Szervusz Sanyi!
Egy néhány mondatban a hatodik Kapitalista Szombatról.
Immár hagyomány szerint 2011. május 14.-én ismét
megrendezésre került a KapSzo. Ekkora létszám még nem
verbuválódott össze. Örvendetes tény, hogy a „kemény magon”
kívül újabb és újabb segíteni akaró, nemes szándékú emberek
jelentek meg. Jó pár személy jött el, akit az előző öt
alkalommal nem láttam. Ha nem is gigászi munkával, de a
magunk módján egy kicsit besegítünk (magamat nem beleértve )
a múzeum személyzetének a munkájába.
Tavaly ősz óta rengeteg munkát fektettek az új
kiállítócsarnok berendezésébe. Lenyűgözőek a repülőgépek,
ahosszanti falakon végigfutó két képsor. A repülőgépek
hosszú éveken át raktáron porosodtak. Most nem látszik
rajtuk az idő múlása okozta elöregedés.
A feleségemmel szerencsére eddig minden alkalommal meg
tudtunk jelenni. Öröm újra és újra találkozni az ott
megismert kedves emberekkel. Részemre külön örömet jelentett
találkozni – negyven év eltelte után – két volt
katonacimborával, Dombóvári Dezsővel és Balla Imrével.
Régóta készültünk erre a napra. Manapság ebben a rohanó
életvitelben az emberek sok esetben még az utcán is
elfordítják a fejüket ha egy ismerőst meglátnak. Na nem
mindig azért mert nem szívlelik egymást, hanem mert szaladni
kell bevásárolni, a postára, a községházára, stb. Mi
félretettük a kifogásokat. Akartuk és találkoztunk. Úgy
sikerült, ahogyan gondoltam. Minden etikettet mellőzve,
mintha közben nem telt volna el négy évtized, azok a srácok,
abban a stílusban, felszabadultan, idézve a múltat,
megbeszélve a jelen dolgainkat beszélgettünk. Az egy más
dolog, hogy a hajunk színe már nem annyira sötét. Hát
istenem! Csak a hölgyek fehéríthetik a hajukat? Na ugye! De
a szívünk a régi maradt.
A három obsitos: Dombóvári Dezső,
Kóbor György és Balla Imre (hs beszúrása)
Már tettem arról említést, hogy ha a KapSzo nem lett volna
életre hívva, nem valósult volna meg ez, az, vagy éppen
amaz. Hát erre is kicsi az esély, hogy ez a triumvirátus
összejött volna. Bízunk benne, hogy még fogunk
„értekezletet” tartani.
Baráti üdvözlettel:
Kóbor György
Baráti üdvözlettel:
Kóbor György
|