Gy. Fekete István

FEJEZETEK A HETVEN ÉVES FÜGGETELEN MAGYAR LÉGIERŐ TÖRTÉNETÉBŐL (1938-2008).

           A magyar katonai repülés több évtizedes történetében az alapokat, az első világháború hős magyar repülői rakták le. Az első világégés méreteit jól érzékelteti néhány számadat. 1914-18 között Magyarország területéről fegyverbe hívott 3.8 millió katonából 661000 fő halt meg, 74300 megsebesült és 734000 fogságba esett. Ezekben az években a repülőszemélyzetek megközelítőleg 100000 légi harcot vívtak, melyben, csak a nyugati hadszíntéren 10424 repülőgép semmisült meg (8077 légi-harcban, 2347 pedig a légvédelem tüzétől). Ami magyar pilóták helytállását illeti, az Osztrák-Magyar Monarchia 11 legeredményesebb magyar pilótája (olyan tiszthelyettesek, mint Kiss József 19; Fejes István 18; Gräser Ferenc 15; Kaszala Károly 9 légi győzelemmel) több mint 300 repülőgépet tett harcképtelenné, a monarchia légiereje által lelőtt gépek 40%-a, magyar pilóták nevéhez kötődik. A győzelmet azonban akkor sem adták olcsón, jelentősek voltak a veszteségek is. A monarchia légjáró-csapatai 358 halottat, 148 súlyos, 159 könnyű sebesültet, 114 eltüntet, 133 foglyot vesztettek. A Tanácsköztársaság időszakában is sokan vállaltak szolgálatot volt háborús pilóták közül, vezetőjük az ismert aviatikus Petróczy István volt. Ekkor, egy speciálisan felkészített Brandenburgi felderítőgéppel Dobos István berepülőpilóta kiemelkedő repülőteljesítményt hajtott végre, amikor, Kijevbe majd onnan Budapestre (2X1100 km) szállította Szamuely Tibor (a népbiztos, a moszkvai díszszemlén vett részt, a Kijev-Moszkva közötti utat földön tette meg).

1920. július 4-én, 10.00-kor hazánk egyik feketebetűs napja, történelmének egyik legnagyobb nemzeti tragédiája következett be, amikor Versaillesban aláírták a trianoni békediktátumot. Egy tollvonással az ország akkori 282 ezer négyzetkilométernyi területe 93000-ra, 18 milliós lakossága 7.8-ra zsugorodott. Délvidékről 44903, Felvidékről 106841, Erdélyből 197035, összesen 348779 fő menekült el. A diktátummal korábban egymással szoros gazdasági függőségben, egymásra épültségben lévő térségeket vágtak el egy tollvonással egymástól. A diktátum gyakorlatilag megszüntette hazánkban a katonai repülést és repülőgépgyártást. Az ún "E-akció" (felszámolás) keretében, a Barres francia ezredes vezette Légügyi Ellenőrző Bizottság elpusztított 119 repülőgépet, 77 repülőgépmotort és repülőgépgyárak speciális berendezéseit, gépeit is tönkretették.

A tiltás, a pusztítás egy sajátos nemzeti "létformát" szült, a rejtett légierőt. 1920. január hóban már működött a Kereskedelemügyi Minisztérium II. (légiforgalmi) szakosztálya. 1924. 04. 10-én a Kereskedelemügyi Minisztériumon belül megalakult a Légügyi Hivatal. 1931 októberében már a titkos légierő öt repülőszázadból állt. Egyrészt három közelfelderítő alegységből (Debrecenben Schwetz Zoltán, Szegeden Heppes Miklós, Kaposvárott Eperjessy József parancsnoksága alatt Fokker C VD - el). Másrészt egy távolfelderítő századból (Székesfehérvár Gyiressy Weiterschütz József, Fokker C VE - kel). Harmadsorban, egy vadászkiképző századból (Székesfehérvár Háry László; Fokker D VII és D XVI - el). Végül egy bombázó kiképző századból (Szombathely, Orosz Béla, Fokker F VIII Bi-el) állt. 1932-től felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek a független magyar légierő életben tartásában, a főleg a pilóták képzésben az ekkortájt az országban sorra alakuló sportrepülő egyesületek. 

 A független magyar légierő megszületik.

