|
2009.
május
Kedves
Sanyi! Megint untatlak!
A májusban közzétett U-2-es kémrepülőgép lelövése az 1960.-as
verzió. Most rémlett fel bennem, hogy valamelyik TOP GUN
újságban is olvastam erről. Előkotortam és az 1997/2.
számban találtam egy erről szóló változatot.
Előrebocsátom, hogy sorkatonaként beszélgettem szovjet
tisztekkel a szovjet légvédelmi rakétások és a vadászrepülők
kapcsolatáról. Az információkat elemezve megítélésem szerint
a nap huszonnégy órájában farkasszemet néztek. Nem tudta
elviselni egyik a másiknak a sikerét. Az U-2 lelövése
kapitális trófeának számított. Egy darabra mindegyik igényt
tartott a zsíros koncból. Kökörülbelül ilyen hatalmi harc
szüleménye a következő leírás.
Forrás: TOP GUN 1997/2 száma.
Már csak a narancssárga villanás biztos
Legutóbb az orosz "Trud" újságra hivatkozva az angol Aír
Forces Monthly szaklap ismertetett egy teljesen új
történetet, amely alapvetően eltér az eddigiektől. A Szovjet
Honi Légvédelmi Vadászrepülő Csapatok /IA-PVO/ egykori
pilótája Igor Mentyukov állítása szerint nem igaz, hogy a
mélységi felderítést végző 566693 sorozatszámú amerikai U-2
gépet légvédelmi rakétákkal lőtték le.
Mentyukov aznap reggel egy vadonatúj Szu-9-es vadászgépet
vitt volna el a gyári repülőtérről a kijelölt alakulathoz,
de a légtérsértés miatt más parancsot kapott. Noha a gép
fegyvertelen volt, (beépített gépágyúval sem rendelkezett)
és egyszerű útvonalrepüléshez lett felkészítve, túlnyomásos
ruha sem volt a pilótán, mégis nagymagasságú elfogás
végrehajtására utasították.
A földi
rávezető állomás adatai alapján maximális utánégetéssel,
szuperszonikus sebességgel a Szu9-es teljesítőképességének
határán az U-2-es magasságára emelkedett, és a célt hátulról
közelítette meg.
Hogy
mindennek fegyverzet nélkül mi értelme volt ? Nos
személyesen Jevgenyíj Szavickij marsall, a Szovjet Honi
Légvédelem parancsnoka utasította Mentyukovot, hogy
ütközéssel semmisítse meg a felderítőgépet! Ez természetesen
a biztos halált jelentette volna a pilóta számára, és
érthetően nem valószínű, hogy lelkesen igyekezett
végrehajtani. A parancs a zonban legyen bármennyire
ésszerűtlen, szent és megkérdőjelezhetetlen egy szovjet
tiszt számára. Mentyukov a lehető legkisebb távolságban
száguldott el az U-2-es fölött amelynek szárnyait a Szu9-es
turbulenciája leszakította.
Felmerülhet a kérdés hogy mindezt miért nem mondta el a
leszállás után azonnal a pilóta, hiszen a feladatot
sikeresen végrehajtotta. Valószínűleg azért, mivel tartott
az esetleges retorziótól, hiszen esze ágában sem volt a
szándékos ütközés és öngyilkosság, de mindez ellentétben
állt a Szavickij marsalltól kapott paranccsal.
A fenti történetnek ellentmond, hogy az U-2-es roncsain jól
látható repesznyomok vannak. Ennek van magyarázata, ugyan is
a Szverdlovszk közelében lévő "Dvina" légvédelmi
rakétaosztályok kezelői ész nélkül lőttek mindenre, így a
már kisebb magasságban zuhanó roncsra és a saját gépekre is,
utóbbiak közül egy MiG-19-est "sikerült" megsemmisíteniük.
Az ösz szesen indított 14db V-750VN tipusú rakéta közül akár
több is eltalálhatta és tovább "apríthatta" az U-2-es
maradványait.
A Szu-9-es volt akkoriban a szovjet légvédelem egyik
legmodernebb és legnagyobb teljesítményű típusa, amelyet már
elláttak fedélzeti lokátorral, ezt minden bizonnyal
használta is Mentyukov a bevetés során.
Az U-2-es elfogását megkísérlő két másik, készültségből
riasztott, hasonló vadászgép valószínűleg azért nem volt
eredményes, mivel a felfüggesztett fegyverzetük tömege (4db
K-5-ös vezetősugaras irányítású rakéta) nem tette lehetővé a
szükséges magasság elérését.
A Szu-9-es T-431 típusjelzésű kísérleti változatával 1959.
július 14.-én Iljusin berepülőpilóta (aki a tervező Iljusin
fia) 28.852 méteres dinamikus, majd szeptember 4.-én 21170
méteres statikus magassági világrekordot ért el, mindez
hihetővé teszi Igor Mentyukov sztoriját.
A legilletékesebb, Gari Powers nem tudott 100%-os
biztonsággal beszámolni a lezuhanást kiváltó okról, sem
rakétákat, sem Mentyukov gépét nem látta (csak korábban a
két másik Szuhoj kondenzcsíkját), mivel a műszerfalon lévő
periszkópszerű optikai eszközön keresztül a felderítendő
területet figyelte. Csak egy dörejre és narancssárga
villanásra emlékezett, ami lehetett rakétarobbanás, de
Mentyukov szerint lehetett a Szu-9-es szuperszonikus
hangrobbanása és az utánégető tűzcsóvájának fénye is.
Ugyancsak hihető, hogy az U-2-es leszakadását a lökéshullám
okozta, mivel egy hasonló eset 1956-ban Németországban is
előfordult, igaz , hogy kisebb magasságban. Két kanadai
vadászgép húzott el közvetlenül a felderítő fölött, amelynek
vékony, kis felületi terhelhetőségű szárnyai nem bírták ki a
turbulenciát.
Hogy valójában mi történt talán sohasem fogjuk megtudni, de
az biztos hogy a fentiek érdekes adalékként szolgálnak a
hidegháború egyik hírhedt eseményéhez.
Eddig a leírás.
KEDVES HONLAPLÁTOGATÓK!
A leírás alapján döntsetek, hogy melyik változat a hihetőbb?
47 évvel vagyunk az esemény után, tehát a 24. órában.
Retorzió, balhé már nem lehetséges. Ugyan tragédiáról szól a
történet, de hát az egész mindenség az. Egy kis kel lemes
időtöltésnek szántam.
Én a
rakétarobbanást tartom hihetőbbnek.
És a Ti véleményetek? Várjuk e-mailen küldött válaszotokat !
Baráti üdvözlettel: Kóbor György
|