A képet Horváth Balázs honlapjáról (http://horac.fw.hu) vettem kölcsön, az ő és a képet készítő Jagasits Viktor engedélyével. Köszönöm! (hs)

Vannak tárgyak, amelyeknek lelkük is van. Egy helikoptert nem könnyű csak úgy tárgynak nevezni, tehát lelke is biztosan van. Némelyiknek elég sötét.

A 10434-es Mi-8-asról van szó. Megtette, hogy gondos ápolóival álnok és fondorlatos módon bánt el -  nem is egyszer.

Nagy Andris igaz történeteit idézzük, lejegyezte (hs).

1. történet

Felszállás akkumulátor nélkül

Még 1983.-ban Szentkirályszabadján történt. Reggel korán keltünk, a 10434-es hadműveleti repülésre volt kiírva, eszerint készítettük elő. A közben elromlott időjárás miatt a feladatra nem tudott elmenni, helyben maradt. Közben ugyanaz a műszaki személyzet a tervezett kiképzési repülésre is felkészített néhány gépet. A rossz idő miatt a kiképzési repülés sem indult el. Vártunk-vártunk, a startidő (ha jól emlékszem 8-tól 14-óráig volt kiírva) kétharmada elment, az idő javulása sem volt várható, így délben lefújták a kiképzési repülést.

Hideg időjárás volt, így szóltam a mechanikusomnak, hogy szedjék ki a repülésre előkészített gépekből az akkumulátorokat, hogy szokás szerint meleg helyen tároljuk azokat. Nekem ekkor el kellett mennem, pártfeladatként KISZ-taggyűlést kellet ellenőriznem épp a tűzoltóknál – sose felejtem el nekik… A mechanikusom egy borsodi fiú volt, aki nagyon szeretett sakkozni. Visszaintett hogy rendben, mivel éppen sakkozott és mattra állt egy izgalmas játszmában - saját magával szemben. Én ekkor elmentem a KISZ taggyűlésre, ahonnan két óra múlva hívattak, hogy menjek, mert baj van.

A derék sorkatona mindegyik gépből kiszedte az akkumulátorokat, köztük a hadműveleti repülésre előkészítettből is. Ide, igaz, csak szabálytalanul tudott bemenni, mert a gép le volt zárva, de számára ez nem volt akadály. Akkoriban a helikoptereket nem minden esetben zárták lakattal mint manapság, hanem a kilincsbe gyárilag beépített zárat használták. Ez egy igen igényes zár volt, az egységes étkészlet késével könnyedén ki lehetett nyitni, tehát elmondhatjuk, hogy az MN minden katonájának a gyakorló ruházatához volt rendszeresítve helikopterkulcs is… A mi katonánk is így jutott be a gépbe a belső akkumulátorokhoz, nyilvánvalóan jó szándéktól vezérelve.

Mit ad isten, az idő javulni kezdett, olyannyira, hogy a hadműveleti repülésre elindulhatott a reggel óta ott rostokoló gép. Éppen ott volt az APA kocsi, olyan gyorsan sikerült csatlakoztatni, hogy a fedélzeti technikus rögtön az APA kocsis táplálásra kapcsolt és nem a saját akkumulátorokra. Ez nem volt szabályos, mert a felszállás előtti ellenőrzés olvasókártyája olyan kapcsolási sorrendet írt elő, hogy azonnal kiderült volna az akkumulátorok hiánya. Szóval az előírt ellenőrzést nyilvánvalóan elmulasztották a nagy sietségben. Rendben felszálltak, de a sorkatona szerencsére észrevette, hogy hohó, felszállt az a gép, amiből ő kivette az akkumulátorokat.

Azonnal szólt, és beindult az „elterelő hadművelet”: megkérték  repvez-t  hogy virágnyelven kérdezzen rá az akkumulátorokra. A repvez rádión kérte a levegőben lévő gép személyzetét, hogy ellenőrizzék az akkumulátorfeszültségeket. A fedélzeti technikus rá is kapcsolta a műszert az akkusínekre, ahol a feszültséget rendben lévőnek találta. Nem is lehetett másképp, hiszen a levegőben a generátorok töltik az akkumulátorokat, így a síneken ilyenkor van feszültség az akkumulátorok megléte nélkül is. Mégis nyugtalan lett, felállt, hátrament az akkumulátordobozhoz és belenézett. Már az is feltűnt neki hogy a gyorszár nem volt becsukva – ezt ilyenkor sosem csukjuk be – csak fedél volt felhajtva. Lehajtotta, benézett és látta mi a helyzet: az akkumulátorokkal semmiféle probléma nem lehet, mivel itt sincsenek…

Ez azért baj, mert ezek nélkül szabályosan le sem lehet állítani a hajtóműveket, mivel leállításkor figyelni és regisztrálni kell a kifutási időket (fordulatszám, hidraulikanyomás, stb.). Arról nem is beszélve, hogy a gép hogyan jön haza: APA kocsi nélkül nem lehet beindítani a hajtóműveket, az pedig nincs mindenhol.