    Ahhoz, hogy a katonai repülés új alapokon újjászerveződhessen meghatározott politikai, gazdasági, katonai feltételekre volt szükség. Az önállósodás útján fontos állomás volt 1927, amikor a Szövetségi Ellenőrző Bizottság beszüntette tevékenységét, majd 1937. 01. 27-e, ekkor a Népszövetség pénzügyi ellenőrző tevékenysége ért véget, mindezek betetőzéseként az 1938. augusztus 22-én, a jugoszláviai Bledben (Stojadinovič, a jugoszláv kormány elnöke, külügyminiszter, Krofta csehszlovák és Comnen román külügyminiszterek, valamint Bakach-Bessenyey György belgrádi magyar nagykövet által) aláírt megállapodás. Ebben elismerték hazánknak a kisantant viszonyában a fegyverkezéshez való jogát. Már ezt megelőzően néhány hónappal Darányi Kálmán miniszterelnök március 05-én Győrben elmondott beszédében "megfújta a harci kürtöt". A kormányfő hadicélokra 1 milliárd, ebből közvetlen hadikiadásokra 550 millió, ezen belül, pedig konkrétan repülőanyagra 55 millió pengő felhasználásáról tett említést. 1939-től három évre hadikiadásokra több mint 4500 millió pengőt terveztek felhasználni. A terv szerint a légierő létszámát 20 ezer fölé, a külföldről beszerzendő repülőgépek számát több mint 500-ra, amihez még párosult a hazai repülőgépipar által produkált több mint 200 repülőgép. Felpörgött a pilótaképzés is, a hazai felkészítés mellett Olaszország 200 pilóta felkészítését vállalta. Ami a hazai repülőgépipart illeti a MÁVAG az olasz gyártásjog megvásárlása után 175 darab Reggiane Falco, magyarosított nevén Héja gyártásra kapott megbízást, a Győri Vagongyár néhány WM 21 Sólyom legyártása után 40 darab Focke-Wulf Fw-58 Weihe típusú gép legyártásához foghatott hozzá, a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár WM-21 Sólyom típusú gépet, és WM-14 és WM-23 és egyéb más típusú repülőgép-motorokat gyártott és fontos hadicélú repülőgép-gépátalakításokat végzett. Beindult a repülőtér-építési program is.     

1939. január elsejével önálló szervezeti kertek között kezdte meg működését a független, önálló haderőnemmé vált katonai repülés. Vezetőszerve a Honvéd Légierő Parancsnokság volt, első parancsnoka vitéz Háry László ezredes. Beindult a munka, a nagy lemaradás miatt gyorsítani kellett az "ütemen", amit erősen fékezett külföldi elszigeteltségünk.     

Sodródás a háborúba.

   1939. március 24-én Kárpátalja visszacsatolásakor Szobránc térségében az egyre erősödő magyar légierő átesett a tűzkeresztségen, amikor, légiharcban 9 szlovák gépet lőttek le, a magyar bombázók, pedig támadást intézte az iglói repülőtér ellen. Az izmosodás újabb állomása volt az 1939. november 5-én, Kasán megalakult "Horthy Miklós" Honvéd Repülőakadémia.

1940. A Dongó szd. Szolnokon

1941 tavaszán a Jugoszlávia elleni német hadműveletben való részvételünk során, a magyar repülőerők is feladatot kaptak. 1941. április 12-én súlyos veszteséget szenvedett el a magyar katonai ejtőernyőzés és repülés. Ezen a Pápáról a sáros felszállópálya miatt feladat-végrehajtásra Veszprémbe települt Savoia-Marchetti "SM-75" típusú szállító-repülőgép felszállás közben lezuhant. A tragikusesemény következtében Bertalan Árpád őrnagy parancsnok ejtőernyős-zászlóaljparancsnok, Kelemen Károly százados pilóta, szállítórepülő századparancsnok, Bene László főhadnagy navigátor, és Petri János őrmester rádiós, és 15 ejtőernyős katona életét vesztette. A jugoszláviai hadműveletekben az ejtőernyősöket szállító repülőszázadon kívül, hat vadász és három bombázó század vett részt.

1941. június 26-án egy újabb nevezetes és máig egyértelműen nem tisztázott esemény Kassa bombázása. A támadás során nem azonosított felségjelű repülőgépek 29 db bombát dobtak le a városra, 29 ember halálát és 13 személy sebesülését okozva. Mivel a hivatalos politika a kassai incidenst a szovjet "számlájára írta", megtorló csapást helyezett kilátásba.  Ez a hadművelet június 27-én reggeli órákban a Sztanyiszlavra mért csapással kezdődött. A repülőkkel egy időben 8. Határvadász-dandárból alakult "Rakovszky csoport" (nevét a parancsnokról Rakovszky György tábornokról kapta), benyomult szovjet területre. Még ezen a napon délelőtt 10 órakor, a magyar miniszterelnök a Parlamentben bejelentette a hadiállapotot a Szovjetunióval. Június 29-én 25 magyar bombázó mért csapást Sztrij városára, és ezzel a magyar kormány a "megtorlócsapást" befejezettnek tekintette. A magyar légierő ezen a napon elszenvedte a szovjet fronton első veszteségét. A X. közelfelderítő század egyik WM-21-es Sólyom típusú gépe és személyzete (Bánya László főhadnagy navigátor és Sallai István zászlós pilóta) a bevetéséről nem tért vissza (minden bizonnyal életüket veszették). 

A háborús évek.

Az 1941-ben a Szovjetunió területén folyó szárazföldi hadműveletek támogatására, Orosz Béla ezredes parancsnoksága alatt egy repülőcsoportot hoztak létre, ami két vadászrepülő- három könnyűbombázó-ezredből és a 4. nehézbombázó repülőezredből állt. A repülőcsoport 1941. június és november között harcolt hadműveleti területen, Frontszolgálatát 1454 bevetéssel fejezte be, ennek során 30 ellenséges gépet lőtt le, saját vesztesége, pedig 17 tiszt, 15 legénységi állományú katona, valamint 25 közelfelderítő, 14 vadász, 11 bombázógép.

