egy fedett épületben repüléstörténeti részlege, akárcsak a repülőmúzeumnak. Mindkét fedett helyen őriznek IAR 80-as replikát és a Hadtörténeti egy külön pavilonjában egy helyreállított Nardi F.N.305-t.

Ez utóbbiból, bár más motorral, nekünk is volt 42 db.

üdv. Bubu (Kovács Béla)