A gépszemélyzet úgy döntött, hogy valami fals hibát jelez és ennek ürügyén visszafordulnak, a többiek pedig már várták őket az akkumulátorkészlettel. Gondolták gyorsan berakják, csinálnak egy ál-ellenőrzést, esetleg kicserélnek valami biztosítékot, megállapítják hogy a gép üzemképes és mennek tovább. Igen ám, de egy ottani műszaki főnököcske (nem mondom meg hogy ki!) éppen ott volt, és mivel ez jogában állt, leállította a repülést – és elindította a lavinát.

Engem kihívtak a KISZ taggyűlésről hogy baj van. A „hadműveletben” részt vevő társaságot, a gépszemélyzetet: az első- és másodpilótát, a fedélzeti technikust (az ő feladata lett volna az akkumulátorok ellenőrzése) a felszállás előtti ellenőrzés elmulasztása miatt megfenyítették. A fenyítettek sorában a negyedik én voltam, mert nem ellenőriztem a kiadott parancsom végrehajtását – én ebben hibásnak is éreztem magam. Az más kérdés volt hogy a pártfeladat alól nem bújhattam ki a szakmai munkám miatt, viszont a pártfeladattal sem lehetett takarózni a szakmai munkára vonatkozóan. Ezt az elöljárók is óvatosan kezelték, ezért inkább technológiai fegyelemsértésért fenyítettek meg, amit viszont – máig állítom – hogy nem követtem el. Technológiai fegyelemsértést az követhet el, aki valamilyen munkát végez, én pedig nem voltam jelen az eseményeknél. Ha egy parancsot nem egyértelműen adtam ki, vagy annak végrehajtását nem ellenőriztem, az a Szolgálati Szabályzatba ütközik, az egy más dolog.

A sorkatona jutalom eltávozást kapott, mert jelentette a veszélyhelyzetet. Hozzáteszem, hogy  ő szabálytalanul jutott be a hadműveleti repülésre előkészített gépbe, ehhez neki nem volt jogosultsága, csak a gép mechanikusa jelenlétében tehette volna meg. Ha a két belső akkumulátor kivételéhez odahívja a mechanikust, az szólt volna, hogy állj öcsi, ez a gép még repülni fog !

Állítom, hasonló dolog már nem először fordult elő, de mi voltunk az elsők akik megbuktunk vele.

Van slusszpoén is: a fenyítés időtartama egy év, ez alatt az idő alatt a fenyített nem kaphat jutalmat, és más egyéb szankciók is sújtják. Az utolsó hónapban jártunk, amikor egy szintén Nagy nevű, de más keresztnevű pilóta jött, hogy be van írva neki egy fenyítés, de ő erről semmit sem tud. Utánajártunk, az én lapom tiszta maradt… Szóval neki írták be az én fenyítésemet !

2. történet

Az elveszett akkumulátor

A második esemény 1984. januárjában történt Szentkirályszabadján, alig néhány héttel a fenti eset után. Szombati kiképzési repülés volt, kevesen voltunk bent. Az Alföldön rengeteg hó esett, elrendelték az összes üzemképes gép előkészítését. Csoport parancsnok voltam ugyan de én is ugyanúgy pakoltam az akkumulátorokat a gépekbe mint bárki más. A gépek Kecskemétre települtek, itt volt a központ, innen hajtottak végre mentési feladatokat.

A következő hétfői napon hívatott az EMO mérnök, aki közölte velem, hogy menjek le a párnás gépeket üzemeltető csoporthoz, nekik van egy akkumulátoruk, hozzam el, az akkumulátorosoktól kapok egy akkudobozt, pakoljam bele, írjam rá a 10434 oldalszámát és küldjem el a Kecskemétre menő géppel, mert a 10434 elveszítette az akkumulátorát.

Ne mondjam mit éreztem, fejemen a friss fenyítéssel a korábbi akkumulátor-eset miatt, ráadásul ugyanaz a gép… De a hangnem valahogy nem volt olyan mint várható lett volna, és ez valamelyest  biztató volt.

Én akkor gyorsan utánanéztem a hajózók repülés előtti ellenőrzési kötelezettségeinek, amelyben megkönnyebbülésemre szerepelt az akkumulátorok rögzítettségének ellenőrzése is. Azt tudni kell, hogy kitelepülés esetén, amikor nincs jelen a földi műszaki személyzet, ezt az ellenőrzést a fedélzeti technikus hajtja végre. Az ellenőrzés megtörténtét - mint egyszemélyi felelős - a gépparancsnok igazolja aláírásával. Az ominózus gépparancsnok igen magas beosztású személy volt, sőt, egy még magasabb beosztás várományosa volt, amit hamarosan meg is kapott...