  1942 januárjában Ribbentropp német külügyminiszter és W. Keitel tábornok a német vezérkar (OKW) főnöke Budapestre látogatott, látogatásuk célja a nagyobb létszámú magyar katonai részvétel elérése a szovjet hadműveletekben. Ennek a látogatásnak volt a "terméke", a 2. (magyar) hadsereg felállítása és frontra küldése. A magyar szárazföldi haderő légi támogatására hozták létre a 2. repülődandárt. Parancsnoka András Sándor vezérkari alezredes. vezérkari főnöke pedig Németh János vk alezredes lett. Állományába távol- és közelfelderítő, bombázó és vadászrepülő alegységeket szerveztek. Heinkel He-111P, Dornier Do-215, Junkers Ju-88, WM-21 Sólyom, Heinkel He-46-os, Caproni Ca-135bis, Bücker Bü-131, Focke Wulf FW-58, Re-2000 Héja, Junkers Ju-86 és Caproni Ca-101, és Arado Ar-96 típusú repülőgépekkel. 1942 májusában meg indult a kitelepülés a frontra, közúton, vasúton, és a levegőben. A szárazföldi haderő és repülők is, komoly ellenállással találkoztak a Don folyóhoz történő kijutásig és ott az ún hídfőharcokban is.

HORTHY ISTVÁN tartalékos főhadnagy, kormányzó-helyettes (pilótája által "Sheriff"-nek nevezett Héja.

1942. augusztus 20-n Horthy István tartalékos főhadnagy kormányzó-helyettes repülőhalála mély megrendülést váltott ki hadműveleti területen és a hátországban egyaránt. 1943.január 12-vel elkezdődött nagy nemzeti tragédia a Donnál, amiből a repülők sem "maradtak ki". Ilovszkojéban (a 2. magyar hadsereg főhadiszállásától alig néhány kilométerre) 750 repülős katona állt készen a harcra. Sikertelen kísérlet után végül a 26 (német) Westfalen hadosztály mögött, 500 harcoló, 4000 fegyvertelen és 1000 sebesült magyar és más nemzetiségű katona indult el nyugati irányba. Január 23-án érkeztek meg Harkovba útközben a veszteség: 36 halott, 46 eltűnt, 56 sebesült, és 32 fagysérült. Elpusztult az anyagi készlet 74%-a, a repülőgépek 49,3%-a (36 gép). A 2. magyar hadsereg vesztesége 40 ezer halott, 70 ezer sebesült és fogságba-esett katona volt. Elpusztult a felszerelés 80%-a.

1943. február 2-án megkezdődött a repülődandár átfegyverzése, átszervezése. 102-es számozással az alakulat egész évben hadműveleti területen, német alárendeltségben maradt. Repülőgépei között megjelent FW-189 Bel Ami felderítő, a ME-109 különböző  vadászrepülő változatai, He-111 és Ju-88 bombázók, és "némi késéssel" a Ju-87 romboló. A honi területen folyó repülés sajátos színfoltja volt az 1944-ben a szolnoki repülőtéren 8-10 darab Junkers Ju. W34 típusú géppel (Ju-52 kicsinyített mása) folytatott, német műszerrepülő, és a BSF-230-as vitorlázókkal végzett kiképzés (a vitorlázó gépeket Heinkel He 111-esek vontatták). Kállay Miklós miniszterelnöktől sokan várták, hogy "kimanőverezi" az országot a háborúból. Azonban 1944. március 19-én a német hadsereg megszállja hazánkat. 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után, kezdetét vette a Szálasy Ferenc vezette nyilas uralom.

Ebben a "politikai közegben" kezdődött el a szövetségesek (angol-amerikai) légicsapás sorozata, ami CBO (Combined Bomber Offensive) direktívában, "POINTBLANK" fedőnéven öltött testet. A szövetséges vezérkarok 1943. november 28. és december 1. között lezajlott teheráni konferencián határozták meg a Földközi-tengeri Szövetséges Légierők Parancsnoksága (MASAF) erőinek feladatait. A végrehajtás a 15. (amerikai) hadászati légi hadseregre, valamint az Angol Királyi Légierő (RAF) 205. stratégiai bombázó csoportjára (ezredére) épült. Ebbe a légi kötelékbe 21 bombázó egység tartozott.  Ebből 15 ezred B-24 Liberator, 5 B-17 Flyng Fortress bombázó 1 pedig vegyes (felderítő, fényképész) volt. A bombázókötelékek vadászbiztosításra, P-38 Lightning, P-51 Mustang és P-47 Thunderbalt gépeket használtak fel. 205. (angol) bombázó ezrednek, éjszakai feladatokra eredményesen alkalmazható Vickers-Wellington, és nappali feladatokra is alkalmas Halifax gépei voltak. A MASAF mindösszesen 1600 db bombázó, és 800-900 db vadászgép felett rendelkezett.

B-24 Liberator

1944. április elsejével a 101. Puma osztállyal megalakult a magyar honi légvédelmi repülőalakulata, állományába 3 repülőszázaddal (40 db Me-109G repülőgéppel), parancsnoka Heppes Aladár. Az osztályt később ezreddé szervezeték át, majd szeptember 25-ével a 101. vadászrepülő ezredet kivonták a Honi Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségéből.

