2009. április

Kedves Sanyi!

Bocsáss meg, hogy megint okvetetlenkedek!

Mint ígértem, megint írok. A Nagy úr által "előásott" ősmúzeumról és laktanyáról készült légifelvételt amikor megláttam, meglepett. 1982-es évjáratú kép. Azt nem akartam elhinni, hogy ilyen változáson ment át az objektum 10 év alatt. Arra gondoltam, hogy véletlenül fordítva lett előhívva.
No de Nagy úr ezt jelezte volna és Te helyrehozod. Tovább léptem és ekkor tényleg meglepődtem. Egyes katonai "funkcionáriusok" ennyire primitív gyermekded dolgokkal bizonyították rátermettségüket és hogy túl tudnak járni a nyugatiak eszén !?

Mert kétlem, hogy ez HM parancsra történt. Igaz ugyan, hogy a térkép léptéket is meg kellett hamisítani a "szomszéd" kívánságára, de az előbbi még ezen is túltesz.

És én ebben a korban itt voltam sorkatona. Szerencsém volt mert a parancsnokom nem ilyen fénykép szerint ítélte meg az akkori helyzetet.

Most leírok egy esetemet azzal az alezredessel, aki ilyen fénykép szerint akarta igazgatni a világ dolgait.
A Tanszékvezető megbízott, hogy tegyek rendet a "T" páncélszekrényében, amíg Ő órát ad. Engedélyezte, hogy belenézzek az anyagba. Akkor gondolni lehet, hogy mennyire volt titkos anyag. Kiválasztottam az 1960 május 1.én a Szovjetunió fölött lelőtt U-2-es amerikai kémrepülőgépről szóló anyagot. Gondoltam, most majd többet megtudok róla.
Tévedtem. Az újságban leadott híreket szajkózta titkos anyagként. Kényelembe helyeztem magam a Tanszékvezető helyén. Nyugodtan tettem mert máskor is ültem ott az Ő jelenlétében, Ő meg olyankor a dohányzóasztalnál ült.

Ekkor lépett be az alezredes /órát soha nem adott, legfőbb gondja az volt, hogy a három sorkatonának van-e elfoglaltsága/. Már azt is nehezményezte, hogy a főnöki székben ülök. Azt már végképp nem tudta elviselni hogy T anyagot olvasok. Hihetetlenül hangzik de összekülönböztem vele. Már az elhárítót emlegette meg hogy hadbíróságra vág. Majd ő megmutatja hogy ülnökből vádlott leszek. Az irodaajtó nyitva volt, a legjobbkor toppant be a Tanszékvezető.

Valamit meghallott a nyitott ajtón át a hangoskodásból. Nem engem vont kérdőre hanem az alezredest hogy:

- Mi ez nagy hangoskodás?

Rögtön eldicsekedett vele, hogy mekkora fogása van. A főnöke gyorsan lehiggasztotta.

- Hagyjad hogy olvassa, én adtam rá neki engedélyt. Máskülönben meg tudod hogy
ami titkos anyag abban a szekrényben van, az már régen megjelent az újságban !

Az alezredes azzal érvelt, hogy ha egyszer T anyag, azt sorkatona nem olvashatja.

A CÉL és a békesség érdekében maximálisan igazat adtam neki de elnézést nem kértem. Ahogy
visszament az irodájába, a tanszékvezető rámnézett, egy legyintéssel lezárta a dolgot, megkínált cigarettával és most a dohányzóasztalhoz ültem. Az alezredes alapjában véve nem volt rossz ember, merev katonának nevezném, aki az etalont is felülbírálta.
Hogy mennyire volt titkos anyag az U-2-es gép lelövése , íme a Népszabadság 1960. május 6.-i számában Nyikita Hruscsov beszéde:

"Május elsején 5.36 órakor egy amerikai kémre pülőgép behatolt a Szovjetunió légterébe. A gépet lelőtték. Vannak ügyeletes rakétáink, amelyek pontosan és elháríthatatlanul célba találnak, mégpedig biztosabban, mint a járőrszolgálatos repülőgépek ! "

A légvédelem 14 rakétát lőtt ki az ellenséges repülőgépre. Egy rakéta saját gépet talált el, a pilóta sorsa nem ismert. Egy lövedék a kémrepülőgép közelében robbant leszakítva annak farokrészét. További tudósítás: "Az idegen repülőgép egy kolhoz közelében fúródott a földbe. A kolhoz sofőrje barátjával megpillantotta az ereszkedő ejtőernyőst. A pilótát beültették a Moszkvicsba és a kolhozirodába szállították. Amíg érte nem jöttek, a falu népe vigyázott rá.  Így történt. Így lőtték le a szovjet harcosok az amerikai kémrepülőgépet. Így fogták el a szovjet emberek a gép pilótáját".- fejezi be tudósítását a Népszabadság.

