Egyszer még Szentkirályon
"valahonnan", lehet hogy a szomszédos szovjet alakulattól
svarcban átkerült hozzánk egy komplett KO-50-es
fűtőberendezés.
(Nem volt ez olyan különlegesen
egyedi eset, soha nem felejtem el amikor egy társam
felvette a kapcsolatot a szomszédokkal, mert nagyon szeretett volna
egy időórát. Meg is egyeztek a megfelelő emberrel árban,
helyben és
időpontban egyaránt. A megbeszélt helyre a derék keleti
testvér a súlytól roskadozva érkezett, mert egy komplett
Mi-2-es műszerfalat hozott... Az időóra benne volt a helyén,
de emberünk nem tudta hogyan kell kiszedni, és úgy gondolta,
inkább odaadja többit is grátisz! A társam persze nem
merte elhozni.
Olyan eset is előfordult, hogy
állománygyűlést tartottak nálunk, amelyre átjött két szovjet
tiszt is. Elmondták, hogy odaát megfogtak egy sorkatonát,
aki bevallása szerint a magyaroknak adott el mindenféle
elektronikus alkatrészt, és szépen kérik, akár névtelenül is
de adják vissza, mert a légvédelmi rakéták indítópultjából
való és nemigen tudják nélkülözni.)
Sorsolásos alapon döntöttük el,
hogy kinek mi jut a "kályhából". Volt aki a motorra pályázott,
nekem a vezérlődoboz jutott. Ilyenkor mit tesz az ember:
kíváncsi, tehát szétbontja, van-e benne hasznosítható
alkatrész. Amit találtunk, a csodájára jártak, mindenkinek
megmutattuk: egyebek mellett egy 12 lábú vastagréteg integrált áramkör is
volt benne! A lábak számából következően akár 2-3
tranzisztort is tartalmazhatott... De igazi IC volt,
feltehetően az egyetlen a Mi-8-asban. A fiataloktól onnantól
kezdve mindig
megkérdeztük, szerintük hol van a gépen IC, persze
találgatták hogy a rádióban, a robotpilótában meg egyebütt,
de senki nem gondolta hogy egyedül a kályhában...
Később lett a Mi-8-ason másik IC
is. Volt ugye a tűzoltó rendszer, ennek egyik gyenge pontja
volt a palackot automatikusan indító szerkezet. Ebben volt
egy erősítő, ami a hőérzékelőtől jövő jelet felerősítve
meghúzott egy érzékeny polár-relét, ami 24 V-ot kapcsolt
a palackot indító mágnesre.
Ezeknek a polár-reléknek volt egy
rossz tulajdonságuk, időnként elakadtak. Ellenőrzéskor
olykor előjött, hogy nem működtek. Ilyenkor e legbiztosabb
módszer az volt hogy hátra kellett menni, a dobozukat
jól oldalba verni. Ilyenkor megrázkódva ismét rendesen működtek.
Ezért volt az oka, hogy nem volt olyan gép amelyen az SzSZPSzK
blokk oldala (ebben voltak a relék) ne lett volna horpadt.
Ezeket a blokkokat "upgradelték" az
oroszok. Két változtatást csináltak: teljesen félvezetőssé
tették az indítódobozt, és ennek folyományaként új
tűzérzékelő jeladókat is rendszeresítettek, amelyek
nagyságrendekkel megbízhatóbbak voltak. A gyakorlati
üzemeltetés során a századnál korábban heti 2-3 tűzjelző
adót cseréltünk (36 db volt egy gépen), míg az átalakítás
után nem is emlékszem hogy valaha egyáltalán cseréltünk
volna jeladót.
A cserét mi hajtottuk végre,
amelyhez egy bulletint kaptunk. Ennek a végén az állt, hogy
a kiszerelt régi blokkokat meg kell semmisíteni. Mi ez
szépen ledokumentáltuk: "töréssel - égetéssel
megsemmisítve", aztán szépen szétszedtük őket, mi van bennük?
Egyébként később jött egy újabb
bulletin, mely szerint az újonnan felszerelt vezérlőket szét
kell bontani, az xxx pozícióban lévő IC yyy számú lábát el
kell vágni. Aki látott már közelről integrált áramkört,
tudja mit jelent egy lábat úgy elvágni, hogy a szomszédos
két láb ne sérüljön meg. Szóval ide is begyűrűzött az
elektronika fejlődése.
|