REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

Magó Károly: Amikor a jó gazda szeme megakad a hasznos dolgokon...

 

  Átvonult a front a szombathelyi repülőtéren, amikor Novák László nagypapája kiment az elhagyott repülőtérre. Mindenhol roncsok hevertek, de közülük egy használhatónak tűnt, mert szép méretes darab volt. Másnap a barátokkal és egy ökrösszekérrel visszatértek a roncshoz. A viszonylag könnyű darabot feltették a szekérre, majd haza vitték és letették a ház mögé. Kiváló fáskamra lett belőle! 61 évig szárazon tartotta a benne tárolt fát, kis polcokkal kiegészítve rengeteg minden elfért benne.

  2006.-ban Légrády Lajos, Megyer Áron, Sípos Sándor és én Szombathelyen mértük fel a repülőteret, mert kíváncsiak voltunk, hogy a lehet-e repülőgép alkatrész a bombatölcsérekben eltemetve. A pár napos munka alatt a repülő klub tagjaival és a Sapkával, a reptér őrkutyájával baráti kapcsolat alakult ki. Sokszor megnézték, hogy mit csinálunk és sokat beszélgettünk. Az utolsó napon, már pakoltunk, amikor információt kaptunk arról, hogy Gencsapátiban az egyik udvaron van egy repülőgép darab. Elmentem megnézni, gondoltam egy szép lemez darab lesz. Novák Laci kedvesen fogadott és megmutatta a fáskamrát. A lélegzetem elállt! A törzsből egy 4.5 méteres darab állt a fal mögött. Levideóztam, megköszöntem, hogy beengedtek és elindultam Szolnokra. Gyorsan hívtam az ismerőseimet, hogy a lottó ötös Gencsapátiban van. Másnap Nagy Andrással átnéztük a fotókat és a videó felvételt, majd a FIAT G-12-es képeket és megállapítottuk, amit már sejtettünk: ez nagy lelet!

  Kis nyomozás után kiderült, hogy ebből a típusból ekkora nyilvántartott darab nincs egyik repülőmúzeumban sem, sőt nagyobb fáskamra sem készült G-12-esből!!! Újra elmentünk Novák Lacihoz, aki humorosan azzal fogadott, hogy tudja miért jöttem, de nem adja, mert Gripent csinál belőle. Megbeszéltük, hogy milyen darab ez, és hogy nagyon kell a múzeumnak, ezért, ha lehet szeretném elvinni. Megkaptuk!!

  Az MH. 86 Helikopter Bázis biztosította a szállításhoz szükséges feltételeket és a szakembereket.

  Kipakoltuk belőle a fát, feltettük a kocsira, rendbe tettük a helyét és indultunk - volna! A házi gazda aranyérmes bortermelő és kedves ember, ezért meglátogattuk a boros pincét! A bor finom volt, a sofőrökön kívül mindenkinek jól esett, a Laci meg szorgalmasan bontotta az újabb és újabb palackokat. Amikor megköszöntem a vendéglátást, a többiek úgy gondolták, hogy ráérünk még. Nehezen, de eljöttünk, tényleg aranyat ért az a bor!

  A múzeumban megtisztítottuk, csináltunk egy alacsony állványt és betettük a hangárba, ahol vidáman emlékezhet mindkét életére: amikor repülő volt, és amikor fáskamra!

  Magó Károly
 

A Karcsi által küldött sok-sok képből - mivel gazdájuk a szakdolgozatával birkózik - én válogattam a fentieket vizuálisan is megelevenítendő.

(hs)

Az élelmes nagyapa nagylelkű unokája le tudott mondani erről a praktikus tárolóról.

A tároló - itt még teljes üzemben.

 A fáskamra kipakolása...

...és a kitermelt értékes anyagok "valahová" való deponálása.

A zsákmány.

Rekultiváció.

A társadalmi munkamegosztás teljes keresztmetszete.

A leletet kézzel kell kivinni a teherautóhoz, mert az a méretei miatt nem tudta a tetthelyet jobban megközelíteni.

Végre odaértek.

Hopp, fent is van a platón.

Útban hazafelé.

Hazai pályán.