KÉT RONCS, HÁROM ÉLET

 Minden ember kíváncsi! Van, aki nagyon, és van, aki kevésbé. Valakit az érdekel, mit csinál a szomszéd, miből van új kocsija, és van, aki repülő múzeumba jár, mert a repülés érdekli. A kíváncsiság nagy motiváló erő, ez hajtott engem is, hogy kiderítsem a múzeum két roncsának a történetét. Az Il-2-es már régi darab Szolnokon, 1999 óta sokan láthatták a kincset, a La-5-ös, pedig 2007-ben került a gyűjteménybe. Számomra egy nagyon fontos közös vonásuk volt, nem tudtam semmit a személyzet sorsáról! Próbáltam információt gyűjteni különböző csatornákon, és mások is igyekeztek utána járni a titoknak. Mindenki tudja, hogy a szovjet levéltárak pontos dokumentációval rendelkeznek a veszteségekről, de nem egyszerű onnan dokumentumokat kapni. Hiába küldtem el a motorszámokat sok embernek, a személyzetek névtelenek maradtak. Egy apró adat került csak elő az Il-2-essel kapcsolatban, mely szerint a gép motorját tartalék motorként gyártották és átadták a 17. Légi Hadseregnek. A La-5-ös motorján átütötték a motorszámot, az Il-2-esét a csapatnál építették be, ezért előfordulhat, hogy nem lesz nyom, ami segít.

Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy megkérem Lamos Imre dandártábornok urat, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokát, hogy levélben kérje a segítségét Oroszország budapesti légügyi és katonai attaséjának, Maxim Vorobiev ezredesnek, a gépek ügyében. A levélben leírtuk, hogy hol kerültek elő a roncsok, milyen számok vannak a motoron. A személyzet utáni kutatással szeretnénk emléket állítani a személyzetnek a roncsok mellett. Nem látom át a diplomácia előírásait, szokásait, de bíztam benne, hogy egy ilyen szintű felkérés nem marad válasz nélkül. Május elején megérkezett a levél, és kezdetét vette, az „időutazás”.

Az Orosz föderáció Központi Katonai Irattár kutatója, O. Pankov a következő információkat küldte el:

A balatoni térségben 1944. december és 1945. március között, a 17. Légi Hadsereg harcolt. A 17. Légi Hadsereg dokumentumai szerint a 259059 számú motor a 10. Csatarepülő Hadosztály 715. Csatarepülő Ezred egyik Il-2-esére volt felépítve. 10. Csatarepülő Hadosztály operatív jelentése szerint: a 715. Csatarepülő Ezred 1944. december 14.-én a Balaton térségében zajló harcokban három Il-2-es csatarepülő gépet vesztett. A megadott számú motor ennek a három gépnek az egyikére volt felépítve, de a dokumentumokból nem derült ki, hogy pontosan melyikre. A három gép közül egy IL-2-est, a Berg alhadnagy pilótából és Nejmisejev őrmester lövészből álló személyzet gépét a légvédelem lelőtte, és látták Szárhegynél a földbe csapódni. Egy Il-2-est a földi légvédelem lelőtt és a gép a Balatonba zuhant, Timofejev alhadnagy pilótával és Udalov törzsőrmester lövésszel. A harmadik gép személyzete, amely nem tért vissza a bevetésről Nyuhalov százados pilótából és Lezsava törzsőrmester lövészből állt. Ennek a gépnek az eltűnésének a körülményei ismeretlenek.

Az 5. Légi Hadsereg dokumentumai szerint a 8212559 (nem 82125559) számú motor a 41210201 számú La-5FN-be volt beépítve. Ezt a gépet a földi légvédelem lőtt le 1944. november 13.-án. Az 5. Légi Hadsereg, 1944. november 13.-i operatív jelentésében szerepel, hogy ezen a napon a 14. Gárda Hadosztály La-5-ösei légi harcot vívtak, és egy gép nem tért vissza a repülőterére. A 14. Gárda Hadosztály törzs jelentése a következőket tartalmazza: 1944. november 13.-án a 177. Gárda Vadászrepülő Ezred pilótája, Kalinyin gárdahadnagy 0201 számú La-5-öse légi harcban súlyos találatokat kapott és lezuhant. A légi harc közben a pilóta is megsérült. Fedorov alhadnagy –miután visszatért a saját repülőterére- jelentette, hogy a légi harcból kivált és visszatérőben látta, hogy 10-15 kilométerre, északra Szolnoktól Kalinyin hadnagy, dugóhúzóba esett, majd a földhöz csapódott és a repülőgép kigyulladt. A jelentés leírta, hogy ekkor még semmit sem tudtak a pilóta sorsáról.

Ideális esetben minden egyértelmű lenne, de ezek nem azok, az esetek. Az egyik roncsnál három esélyes a személyzet, a másiknál, gond van a dátummal.