Első hatalmas erejű bombázás Budapestet és közvetlen környékét érte, 1944. április 3-án. A támadásban 200 szövetséges repülőgép vett részt, a veszteség, pedig 1073 halott, 526 sebesült. Június 2-án az ún. "Ingaművelet" során, több nagy magyar várost ért légicsapás közte Szolnokot is, csak ebben a Tisza parti városba több mint ezer ember halt meg az amerikai támadás következtében. Szeptember 19-én Budapest már a 25. szövetséges bombatámadást szenvedte el. Az utolsó támadásra hazánkban 1945. március 22-vel került sor. A magyar honi vadászrepülő-erők 649 bevetést hajtottak végre, ennek során 61 négy- 32 kétmotoros bombázót, 14 vadászgépet lőttek le. Magyar veszteség 31 pilóta és 78 db Me-109G típusú repülőgép. A német vadászok hazánk légterében 932 bevetést hajtottak végre és 53 négymotoros bombázót, és 20 db két és egymotorost lőttek le. Veszteségük 43 pilóta, és 88 vadászgép.          

A magyar légierő sorsának alakulása a rendszerváltásig. (1945-1989).  

  1944. december 22-én Debrecenben megalakult az ideiglenes kormány. A háború szinte még be sem fejeződött, de már megindult az ország kifosztása, ami érintette a hadifelszerelést is. 1200 vagonnyi anyagot (közte repülő jellegűt is) szállítottak ki az országból. 1947. február 10-én Párizsban aláírták a békeszerződést, ami nekünk a meghatározott keretű szárazföldi haderő mellett, ötezer főnyi személyzetből és 90 (ebből 70 harci) repülőgépből álló légierőt engedélyezett. 1948. április elsején megkezdte a működését a Honvédelmi Minisztériumban a Légügyi Alosztály, majd később ez Osztállyá, majd Szemlélőséggé alakult. 1949. július 15-én a légierő újjá szervezésének fontos dátuma, megalakult a HM-ben a Repülőcsapatok Parancsnoksága. 1949. december elsejével Zalka András mérnök ezredest nevezték ki első parancsnokának. Az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) keretében Bücker Bü-131 és Arado Ar-96 és Zlin 381-es Fecske típusú repülőgépeken elkezdődött a pilótaképzés. 1948. február 18-án a Szovjetunióval megkötött "Barátsági, Együttműködési, és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés", majd, pedig az ezt követően június másodikán aláírt Magyar Szovjet Katonai Egyezmény hatására megindult a szovjet gyártású repülőgépek beáramlása a magyar légierőbe. Ekkor érkezett az

UT-2 Galamb,

Jakovlev Jak-9 Vércse,

Iljusin Il-10 Párduc és a

Liszunov Li-2 Teve, majd kissé később a

Jakovlev Jak-11 Ölyv és

Jak- 18 Fürj.            

A Magyar Kommunisták Pártjának Politikai Bizottsága (MKP PB) 1948-ban döntött a katonai szakemberképzés beindításáról. A magyar légierő felett a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) védnökséget vállalt. A döntést követően létrejött 21 katonai iskolán 1948-53 között 19641-an fejezték be tanulmányaikat. A magyar légierő felett védnökséget vállalt a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ).

Propaganda film, Körmendi János színésszel.

51-ben Sztálin elindította a háborús hisztériát, mely szerint a Szovjetuniónak és "szövetségeseinek" 1953-ra készen kell állnia egy "nyugat által indított világméretű katonai konfliktus elhárítására". Ezzel hazákban is kezdetét vette a haderő nagyarányú mennyiségi fejlesztése.    

  Az újrakezdés 1947. október 01. és 1948. április 15. között az 1. önálló repülőszázaddal az 1. Honvéd Önálló Javítóműhellyel és az 1. Honvéd Repülőtér Gondnoksággal indult Budaörsön. 1948. április 15. és 1948. október 01. között a következő repülőszervezetek voltak: 1. Honvéd Kiképzőrepülő Osztály (Mátyásföldön), az 1. Honvéd Repülőtér Gondnokság (2. Szolnok, 3. Tapolca, 4. Börgönd, és 5. Kecskemét kirendeltséggel), valamint az 1. Honvéd Önálló Repülőgép-javító Műhely (Budaörs). 1948. január-március hónapokban Mátyásföldről Szolnokra települt az 1. Repülőkiképző-osztály és annak 1. repülő-kiképző százada (Homér Imre, majd Huba László őrnagy parancsnoksága alatt, 448 fővel), továbbá az 1. Ejtőernyős Század (Kiss Zoltán főhadnagy vezetésével, 234 fővel), és a 2. Repülőtér Gondnokság (Gonda András főtörzsőrmesterrel, 43 fővel). 1948. szeptember 24-én 115 növendéket avatott az osztály Szolnokon és ezzel gyakorlatilag be is fejezte tevékenységét. 

1948. október elsejével megalakult Kecskeméten a 41.Vegyes Repülőezred (vere e.), állományában az 1.-2. vadászrepülő és a 3. csatarepülő századokkal. Szolnokon megkezdte működését a Honvéd Killián György Repülő Hajózó Iskola, a Honvéd Vasvári Pál Repülőgép-szerelő Iskola, és a 16. Önálló Szállító Repülőszázad (Tanai János főhadnagy) Budaörsön. 

