Ha 2010. május 15. 09.00 óra, az a Szolnoki Repülőmúzeum-ban a negyedik Kapitalista Szombat megrendezésének időpontját jelenti..
       
        Időben jó előre lett jelezve a múzeum honlapján. Ha az időjárás nem lett volna annyira kiszámíthatatlan, mint amennyire az volt, valószínű, hogy nagyobb létszámban jelentünk volna meg.
Ami azt illeti, így is harminc körüli volt a csoport létszáma. Megérkezésekor Nagy Andris ( a múzeum gyűjtemény-vezetője) esernyővel szállt ki a kocsiból. Hajnal Sanyi  (honlapgazda) azzal a hírrel érkezett, hogy a műholdas felhőképek mozgásából ítélve délre itt lesz az eső. Ennyi előjel után átprogramozták a tervezett munkát. Teljesen ésszerűen, mi is ezt tettük volna. Ettől nem lett megszegve a kedvünk.

Akik összejövünk erre a fórumra, tudjuk, hogy dolgoznunk kell. Olyan munkát nem kapunk, amit megerőltetés nélkül ne tudnánk elvégezni. Ha csak takarítást végzünk, azzal is hasznára dolgozunk a múzeumnak és jókedvvel tesszük. Munka közben is beszélünk erről-arról, attól még a kezünk jár. Itt volt szerencsém megismerkedni Groszvald Attila úrral, akinek számos felvételét kiértékeltem a honlapon, amikhez gratulálok. A feleségem és én Ővele és Horváth Balázzsal kerültünk  egy csoportba. A PO-2-es gépet kellett tetőtől talpig megtakarítani. Az első összejövetelen is ezt a munkát végeztük a feleségemmel, úgyhogy nekünk már volt benne rutinunk. Ezt azért írom, mert annak idején megkaptuk a melót, gondolkodás nélkül nekiugrottunk Barta Endréékkel. Kitakarítottuk a pilótafülkéket, letakarítottuk a törzset, a farokrészt és az alsó szárnyakat.  Akkor jöttünk rá, hogy a felsőszárnyon kellett volna kezdeni. Azt is letakarítottuk, utána újra az alsórészt. Most  nem variáltuk meg ennyire, a felsőszárnyon kezdtünk.

Éppen végeztünk, amikor szólt Nagy Andris, hogy munkát befejezni bemutatórepülés lesz helikopter modellel. Illés Péter és Martin Péter urak érkeztek Debrecenből. Ők hozták a helikoptermodellt és a reptető tudományukat. Martin úr már tavaly ősszel tartott hasonló bemutatót, ami nagyon megnyerte a nézőközönséget. Most Illés Péter úr jeleskedett.  Megint csak azt tudom kommentálni, hogy ez a gép tudja ugyanazt mint az igaziak, és ezenfelül azt is, amit a nagyok nem is tudhatnak. Például: háton lebegésből fél másodperc átfordul hason lebegésbe. A gép erre képes, de vajon tudná-e ezt, ha nem hozzáértő kezekben lenne a távirányító?

Egy kis kitérő: hallottunk az évekkel ezelőtt történt tragikus kimenetelű repülőmodell bemutatóról. Ugyanez itt is benne volt a pakliban. Ez itt eszünkbe se jutott, olyan határozottan végrehajtott volt a bemutató. A biztonságos  irányításra egy példa: A nézők  vonalától kb. tíz méterre leeresztette a modellt háton repülésben és egy méterre a talajtól lebegésben megállította. Felemelte
öt-hat méterre, visszafordította hason lebegésbe - közben a talajhoz viszonyítva azonos ponton maradt - majd egyenletes sebességgel landolt, de olyan puhán mint azt a madarak teszik. A bemutató végén gratuláltam Illés Péter Úrnak és gratulálok a most is a múzeum honlapján.
 
       Egy kicsit magyarázkodnom illik. A kedves olvasó - jogosan - azt várná tőlem hogy hasonlítsam össze a Illés úr bemutatóját a Martin úr bemutatójával. Legcsekélyebb szándékomban sem áll minősíteni, mert nem vagyok hozzáértő. Engem mindkettő lenyűgözött. Ellenben Martin Úrral való rövid beszélgetés során Ő utalt arra, hogy kettőjük közül Illés úr a jobb.
 
       Alig lett vége a bemutatónak, ahogyan azt Sanyi megjósolta, 11.30-kor eleredt az eső. A társaság beszorult fedél alá. Elkezdődött egy maratoni távú eszmecsere. Akik akkor látták először egymást, azok is úgy beszélgettek, mintha ki tudja mióta ismerősök lennének.
 
       Nekem nagyon jóleső érzés, Pátrik Gabi tolmácsolta felém az édesapja üdvözletét. Viszont üdvözöltem Pátrik István urat (nyugállományú KILIÁNOS TISZT!) és azt teszem itt is.

Pátrik úr! Tisztelettel kérem, tessék eljönni az őszi "összevonásra"!
 
       A feleségemmel elsők között tanyát bontottunk. Pár nap múlva beszéltem telefonon Nagy Andrissal, ő mondta, hogy az  eső ellenére a kemény mag még három órakor ott volt. Csak van valami
megfoghatatlan dolog, ami odavonzza és ott tartja ezt a maroknyi csapatot.
 
       Baráti üdvözlettel:
 
       Kóbor György