REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

 

 A Mi-8 legkorszerűbb elektronikus alkatrésze 

Nagy Andris történetei

 

 

Egyszer még Szentkirályon "valahonnan", lehet hogy a szomszédos szovjet alakulattól svarcban átkerült hozzánk  egy komplett KO-50-es fűtőberendezés.

 

(Nem volt ez olyan különlegesen egyedi eset, soha nem felejtem el amikor egy társam felvette a kapcsolatot a szomszédokkal, mert nagyon szeretett volna egy időórát. Meg is egyeztek a megfelelő emberrel árban, helyben és időpontban egyaránt. A megbeszélt helyre a derék keleti testvér a súlytól roskadozva érkezett, mert egy komplett Mi-2-es műszerfalat hozott... Az időóra benne volt a helyén, de emberünk nem tudta hogyan kell kiszedni, és úgy gondolta, inkább odaadja  többit is grátisz! A társam persze nem merte elhozni. 

Olyan eset is előfordult, hogy állománygyűlést tartottak nálunk, amelyre átjött két szovjet tiszt is. Elmondták, hogy odaát megfogtak egy sorkatonát, aki bevallása szerint a magyaroknak adott el mindenféle elektronikus alkatrészt, és szépen kérik, akár névtelenül is de adják vissza, mert a légvédelmi rakéták indítópultjából való és nemigen tudják nélkülözni.)

 

Sorsolásos alapon döntöttük el, hogy kinek mi jut a "kályhából". Volt aki a motorra pályázott, nekem a vezérlődoboz jutott. Ilyenkor mit tesz az ember: kíváncsi, tehát szétbontja, van-e benne hasznosítható alkatrész. Amit találtunk, a csodájára jártak, mindenkinek megmutattuk: egyebek mellett egy 12 lábú vastagréteg integrált áramkör is volt benne! A lábak számából következően akár 2-3 tranzisztort is tartalmazhatott... De igazi IC volt, feltehetően az egyetlen a Mi-8-asban. A fiataloktól onnantól kezdve mindig megkérdeztük, szerintük hol van a gépen IC, persze találgatták hogy a rádióban, a robotpilótában meg egyebütt, de senki nem gondolta hogy egyedül a kályhában...

 

Később lett a Mi-8-ason másik IC is. Volt ugye a tűzoltó rendszer, ennek egyik gyenge pontja volt a palackot automatikusan indító szerkezet. Ebben volt egy erősítő, ami a hőérzékelőtől jövő jelet felerősítve meghúzott egy érzékeny polár-relét, ami 24 V-ot kapcsolt  a palackot indító mágnesre.

Ezeknek a polár-reléknek volt egy rossz tulajdonságuk, időnként elakadtak. Ellenőrzéskor olykor előjött, hogy nem működtek. Ilyenkor e legbiztosabb módszer az volt hogy hátra kellett menni, a dobozukat jól oldalba verni. Ilyenkor megrázkódva ismét rendesen működtek. Ezért volt az oka, hogy nem volt olyan gép amelyen az SzSZPSzK blokk oldala (ebben voltak a relék) ne lett volna horpadt.

Ezeket a blokkokat "upgradelték" az oroszok. Két változtatást csináltak: teljesen félvezetőssé tették az indítódobozt, és ennek folyományaként új tűzérzékelő jeladókat is rendszeresítettek, amelyek nagyságrendekkel megbízhatóbbak voltak. A gyakorlati üzemeltetés során a századnál korábban heti 2-3 tűzjelző adót cseréltünk (36 db volt egy gépen), míg az átalakítás után nem is emlékszem hogy valaha egyáltalán cseréltünk volna jeladót.

A cserét mi hajtottuk végre, amelyhez egy bulletint kaptunk. Ennek a végén az állt, hogy a kiszerelt régi blokkokat meg kell semmisíteni. Mi ez szépen ledokumentáltuk: "töréssel - égetéssel megsemmisítve", aztán szépen szétszedtük őket, mi van bennük?

Egyébként később jött egy újabb bulletin, mely szerint az újonnan felszerelt vezérlőket szét kell bontani, az xxx pozícióban lévő IC yyy számú lábát el kell vágni. Aki látott már közelről integrált áramkört, tudja mit jelent egy lábat úgy elvágni, hogy a szomszédos két láb ne sérüljön meg. Szóval ide is begyűrűzött az elektronika fejlődése.