1949. október elsejével (ez a szervezési intézkedés dátuma, az alakulatok felállítása ténylegesen 1950. január elsejével kezdődött) a Légierő Parancsnokság alárendeltségébe több új alakulat került. A 25. Vadászrepülő Hadosztály (vre ho), parancsnoka Mezőfi István őrnagy Kecskeméten (alárendeltjei: Forró Pál százados 24. vadászrepülő ezrede - vre e -, Szentkirályszabadján, Szebeni András százados 50. vadászrepülő ezrede, Tökölön - majd később Taszáron -, a Zoltai László százados 23. Önálló Csatarepülő Ezrede Tapolcán). A 35. Vegyes Repülőezred Rekettyés László százados vezetésével Székesfehérvárott (majd 35. vadászrepülő ezredként Horváth János százados parancsnoksága alatt Taszáron). Tanai János főhadnagy 16. Önálló Repülőszázada Budaörsön. Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Iskola, Huba László őrnaggyal, majd augusztus elsejétől Kablay Lajos alezredessel az élén, Szolnokon.  

KABLAY Lajos alezredes, posztumusz ezredes.

Vasvári Pál Repülőgép-szerelő Iskola Budaörs. 1950. november elsején a taszári újjá varázsolt repülőteret az 50. Vadászrepülő ezred "üzemelte be". Az 1950. április 04-i díszszemlén a Kilián iskola UT-2-es Galamb és Zlin 381-es Fecske típusú repülőgépekből álló kötelékkel vett részt, a pilóták többsége ún növendékoktató volt. A 41. ezred, pedig Jak-9 és Il-10 századdal. Az szervezők mindkét alakulat munkáját a díszszemle kiváló egysége címmel ismerték el.

 1951-re eldurvultak a politikai, nemzetközi kapcsolataink Jugoszláviával. Ebben az évben a repülőesemények (köztük a katasztrófák) példanélküli módon elszaporodtak. Épp, hogy túltette magát a katonai vezetés azon, hogy 1949. szeptember 12-én két műszaki honvéd Jugoszláviába repült egy Zlin 381 Fecske típusú repülőgéppel, alig tették túl magukat a vezetők ezen az eseményen már újabbak következtek. 1951. február 24-én, a Killián iskola, vadászkiképző ezredének két beosztottja, Szélig Imre főtörzsőrmester technikus, és Polácsik Attila őrmester szerelő-mechanikus, a 12216-os gyári számú Jak-11 "Ölyv"-vel, Kecskemétről, Ausztriába repült. Március 2-án a MASZOVLET egyik Po-2-es "Pacsirta" típusú gépével ketten távoztak külföldre.

A felújított Polikarkov Po-2 Pacsirta típusú rg. Szolnok, Sportrepülőtér.

Ebben az évben magyar repülőtisztek egy csoportját külföldre távozás előtt leplezett le az állambiztonság. Ezek az események, és a repülőfegyelmezetlenségek sokasága okot szolgáltatott a "rendcsinálásra" arra, hogy a sok-sok embert a seregből eltávolítsanak. Letartóztatások, tömeges leszerelések következtek eljött az idő az ún "horthysta hadsereg" katonáinak hadseregből történő eltávolítására, több vezető beosztású személy leváltására. Menesztették Zalka András ezredest, légierő-parancsnokot, Horváth Barna alezredest, helyettest, Horváth Kálmán alezredes főmérnököt, (ez utóbbi kettőt halálra ítélték, majd megkegyelmeztek nekik) Hűvös Sándor őrnagyot, hadtápfőnököt, Hámori László őrnagyot, törzsparancsnokot, és a parancsnokság osztályvezetőinek többségét.  

  Az előbbiek ellenére 1952-ben már a repülőcsapatok létszáma már közelítette a 20 ezer főt, ami 4 hadosztályból, több közvetlen egységből és alegységből állt. Állományába tartozott a 25. vre ho Kecskemét (1952-58 között, Taszáron, az 50. és 35. vre e), 24. vre ho Kunmadarason (majd 66. vre ho Kecskeméten). 68. csatarepülő hadosztály (csre ho), Székesfehérvár (a 32. az 59. és a 30. csre e Tapolcán, Börgöndön és Székesfehérvárott). 82. Önálló Bombázórepülő Ezred Mezőtúron (majd 1952-55 között 92. Önálló Bombázórepülő Hadosztályként - bore ho -, Kiskunlacházán, a 10. a 35. és a 26. bombázórepülő ezredekkel). Légierő közvetlen alakulatok voltak

a 37. Önálló Felderítő-repülő Ezred, Kiskunlacházán, a 18. Önálló Vegyes-repülő század Budaörsön, a 49. Önálló Szállítórepülő század Budaörsön a 19. Önálló Fényképész repülőszázad, Mátyásföldön. A Killián iskolán, Szolnokon jelentős létszámmal és feszített ütemű tempóban, szovjet kiképzési tematika és módszerek szerint folyt a pilótaképzés. Az 1951-es esztendő, jelentős szakmai eseménye volt a gázsugár-hajtóművel felszerelt MiG-15 "SAS" típusú repülőgépek megjelenése a 66. vadászrepülő hadosztálynál Kunmadarason. A vezetőállomány gyakorlati átképzésére augusztus elseje és október tizedike között került sor 30-35 órában, erre a típusra. 1952-ben meg érkeztek az első MiG-15bisz-ek.