A gép pilótája: Francis Gary Powers 31 éves százados.
Az U2-es kémrepülőgépről a honlapon nincs említés. Erről írok néhány sort.

Eisenhower elnök 1954 októberében adott utasítást egy új felderítőgép kifejlesztésére. Az U-2 program a légierő és a CIA közös vállalkozásaként indult útnak. Fő konstruktőre Clarence L." Kelly" Johnson volt, aki kifejlesztette a második világháborús P-38 Ligting, majd az F-104 Starfighter vadászgépeket.
Egy olyan gépet kellett kifejleszteni amit a szovjet légvédelem nem tud elérni: elsősorban nagy magasság. Ehhez társuljon nagy sebesség és nagy hatótávolság. Egy eddig szokatlan megoldást választott. Hatalmas fesztávolság, vékony törzs, sugárhajtómű.
Egy nagy vitorlázógépre hasonlított. Ez tudatos tervezés volt, mivel a nagy hatótávolságot úgy tudták elérni, hogy a gép nagy magasságban kikapcsolt hajtóművel siklott hosszú ideig.
Erre jó példa az egyik U-2-es esete 1957-ben az Atlanti-óceán fölött: A pilóta 25000 méteres magasságban észlelte a hajtómű leállását. Bejelentkezett a segélyfrekvencián amit a Bermudákon lévő légibázis ügyeletese nyugtázott, majd riasztani akarta a mentőcsapatokat. A pilóta közölte a megrökönyödött tiszttel, hogy el tud jutni a közel 500 km-re lévő repülőtérig.

Kisebb tömeg sereglett össze, amikor 40 perc múlva vitorlázórepüléssel megérkezett a gép.
Tervezésnél nagy gond lett fordítva a kabin kondicionáló berendezésére: túlnyomás, hőmérséklet és páramentesítés biztosítására. A gép robotpilótával lett ellátva. Szolgálati csúcsmagasságon a ritka levegő miatt a minimális és a maximális sebességtartomány közel esett egymáshoz, ezért a megfelelő helyzetstabilitás kényes műveletét levette a pilóta válláról /akinek enélkül is elég dolga akadt repülés közben/.
A gép tervezett feladatköréből a megfigyelőeszközök nagy hangsúlyt kaptak. A legfontosabb készülék egy nagy felbontóképességű Hycon-B kamera volt, melybe több ezer képhez elegendő Kodak fejlesztésű Mylar filmet lehetett befűzni.
Az új gép 1955. augusztus 4.-én repült először. Mindössze 300 méter futás elég volt a fel szálláshoz. 45 fokos szögben emelkedett 10000 méterig, ezután kellett enyhébb emelkedőbe  vinni a szolgálati magasság eléréséig.

A vitorlázó leszállással 1956.-ban négy baleset történt, ebből három a pilóta halálával végződött.
Az 1960. május elsején lelőtt gép egy javított változat volt: U-2C tipusjellel. A különbség az U-2A-hoz képest a megnövelt erejű hajtómű, valamint a nagyobb levegő beömlőnyílások.

Műszaki paraméterek:

Fesztáv: 24,43 m
Hosszúság: 15,24 m
Hajtómű: Pratt & Whiney J75P-13B, 7160 kp tolóerővel
Max. felszálló tömeg: 10225 kg
Sebesség. 748 km/h 19800 méteres magasságon
Bevetési magasság: 21000 m
Hatótávolság: 4635 km
Fegyverzet nincs

Az első éles bevetésre 1956. junius 20.-án került sor az NSZK-beli wiesbadeni katonai re pülőtérről. Háborítatlanul repült az NDK-n át Lengyelország légterébe, majd onnan vissza.
Július 4.-én történt az első Szovjetunió fölötti bevetés. Átrepült Leningrád és Moszkva fölött, majd a Balti-tenger irányából tért vissza rengeteg jó minőségű felvétellel. A sikereken felbuzdulva július 5.-én, 9.-én és 10.-én is hajtottak végre bevetést. A gép oldalra néző kamerája 400km távolságba is belátott.
A felderítések sikerességét jelzi, hogy a CIA által kiértékelt több tízezer fénykép az USA Hírszerzési adatainak 90%-át tette ki.
 

Baráti üdvözlettel: Kóbor György