2008. május

Az Újszászon kiemelt La-5FN motorját sárgombóc formájában láttuk utoljára. A kérdés jogos: mi van vele?

Rengeteget dolgoztak a motoron a tél folyamán. Mégy nincs kiállítható formában, de már nagyon sok minden látható a hatalmas motor maradványaiból.

A sorkatona koromból jól (fenét volt jó !) ismert "stokin" két, a segédhajtáshoz tartozó fogaskerék.

Balra a légcsavar, a ház pereménél kezdődik a légcsavar reduktora. Mögötte (a képen a peremtől jobbra az első hengerkoszorú szelepmozgató rúdjainak csonkjai látszanak. A két hengerkoszorú után a hátsó szelepvezérlő rendszer következik.

Meglepően hosszú a motor, ahhoz képest hogy a hengerek elrendezése csillag.

A hengerfejek nincsenek a helyükön, de még így is elgondolkodik az ember, hogy egy ekkora darab vas hogy a fenébe képes a levegőbe

emelkedni ?!

A hátsó hengerkoszorú szelepvezérlő mechanizmusa. Ebből akár a működése (közel sem olyan egyszerű mint a soros motoré !) is megérthető.

Egy munkafázissal később: felszerelték a légsűrítő járókerekét és a segédberendezések hátsó csoportjának hajtására szolgáló fogaskereket.

Szépen megformált kompresszor-járókerék. Nem könnyű megnevezni a típusát: minden második lapát félaxiális, a többi sima radiális...

A tengely végén az indító berendezés tengelykapcsolójának motor felőli fele. A sajátos kialakítás segíti elő, hogy a motor beindulásakor az indító berendezés lekapcsolódjon.

Az indítást egyébként egy inercia (lendkerekes) rendszer végezte, mint nagyon sok más repülőgép-motoron. Az indító lendkerekét villanymotor (szükséghelyzetben kézi kurbli) pörgette fel egy áttételen át tízezres fordulatszámra. Ezt a viszonylag kis tömegben tárolt nagy  mozgási energiát használták fel a motor átforgatására.