MiG-15biszek az előkészítő helyen

  1952. október 14-18. között Szabadkígyós és Újkígyós között egy nagyszabású hadsereg-gyakorlatra került sor (amit megtekintett Rákosi Mátyás és Farkas Mihály is). A rendezvényt 21 db Liszunov Li-2-es Teve, és 1 db C-47-es Dakota típusú szállító-repülőgép szolgálta ki. Az ejtőernyős zászlóalj október 14.-én, 08.20-kor szállt fel Szolnokról. A cél előtt a C-47-es motorhibája miatt, a gép parancsnoka (Koronkai Károly őrnagy) kényszerugrást rendelt el, amit látva a többiek, ők is megkezdték az ugrást. Takács Ferenc hadnagy a tévedést észlelve azonnal leállította a többi gép elhagyását, ennek köszönhetően a kötelék első 12 és utolsó 2 gépe a kijelölt helyen hajtotta végre az ugrást (közben haláleset, és súlyos sérültek voltak, megsérült Sziklai Mátyás parancsnok is). Ezért a feladat végrehajtását a parancsnok helyett Csík György hadnagy jelentette Rákosi Mátyásnak. 

 Az 1956-os események időszakában a magyar légierő 255 feszállást 199 óra 10 percet repült. A légierő, karhatalmi (földi célpont elleni) jellegű repülési feladatot 7 esetben (egy raj, négy gép-pár és két egyes gép bevetés) hajtott végre. Ebből három esetben került sor, tüntető tömeg ellen fedélzeti fegyver alkalmazására, amelyből egy volt (Tiszakécske) halált okozó, a többi úgynevezett "fölé-lövésből" állt. Li-2-es és Mi-4-es gépekkel személy és anyagszállítás céljából, 198 felszállást, 140 órányi repülési idővel hajtottak végre. A magyar repülőerők vesztesége egy pilóta (Istenes főhadnagy), és egy repülőgép (MiG-15) volt.

Mil Mi-4 helikopter, Repülőmúzeum Szolnok.

A szovjetrepülők 1300 bevetést hajtottak végre. A legjelentősebb a november 7-én Dunapentele térségében 8 darab MiG-17 PF "Fresco" típusú repülőgéppel a magyar légvédelmi tüzérség ellen végrehajtott légitámadás volt. A nyugat-kelet-nyugat irányú légi híd működtetése során Li-2-es, Il-14-es, Il-12-es, Jak-12-es és Mi-4-es repülőeszközöket használtak fel. A szovjet légierő vesztesége 1 darab Il-28-as repülőgép (Budapest fölött a magyar tüzérség lelőtte) és 1 darab Mi-4-es helikopter (hegynek ütközött), a személyzetek meghaltak. A katonai bíróság 1956. 11. hó és 1958. 01. hó között 824 ("fegyveresekhez" tartozó) személyt ítélt el. Közülük 51 személyt halálbüntetésre, 31-et életfogytiglanra, 10-20 év közötti börtönbüntetésre 70-et, 5-10 év közöttire 153-at, 1-5 év közöttire 379-et, 1 évnél kevesebbre 97-et, felfüggesztettet büntetésre 42-et, és pénz főbüntetés kapott 1 fő. A megtorlás közvetlenül érintette a repülőalakulatokat is, a parancsnokok többségét, a katonatanácsok és a katona-biztosokat néhány kivétellel letartóztatták és többségüket elítélték. Szolnokon, ahol repülőalakulat vezetője volt a helyőrségparancsnok 20 hívatásos katona ellen indult eljárás, közülük 9 esetében született bírósági ítélet, de az iskola kunmadarasi ezredénél elítéltek száma ennél magasabb volt.                   

    Az 1956-os forradalmi eseményeket követően, elkezdődött a légierő ismételt újjászervezése. A 355 darabos repülőgép állományból "feleslegesnek nyilvánítottak 259-et. Ebből 136-ot visszakapott a Szovjetunió (MiG-15 és MiG-17-eseket), 14-et a MALÉV-nak, 3-at az Országos Mentőszolgálatnak és kapott a Magyar Honvédelmi Szövetség is. A rendszerbe 96 darab repülőgép maradt. Sokan kerültek ismét a "laktanyakapun" kívülre. 1957. március 25-én emelkedhetett az első magyar katonai repülőgép a levegőbe Kecskeméten. Április 1-től- megalakult és 1958-ig működött Vörösmarty Béla alezredes vezetésével a Repülő Kiképző Központ (RKK) Kecskeméten (és részben Taszáron az 1. Repülőszázaddal). 

    1958 őszén a megmaradt 3 repülőszázad bázisán, három repülőezred szerveződött (Kecskeméten, Taszáron, Sármelléken). 1959-ben a taszári ezred egyik százada átképzésen vett részt a Szovjetunióban MiG-19PM "Farmer" típusra, ez volt hazánkban az első hangsebesség feletti és rakétákkal felszerelt repülőgép. 1960. március 04-én érkezett az első hat darab, majd ezeket, újabb 6 gép követte, azaz összesen 12 állt szolgálatba. A MiG-19-est 1974-ben vonták ki a szolgálatból. 1960-tól az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) alárendeltségébe a 47. honi vadászrepülő-ezred Sármellék, a 31. vadászkiképző-ezred Taszár, az 59. honi vadászrepülő-ezred, és a 86. Vegyes-repülő század Kecskemét tartozott, 132 repülőgéppel (1961-ben Pápa lett a 47. repülőezred helyőrsége, egészen 2001.június30-ai megszűnésig). Még ebben az évben megérkeztek a MIG-21 F-13-as vadászrepülőgépek.

