Tisztelt Hajnal Sándor Úr!

Engedje meg, hogy némi kiegészítéssel szolgáljak az "egyedi építésű fotokonténer" témához.
Tervezését, megépítését indokolta az a körülmény, hogy az 1980-as évek elejére a honi vadászrepülő alakulatainknál nem maradt olyan repülőgéptípus, ami alkalmas volt légi-fényképezőgép hordozására.

A Varsói Szerződés keretében azonban, a tagországok részére kiadott VSZ *"ajánlások"*-ban többek között javasolták a tagországoknak honi légvédelmi repülőcsapataik minden ezredénél egy repülőszázad kiképzését légifelderítésre is. (Ezeket az ajánlásokat a VSZ politikai tanácskozótestületének ülésein minden esetben egyhangúlag jóváhagytak a tagállamok fejbólintó politikai és katonai vezetői, és ami alatt egyébként vitát nem tűrő parancsot kellett érteni. Nem meglepő, hogy így is értették? Még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy némelyik értelmetlen, végrehajthatatlan, sőt egyes tagországokra nézve egyenesen káros.

A tagországok vezetőinek utasításakor érdekes módon azért mégis adtak a demokrácia látszatát keltő "árnyalt, hivatalos megfogalmazás"-ra. Lásd még egyszer: *"ajánlás"*)

Ennyi kitérő után a lényegre: volt parancs a felderítő-kiképzésre, voltak repülőgépek, voltak légi-fényképezőgépek. Még állandó szerződés a fényképezőgépekhez beszerzett, a tárolási idő múltával szavatosságát vesztett film pótlására is. Minden külön-külön megvolt, de működő rendszerré nem lehetett összeállítani... A honi légvédelmi repülőalakulatoknál a felderítő képesség vizuális légi felderítésre korlátozódott.

De! Egy feladathoz úgy nem lehet hozzáállni, hogy megmagyarázzuk, miért nem tudjuk, vagy miért nem lehet azt végrehajtani. (Ne értsen félre. A VSZ "ajánlás/parancs" a szuverenitás témakörébe tartozik. Ez utóbbi viszont egy szervezet belső működési rendje.) Tehát maradt a lehetőség: gondolkodni, tervezni, a meglévő adottságok felhasználásával megalkotni egy eszközt, ami, még ha korlátozott mértékben is, de többet nyújt a korábbiaknál.

Így aztán a kidolgozott követelményrendszer alapján Kecskeméten az MN KRÜ (Központi Repülőgépjavító Üzem) szakemberei megtervezték, megépítették a szóban forgó konténereket. További feladat volt a hordozó repülőgépekbe (MIG-21U) a működtető elektromos vezetékrendszer
beépítése. Mindez 1982-ben megtörtént.

*Az elgondolás lényege a következő volt: A MIG-21-esek BD3-60-21D szárny alatti tartójára függeszthető, UB-16-57 SZ-5 típusú, nem irányított rakétákat befogadó konténer átalakítása a meglévő AFA-39 típusú légi-fényképezőgépek beépítésére úgy, hogy azok alkalmasak legyenek mind függőleges tengelyű, mind ferde tengelyű sorozat-légifelvételeket készíteni.

Függesztés a bal szárny alá. Mindemellett megtartani a jobb szárny alá egy UB-16-57 blokk függesztését és a rakétaindítás lehetőségét. Ezt a repülőgép aerodinamikai kiegyensúlyozottságának megtartása, minimális mennyiségű, de mégis alkalmazható fegyverzet biztosítása követelte meg.

Lehet csodálkozni a konténer kivitelezésének egyszerűségén (ha úgy tetszik primitívségén, "áramvonalas" kialakításán). Megalkotóinak sajnos nem volt lehetősége szélcsatorna kísérletekre, sem speciális mélynyomó, fémmegmunkáló célgépek beszerzésére. Harcászattechnikai adatai,
képességei sem feleltek meg a kor követelményeinek. A fényképezőgép, típusszáma alapján is megfejthető: "AFA-39", bizony 1939-évi tervezésű.

1982-ben is annyit tudott, mint tervezésekor. Viszont nem mellékes körülmény, hogy ez a konténer-átalakítás semmilyen speciális, külön beszerzendő anyagot, berendezést nem igényelt. Minden rendelkezésre állt, költsége az amúgy is meglévő anyagok, eszközök, és a munkaidő-felhasználáson túl minimális volt.

Elnézést, itt helyesbítenem kell: kifizettek egy horribilis összeget, négy személy részére összesen
100 000 Ft-ot újítási díj címén.

Mindezek ellenére a kialakított rendszer kielégítő megbízhatósággal működött, sőt, láss csodát: kiértékelhető légi-fényképeket készített! Azt nem állítom, hogy az alakulat fényképész szolgálata imádta a ferdetengelyű sorozatfelvételek egybeillesztését, de megbirkóztak a feladattal. Nem kis számú gyakorló feladatot hajtottak végre az átalakított kétüléses géppel, rendkívüli esemény, súlyos meghibásodás nélkül.

Többek között éppen a Szolnoki repülőtérről és környezetéről, amikor a Kméti repülőezred két századával ott települt. Feltételezem, hogy ezeket a felvételeket rég megsemmisítették. Ha belegondolunk, jól mutatnának napjainkban a reptér múzeumában.

A feladat-végrehajtó repülőgép-vezetők jelentése szerint a vegyes függesztés a repülőgép stabilitását zavaró mértékben nem rontotta. A gép a hangsebesség alatti tartományban végig kiegyensúlyozható, stabil maradt. Más kérdés, hogy még ezeket a minimális/primitív képességeket a továbbiakban soha, egyetlen egy össz-fegyvernemi gyakorlat előkészítése, végrehajtása folyamatában sem vették igénybe. (Ez azonban már távolabb mutat. Ehhez a hozzáálláshoz, ha olvasta, vagy a jövőben elolvassa, némi magyarázattal szolgálhat Bokor Imre "KISKIRÁLYOK MUNDÉRBAN" című könyve.)

Az is igaz azonban, hogy a légi-felderítéssel szemben támasztott igények a 80-as évek közepétől változni kezdtek. Felmerült a pilótanélküli felderítő repülőeszköz-beszerzés tervezése a VSZ EFE parancsnokságának terveiben, ajánlásában is.

Hazai fejlesztésre is készültek tervek. Korszerű robotrepülőgép, többféle elven működő érzékelő berendezésekkel, és egyidejű adatátviteli rendszerekkel.

De hát a háborúhoz és a fegyverekhez egy dolog kell: pénz, pénz és pénz.

Ennek híján még mindig a beszerzés folyamatában vagyunk, és az alagútban is lekapcsolták a végét jelző lámpát.

Repülő baráti üdvözlettel:

"Á"

Nagyon köszönöm "Á" (ő kérte neve elhallgatását) érdekes és értékes kiegészítését!

Kezdem szégyellni a szerkezet kivitelezésére tett korábbi megjegyzéseimet.

(hs)