Szomorú levelet kaptunk Dobos Zolitól:
"Szia Sándor.
Jelentem, hogy apám, Dobos Lajos, a mai napon az örök égi vadászmezőkre távozott.
Az elmúlt időszakban sok örömet okozott neki a Múzeum léte, és az ott dolgozók hozzáállása,
barátságos viselkedése. Nagy örömmel vett részt az első kapitalista szombaton is, és éppen
a napokban kérdezte, hogy tavasszal megyünk-e hozzátok. De a szíve közbeszólt, és a mai nap
reggelétől sajnos aktuális a korábbi elköszönése a repülőgépektől, amelyet idéztél is a honlapon
írásodban: *"... azt hiszem, nem jövök többször, szervusztok repülőgépek!"*
Lajos bácsi mindannyiunknak hiányozni fog markáns testi és lelki
tartásával, egyéni humorával, huncut mosolyával. Szerencsésnek tartom
magam hogy megismerhettem, saját előadásában hallhattam élettörténetét.
Nem felejtem el, hogy őszi találkozásunkkor - bár tudom hogy nem volt
könnyen barátkozó ember - kedvesen átkarolta a vállamat.
Pontosan éreztem hogy ez tőle nagy megtiszteltetés.
Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük !
(hs)
Korábbi találkozásunk Lajos bácsival