MiG-19PM "Farmer"

MIG-21-es

   A szervezeti fejlesztéssel együtt megkezdődött a Magyar Néphadsereg "minőségi kiegyensúlyozott fejlesztésének" részeként a repülőalakulatok átfegyverzése. Ennek a folyamatnak jelentős állomása volt a szuperszonikus repülőtechnika megjelenése, rendszerbe állása. Először a1961-ben MiG-21 F-13-asok jöttek (80 darab érkezett összesen, ebből 28 semmisült meg), majd a MiG-21PF következett (12 db jött ebből a 4 felfüggesztéses 1 db 23 mm-es gépágyúval szerelt technikából), ezeket a MiG-21MF-ek, őket, pedig a MiG-21BISZ-ek követték (Lazuros 75A-ból és a 75AP-ből összesen 60 db érkezett). 1964-ben kapta meg Szolnok az L-29 Delfin típusú kiképző-repülőgépeket (ezen, a típuson kapott többek között kiképzést Farkas Bertalan űrhajósunk, és Magyari Béla kiképzett űrhajós is).

L-29 a szolnoki felszállópályán

1979-ben megérkeztek Pápára a "Sámán" századhoz a MiG-23-ok (12 db MF és 2 db UB). 1983 őszén Taszár fogadta a Szuhoj Szu-22M-eket (szovjet An-12-esek hozták őket, 1997-ben vonták ki a rendszerből, üzemeltetése során 3 db semmisült meg belőle). 1968-ben érkezett a szállítórepülőkhöz 2 db An-24-es (kormánygépnek), majd 1974-ben 10 db An-26 (majd 2007-ben még egy a 101-es)   

  Hazánkban a katonai repülés viszonylag fiatal ága a helikopterezés. Ez a történet 1956-ban négy darab Mil Mi-4 típusú helikopterrel kezdődött. Ebből egy eleve üzemképtelen volt, kettő megsemmisült, a kissé később érkezett "plusz egy" gépre már nem találtatott személyzet, ezért tovább adtak rajta. Az újabb nekifutás 1961/63-ban volt, amikor 14 db Mi-1U és, 8 db UM helikopter érkezett (ezeket 1982-ben vonták ki).  1970-ben 22 db Kamov Ka-26, majd 1969-89 között 49 db Mi-8T, 2 Mi-8P, 1 Mi-8T/P és 1 Mi-9 lépett szolgálatba.

Mil Mi-8-as

 Egy gép személyzettel

1978-85 között megérkezett 28 db Mi-24D, 10 db Mi-24V, és végül 1987-89 között 5 darab Mi-17T és Mi-17P került beszerzésre. A légi-szállítási feladatokat 1957-ig a Liszunov Li-2-esek látták el, a "magas-szintű, beosztású vezetők szállítását pedig 1957-1968 között Iljusin Il-14 típusú géppel (MALÉV-nál) látták el. Ez utóbbi feladatot hatvannyolctól 2 darab Antonov An-24-es vette át. 1974-től, pedig részben Antonov An-26-osokkal oldották meg. 1993-ban az orosz államadóság fejében 28 db MiG-29-es, majd 2006-ban 12+2 JAS-39 Gripen érkezett, 1994-ben a hazai repülőgépvezető-képzés céljaira Jak-52-es és L-39 Albatros gépek érkeztek Szolnokra illetve Kecskemétre.  

  A magyar szállítórepülők egyik jelentős bevetése volt a romániai forradalomnak nyújtott légi szállítás. 1989. december 27-én 13 órás felszállással két An-26-os gép (az első személyzet: Czakó László, Kubánka József őrnagy, Elek István százados, Szanyi Ferenc hadnagy, a második: Boronkai Ferenc, Kaszab András őrnagy, Molnár Viktor hadnagy, Kaszab László törzsőrmester.) öt tonna gyógyszert, kötszert, élelmiszert szállított Bukarestbe. A román fővárosban meleg szeretettel fogadták a személyzet tagjait. A gépek 28-án hajnalra utasokkal a fedélzetükön (diplomatákkal és hozzátartozóikkal) repültek vissza Szolnokra. A helikopteresek pedig két alaklommal is (1991. 08. 16-20-a és 1995. 09. 5-7. között) két Mi-8PSz (szalon) típusú helikopterrel végrehajtott feladattal, II. János Pál pápa légi-szállításával került be az érdeklődés középpontjába. 

A Pápát szállító személyzet

    1993-ban újólag felvetődött a hazai pilótaképzés bevezetése. Ennek érdekében 1993 őszén szolnoki repülőezred, Mil, Mi-2es helikoptereket adott át, Németországból pedig L-39- Albatros (Németországból) és Jakovlev Jak-52-es típusú repülőgépek kerültek a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolára. Ezt a munkát a főiskolán közvetlenül, Pintér Sándor, Freytag Béla, Czikora Gyula alezredesek és Szappanos József őrnagy irányította. A kiképzés azonban Tiszavirág életűnek bizonyult 1996-ban befejeződött. Jelenleg három repülőbázis működik.

