Az eset nagyon régen történt, még az átkosban, Szolnokon. Délutáni kiképzési repülésen voltam ügyeletes mérnök. A repülésvezető egy magas beosztású hajózó volt és néhány elöljáró a különböző parancsnokságokról is repült. Egyikük feladata egy tonnás külső súllyal való repülés volt. Ilyenkor a repülés előtti felkészítéskor külön ellenőriztük a felfüggesztő fermát, a rögzítéseket, vészledobó áramkörét stb. Minden rendben volt. A repülés eseménymentesen folyt, míg ez a feladat nem következett. A fegyveresek felakasztották a súlyt, a magas elöljáró felszállt északnak, majd jobb fordulóval a betonnal párhuzamosan, de már a repülőtér területén kívül repült. Én a toronyban voltam és épp távcsővel néztem a gépet, amikor a súly elkezdett távolodni a géptől és eltűnt a fák mögött. Szóltam a repveznek, hogy „alezredes elvtárs leesett a súly”!
Ó azonnal beleszólt a mikrofonba „ XXX, van jelentenivalója ?” „Leszállunk és vonalon” volt a válasz. Azaz nem rádión, amit halhat mindenki és rögzítenek is magnón ezért később is le lehet hallgatni. Ez megnyugtató volt számomra, mert ha mi vagyunk a hibások nem ennyire szolidak. Azonnal szóltam a zóna ügyeletesnek, hogy jön a gép vissza és csináljanak egy függesztő rendszer ellenőrzést. „Láttuk, tudjuk, csináljuk” volt a tömör válasz. Leszállás után röviddel jelentették, hogy részünkről minden rendben van. Ettől kezdve megnyugodva - kicsit vigyorogva - figyeltem az eseményeket.

A telefonos konzultáció után a repvez. szintén telefonon utasította egyik éppen feladatra induló személyzetet, hogy keressék meg hova esett a súly, (ami egy 1 tonnás vasbeton tömb volt) történt e károkozás esetleg sérülés. Nemsokára leszállás után természetesen telefonon jelentették: megvan, kár nincs de be van süllyedve a földbe és gépkocsival megközelíthető. A repvez. rám nézett és tudtam tétlenségemnek vége. Mivel a telefon még mindig foglalt volt és a kisrádiót se kívántam használni (voltak akik azt a forgalmazást is figyelték) lementem a zónába és megbeszéltem a műszaki mentő parancsnokával,  hogy kimennek a reptér karbantartó katonákkal és begyűjtik az elveszett súlyt. Viszont arra kérdésére, hogy teszik fel a Csepelre megvakartam a fejemet! Ezt csak daruval lehet. Daru van a repülésen, de ha az elhagyja a repülőteret, akkor le kell állítani a repülést a szabályzat szerint. Ezt viszont azonnal jelenteni kell és meg kell mondani miért álltak le, miért kellett a darut elküldeni, mert annak nagyon fontos oka kell, hogy legyen. Na ugye épp ez a jelentést akarták elkerülni.

Visszamentem a toronyba és elmondtam a problémát a repveznek. „Szerezz másik darut” szólt az utasítás. Rövidesen kiderült, van üzemképes daru csak nincs kezelő mert szabadságon van. Mivel késő délután volt az esemény hivatásos sem volt bent és a hírek terjedésének elkerülésére miatt nem volt célszerű behívni senkit sem. Meg lassan sötétedett és ezért az idő is sürgetett. A repvez, felhördülésére, hogy „nem igaz, hogy csak egy daru kezelő van a laktanyában” közölték ez nem is igaz, van még egy, de az éppen a fogdában pihen valami korábbi kilengése következményeként. Az őrparancsnok meggyőzése után - hogy ne írja be az okmányokba az eseményt - kiszabadítottuk a fiatalembert, aki aztán becsületesen elvégezte a hirtelen feladatot. Így visszaállt az alaphelyzet, súly a helyén, darukezelő a fogdában, repülés nem állt le és a kb. tucat ember, aki tudott a dologról, felszólításra azonnal elfejtette mi történt. A repülés további része már esemény mentesen zajlott le.

A repülés utáni eligazításon, a jelentő szakágak közül, akik tudtak róla nem beszéltek az esetről, akik nem tudtak, meg ugye nem is beszélhettek. De a vagy fél tucat jelentés végén sor került a reptérkarbantartó sorkatona jelentésére, aki viszont nem volt tájékoztatva arról, hogy vannak dolgok melyek lényegtelenek és nem kell beszélni róluk. Ezért büszkén jelentette, hogy az elvesztett súlyt milyen ügyesen visszaszerezték. A repvez. belefojtotta a szót, de a lényeg már elhangzott. Akik nem tudtak eddig róla, kérdően néztek ránk, de látva fapofánkat megértették jobb, hogyha nem érdeklődnek. Így feledésbe merült a dolog, csak nekem jutott eszembe most: vagy fél évszázaddal később. A főszereplők már nincsenek köztünk (repvez. , elöljáró, műszaki mentő pk.) ezért el merem mesélni a történetet.
Miért esett le a súly? Elöljáróinknak nem volt napi rutin külső függesztéssel tehet emelni és azzal repülni. A vészledobó nyomógombnak van fedele, de azt felhajtotta a pilóta, valószínűleg azért, hogy ha el kell dobni, azt az időt is megtakarítsa ami a felnyitással jár. És – Murphy után szabadon- ha egy védett gomb szabadon van azt megnyomják.

Kár nem esett, tanulságokat levonta mindenki, az élet ment tovább!