Szia Sanyi!

Megintcsak késve olvasom az elmúlt évek termését így akadtam rá a Mig-21bisz-ünk kiegészítő fotóira, amit viszont én egészítenék ki azzal amit a Wikipédia-ban találtam az általad feltett kérdésre:

"Az R-13 v.K-13 (AA-2 Atoll) fejlesztését 1957.-ben kezdték el az akkor OKB-134 (később: Vimpel) tervezőirodában, az irányítórendszerét pedig a "Geofizika" Tervezőiroda készítette. A rakéta fejlesztéséhez a Szovjetunió birtokába került amerikai AIM-9B Sidewinder alapos tanulmányozása után fogtak hozzá. A rakéta az 1956.-os kínai-tajvani fegyveres konfliktus során került a Szovjetunióba. A mendemondák szerint egy tajvani F-86 Sabre vadászrepülőgép Sidewinder rakétát lőtt egy kínai MiG-17-re amit el is talált, de a rakéta elfelejtett felrobbanni. A kínai gép a törzsében a rakétával visszatért támaszpontjára. Az eset után Kína átadta a Szovjetuniónak a Sidewinder-t ill. azt ami megmaradt belőle. Az 1960.-ra elkészült, kezdetben "310-es gyártmányként", majd R-3 típusjellel szereplő rakéta szerkezetét, méretét és működési elvét tekintve nagyrészt megegyezett a Sidewinder-rel, de repülési és harci paraméterei annál lényegesen gyengébbek voltak. 1961.-ben kezdődött meg a sorozatgyártása R-3SZ (R-13) típusjellel. A rakétát 1962.-ben rendszeresítették a MiG-21F és MiG-21PF vadászrepülőgépekhez. 1961.-től folyt a félaktív lokátoros önirányítású változat fejlesztése is, ez a típusváltozat R3R jelzéssel 1966.-ban jelent meg a MiG-21PFM típusok fegyverzetében. Az 1960.-as évek végén jelent meg a modernizált változata R-13M jelzéssel. Ennél a modellnél az infravörös kereső nagyobb érzékenysége érdekében nitrogénhűtést alkalmaztak. A rakéta legutolsó, R-13M1-es változata már 60 g-s túlterhelés elviselésére is alkalmas volt. A hatékonyságot viszont sosem sikerült a Sidewinder-éhez hasonló szintre hozni.

K-13 vagy R-13 típusjellel is ismert. Elterjedten alkalmazzák ma is világszerte. A volt Varsói Szerződés tagállamain túl számos fejlődő ország rendszeresítette, több helyi konfliktusban használták.


Főbb változatai:


R-3R     (AA-2 Atoll-C)  - félaktív lokátoros önirányítású
R-3M    (AA-2 Atoll-D)   - modernizált változat, erősebb hajtómű, új közelségi gyújtó
R-13M                           -  az infravörös irányító berendezés nagyobb érzékenysége érdekében

                                         nitrogén-hűtést alkalmaztak
R-13M1                         - az R-13 modernizált változata
R-3U                              - gyakorló változat, hajtóművet és harci részt nem tartalmaz

továbbá lincenszben:
PL-2                              - Kínában a J-6, J-7 és J-8II gépek számára gyártott,

                                        az R-3SZ-en alapuló másolat
A-91                              - Romániában licenc alapján gyártott ismeretlen változat

Műszaki adatai:
Hossz: 2830 mm (R-3M); 3420 mm (R-3R)
Fesztáv: 530 mm
Átmérő: 127 mm
Induló tömeg: 75 kg (R-3M); 93 kg (R-3R)
Sebesség: 2,5 Mach
Hatósugár: 8 km (R-3SZ); 9 km (R-3R); 15 km (R-13M)
Irányítás: infravörös önirányítás; R-3R-nél félaktív lokátoros önirányítás
Harci rész: 11,3 kg-os repesz-töltet közelségi gyújtóval"

A felfüggesztett bomba típusa viszont egy igazi talány, bármennyi fegyverzet leírást, képet, rajzot, fotót néztem át a MiG és Szuhoj tipusokról nem találtam említést róla. A legjobban a FAB-500 egyik változatára hasonlít, de több a különbség mint a hasonlóság.

Üdv: Endre