      Az első az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis. Rendeltetése a Magyar Köztársaság és a NATO szövetségesek légterének, területének és csapatainak oltalmazása, sérthetetlenségének biztosítása együttműködésben a NATO és a Magyar Légierő kijelölt egységeivel, alegységeivel. Harci technikája: JAS 39 EBS HU C Gripen (együléses többcélú vadászrepülőgép), JAS 39 EBS HU D Gripen (kétüléses többcélú negyedik generációs könnyű harci repülőgép), MiG–29 (együléses többcélú vadászrepülőgép), MiG–29UB  (kétüléses –oktató/gyakorló- többcélú vadászrepülőgép), L–39ZO Albatros sugárhajtású gyakorló repülőgép.

       A második objektum az MH 86. "Szolnok" Helikopter Bázis. Szolnoki előd alakulata az 1984. május elsején megalakult 89. Vegyes Szállítórepülő Ezred (MN 1936), első parancsnoka: Holler János ezredes. 1990. áprilisban, vette fel a befogadó város iránti tiszteletből a "Szolnok" nevet, így megnevezése Magyar Honvédség 89. "Szolnok" Vegyes Szállítórepülő Ezredre változott. 1992. január elsejétől újbóli átszervezés új név, 89. "Szolnok" Vegyes Szállítórepülő Dandár. 1997. szeptember elsejével a dandárt "visszaszervezték" ezreddé. 2004. szeptember 30-i hatállyal az MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred, és a 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezred megszűnt, e két szervezet bázisán létre jött a 86. "Szolnok" Helikopter Ezred. A megszüntetett, MH 86 Szolnok Helikopter Ezred jogutódjaként, annak személyi és technikai bázisán, 2007. március 1-én megkezdte működését az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis. A bázis feladata. Katonai erő alkalmazását igénylő esemény, nemzeti, illetve nemzetközi válsághelyzet kezelésére bevetett csapatok légi szállítása, illetve harctevékenységének légi tűztámogatása, oltalmazása. Légi kutatás-mentés ellátása a Magyar Köztársaság teljes területén. Bel- és külföldi katonai és gazdasági célú légi szállítások. Hadműveleti és gyakorló repülések végrehajtása. Hajózó és repülőműszaki oktatás biztosítása. A NATO Flying Training in Canada programmal kapcsolatos feladatok végzése.  Katonai repülő hagyományok ápolása. Szárazföldi csapatok oltalmazása, légi támogatása. Készenléti szolgálatok ellátása. Harcászati légi deszant feladatok végrehajtása. Természeti csapások, az ipari és környezeti katasztrófák következményeinek felszámolása. Az ellátás-utaltság rendben kijelölt szervezetek logisztikai támogatása. Állami és katonai felsővezetők légi szállítása. Szolnok Repüléstörténeti Kiállítóhely fenntartása, a kiállított technikai eszközök karbantartása. Rendszeresített harci technikája, Mil, Mi-8-as és Mi-17-es közepes szállító helikopter, Mil, Mi-24 harci helikopter, valamint Jakovlev Jak-52 oktató-repülőgép.      

    A harmadik repülőszervezet az MH Pápa Bázisrepülőtér. Rendeltetése a készenlét fokozása és a feltöltési készség fenntartása, a készenléti szolgálatot ellátó, valamint a Magyar Honvédségnél rendszeresített repülőeszközök fogadása, a nyugati régió Légi Kutató-mentő Készenléti Szolgálat tevékenységének biztosítása, illetve a felsoroltakkal összefüggő szervezési feladatok végrehajtása, a Katonai Repülőtéri Irányító Körzetben a szolgáltatások biztosítása, a személyi állomány kiképzése, valamint az objektum állagmegóvása.

  Ez a kis számadás, nem törekedhetett teljességre, de talán még így is képes arra, hogy érzékeltesse azt, hogy a független magyar légierő 70 éve milyen gazdag volt eseményekben, sikeres és tragikus történésekben egyaránt. Csak az utóbbi néhány évtized története az újrakezdés, a kibontakozás, majd az átalakítások szülte leépülés, majd az újbóli talpra állások sorozataiból állt. Itt a tapasztalatokat, a szabályokat gyakran vérrel írták, az elmúlt évtizedek során szolgálatteljesítés közben két repülőezrednyi "légjáró" vesztette életét, illetve katonák százai rokkantak bele a szolgálatellátással járó mostoha körülményekbe.  Az áldozatok elviselésére, a folyamatos megújhodáshoz az erőt a hazaszeretet, a repülésügye iránt érzett megszállottság, és az a remény adta, hogy lesz még jobb, kell, hogy jobb legyen. Számtalan jel bizonyítja, hogy ezt a nagyszerű történelmi örökséget felvállalja, annak nyomdokaiban járva viszik a "zászlót" tovább az utódok is, és ehhez remélhetően számukra nem csak a szándék, hanem a lehetőség is adott lesz.              

A Szolnoki Repülőmúzeum  madártávlatból.

Mi-8 napnyugtával