Az egész teljesen békésen indult: a
Mi-8 személyzetével, és két műszakival az utastérben repült
át valahová, szép az idő, a gép irányon, magasság beállítva,
robotpilóta be. Az utastérben ásítozó műszakiak megkérdezték
a fedélzeti technikust, sűrű teendői mellett nem volna-e
kedve beszállni harmadiknak az ultipartiba. Volt.
Jó lehetett a lapjárás, mert a nagy
hangoskodásra a másodpilóta is - a parancsnok bólintásos
nyugtázása mellett - hátrament kibicelni. A lapjárás
továbbra is remek volt, talán épp egy rekontrázott piros
ulti elfogásakor olyan ováció támadt, hogy a parancsnok sem
bírta tovább: gondolta megnézi őket - de épp csak egy
pillanatra !
Az ajtó persze becsapódott mögötte,
de olyan szerencsétlenül, hogy az itt látható rigli - ami
akkor még a gyártó bűnös könnyelműsége folytán nem volt
kidrótozva - engedelmesen becsúszott a helyére, háborítatlan
intim légkört biztosítva a pilótafülkében egyedül tartózkodó
robotpilótának !
Nem kívánhatjuk sem magunknak sem
másnak azt az
érzést, amit parancsnokunk érzett, amikor az ajtó nem
engedelmeskedett az egyre kétségbeesettebb rángatásnak sem.
Szerencsére az ajtó csuklópántokon nyílik, amit kívülről
elérhető, akár bicskával is kicsavarható csavarok
rögzítenek. Nos, a fiúk ezeket csavarták ki - a legszorosabb
normaidőt is messze túlteljesítve - így szerezték
vissza a gép irányítását.
Hát ez a drót állítólagos története
!
A dolog kissé homályos
azon a ponton, hogy hivatalosan mivel indokolták a drót
elengedhetetlen szükségességét, mert ezt a sztorit aligha
mesélték el... |