Mikor visszajöttek Kecskemétről már vártuk őket, mert kíváncsiak voltunk a történtekre.

Mint kiderült, szombaton és vasárnap is mentettek, a 10434 második mentési feladata során történt, hogy repülés közben a személyzet egy nagy csattanást hallott, mint utóbb kiderült, a külső, jobb felső akkumulátor fedele kinyílt (két gyorszár rögzíti) és kirepült az akkumulátor.

Volt egy gyanúm, de hogy bizonyos legyek, további információkra is szükségem volt. Feltűnt, hogy a fedélzeti technikus a jelen lévő vezető mérnöknek rögtön megmutatta, hogyan tud az akkumulátort a helyén rögzítő stift "magától" kijönni ha nagyon mozog a gép. Bizonygatták, hogy a rossz időjárási körülmények miatt nagyon billegett a gép (a gépparancsnok egyébként különösen kedvelte az éles manővereket, az egyik esetről készült képet láthatod is az ARCHÍV/Mi-8 rovatban is) és bizonyára így csúszhatott ki a rögzítő stift. Egy másik gép fedélzeti technikusa eskü alatt állította, hogy az ő gépükön is lenyíltak az akkumulátor fedelek, de szerencsére az ő akkumulátoruk nem esett ki.

Mindenki nagy egyetértéssel megállapította, hogy senki sem hibázott, ez az eset fantasztikus véletlenek gonosz összjátékának eredménye. El kell mondjam, nagyon nehéz elképzelni, hogy az egyébként 29 kg-os akkumulátor, ami még kicsit feszül is a helyén, engedje kimozdulni a rugós biztosítású stiftet. Ha mégis, még mindig ott a két gyorszárral biztosított fedél...

Van egy saját teóriám, bár semmivel sem tudom bizonyítani. Amikor elmentek, felhívtam a fedélzeti technikusok figyelmét hogy nagyon hideg van, ilyenkor az akkumulátorokat nem hagyjuk a gépben, hanem meleg helyre visszük. Az előírások szerint +5°C átlaghőmérséklet alatt nem szabad a gépben hagyni az akkumulátort. Tudni kell, hogy 6 db 29 kg-os akkumulátorról van szó, jó magasról kell egy részüket levenni és visszatenni, úgyhogy ez egy fizikailag is megerőltető munka. Amikor megkérdeztem őket hogy kiszedték-e az akkumulátorokat, azt mondták hogy elkezdték, de szóltak nekik hogy hagyják abba, mert a gépeknek készenlétben kell lenniük. A személyzet tagjai minimum századosi rendfokozatban voltak, nem feltételezem hogy azokban az időkben, amikor a repülőtéren nyüzsögtek a sorkatonák, nekiálltak volna akkumulátorokat cibálni a gépekből a hóviharban. El tudom képzelni hogy esetleg hozzá nem értőkre bízták ezt a feladatot, akik vagy kiszedték, az akkumulátorokat, vagy csak elkezdték, aztán rájuk szóltak hogy vissza az egész - és nem történt meg a stiftek és a gyorszárak a megfelelő rögzítése.

Az egész azért volt meleg, mert az előző héten olvasták fel az akku nélkül felszállt gép (szintén a 10434 !) esetéért kiszabott fenyítésemet. Szerencsére jól jöttem ki a dologból. Pláne, ha tudtam volna, hogy a korábbi fenyítést tévedésből nem is az én kartonomra írták be...

Már csak a hóolvadást vártuk: előkerül-e a kiesett akkumulátor, esetleg van- e alatta valami fontos személy...?

3. történet

A tűzoltópalack szelleme

A 10434-es legrejtélyesebb tulajdonsága a tűzoltópalack időnkénti működésbe lépése volt.

Sosem tudtuk kideríteni hogy miért, de nem reprodukálható módon ez időnként megtörtént. Egyszerű ellenőrzéskor a kabinban ülve, de ennél sokkal cifrább esetben is. Egyszer fent dolgoztam a hajtómű-térben a sorkatonám lent a pilótafülkében, amikor a fejemtől húsz centire beindult az a  nyomorult palack. Ne mondjam milyen élmény, egy pillanatra – be kell valljam - hogy ha nem is fizikai értelemben, de tele lett a nadrágom. Amikor feleszméltem ráordítottam a katonára: -mit csinálsz !!!? Ő persze csak bámult.

Számtalanszor átvizsgáltuk a tűzoltórendszer vezetékeit és bekötésüket, de azt kell mondjam hogy soha nem jöttünk rá a titok nyitjára.

Amikor Szolnokra kerültem nagy megkönnyebbülésemre a 10434 Szentkirályszabadján maradt. Meg voltam rémülve mikor elcserélték egy szolnoki gépre és újra találkoztunk. Szerencsére jót tett neki a távollétünk, később nem volt problémánk egymással.