A La-5-össel kapcsolatban elküldött jelentésekben van egy komoly ellentét, mert légvédelmi tűz és légi harc is szerepel a veszteség okaként. A légvédelmet kizárhatjuk, mert a gép lelövésével kapcsolatban a Bábosik László szemtanú és Fedorov alhadnagy szemtanú visszaemlékezése egyértelműen a légi harcot igazolja. Ezt vehetjük megoldottnak, de a dátum nem illik bele a képbe, mert november 13.-án nem igényelt sem magyar, sem német pilóta La-5-ös győzelmet. A kiemelés előtt elvégzett kutatások során feltűnt, hogy Heinz Ewald főhadnagy és Bábosik László szemtanú visszaemlékezése sok ponton egyezett, ezért úgy gondoltuk, hogy a győztes pilóta már meg van, csak ő november 16.-án igényelte ezt a győzelmet. Ha valóban 13.-án lőtték le a gépet, akkor nem Ewald lehetett a legyőző, mert, két bevetést hajtott végre ezen a napon, és az elsőn Nagykáta környékén La-5-ösökkel vívott légi harcot, de győzelmet nem igényelt. A második bevetésen légi harcba keveredtek nyolc Jak-9-el, és hat Il-2-vel, melyekből Ewald egy Jakot lelőtt. Tehát ő ezen a napon nem járt Újszásznál. A kérdésekre a választ Horváth Gáborral és Punka Györggyel kerestük tovább. Valamelyik dokumentum valószínűleg téved, ki kell deríteni, hogy melyik. Gábornak megvannak a Magyarország felett eltűnt szovjet személyzetek dokumentumainak másolatai. A rendelkezésemre bocsátott másolat szerint 1944. november 13.-án zuhant le Kalinyin hadnagy Jászladány környékén. Az időpont, november 13.-a egyezik. A valóságban Újszásznál ért földet a gép, de a terep hasonlósága okot adhat a tévedésre, valamint Újszász és Jászladány tíz kilométerre van egymástól. Az a remény, hogy a dokumentumok összesítésénél valaki elírt egy dátumot nem nyert bizonyítást, mert az eredeti másolatán is november 13.-a szerepel.

A német dokumentumokat Punka György ellenőrizte. Hátha, azért nincs La-5 elleni győzelem november 13.-án, mert egy későbbi időpontban igazolták. Sajnos erre a feltevésre nem talált semmi bizonyítékot, sőt a Bernd Barbas német kutató által küldött információk sem segítettek. Vagy is, nem lehet kideríteni, hogy melyik dokumentumba került téves adat. Egy fontos dolog azonban nem kerülheti el a figyelmünket a kutatás során: A gép lezuhanásának körülményeit mindenki egyformán látta, Ewald, Fedorov és Bábosik László is. Azonban a legfontosabb momentum kiderült: Kalinyin hadnagy halt hősi halált Újszásznál.

            Az Il-2-essel kapcsolatban három személyzetet kaptunk, és egy dátumot. A roncson található sérülések alapján megállapítható, hogy a gép kényszerleszállást hajtott végre, mert mindhárom lapát meggörbült, a szárnyak főtartói meggörbültek, a törzs faépítésű része leszakadt. A gép orr-része egyben maradt, vagyis a zuhanás kizárható. A pilóta bekötő hevedere kikapcsolt állapotban volt, ezért a személyzet valószínűleg elhagyta a gépet. Feltehetőleg a halálukat fagyás okozta. Vagyis: egy vízre kényszerleszállt gépet kell keresni a jelentésekben. Egy gép a Berg alhadnagyé, kizárható, mert a jelentésben azt írták, hogy szárazföldre zuhant. Timofejev alhadnagy gépét a légvédelem lőtte le és látták a Balatonba zuhanni, ami ellent mond a múzeumban látható gép sérülésének, de nem zárható ki, mert egy erősen füstölgő gépet, ami kiválik a kötelékből zuhantnak jelenthetnek, még úgy is, hogy nem látták a becsapódást. A múzeumban lévő roncson található lövedék becsapódási kráterét Kovács Béla elemezte ki, melyet az Magyar Repüléstörténeti Társaság, repüléstörténeti konferencia közleményei 2005-ös évkönyvében publikált.  A becsapódási kráterből megállapítható, hogy a gépet repesz-romboló lövedékkel lőtték le, mert a robbanás kiszakított darabokat a páncélból. (A páncéltörő lövedék esetében a páncélon olvadt szélű kráter látszódna.) A lövedék hegyében lévő csapódó gyújtó mögött kialakított vékony fal robbanáskor apró darabokra szakad és sugár irányban szétrepülve okoz pusztítást. A becsapódás irányára a repeszek szórásképéből lehet következtetni. Ha egy repesz lövedék merőlegesen találja el a felületet, akkor a repeszek nagy része nem tesz kárt a felületben, mert a sugár irányban szétrepülő szilánkok párhuzamosan haladnak a felülettel. Vagyis ilyen esetben a kráter környékén minimális repesz okozta sérülés látszik. Abban az esetben, ha a lövedék 45 fokban csapódik be, akkor a becsapódási kráter egyik része sérül a repeszektől, a másik kevésbé, mert a szilánkok a levegőbe repülnek. A gépen látható kráter körül a felső peremen látható jelentős repesz becsapódási nyom, ezért biztos, hogy a gépet egy felülről érkező repesz-romboló lövedék lőtte le! Ez a tény ismét ellent mond Timofejev alhadnagy gépének, mert a jelentések szerint a légvédelem lőtte le. Ezek alapján megállapítható, hogy a Nyuhalov százados pilótából és Lezsava törzsőrmester lövészből álló személyzet gépe van a Szolnoki Repülő Múzeumban.

1944. december 14.-én Balatonkenese körzetében öt légi győzelmet igazoltak három német pilótának és két Il-2-est igazoltak Kálmán István zászlósnak. Joachim Worlitzsch hadnagy által lelőtt két Il-2-es közül az egyik lelövési helye majdnem pontosan az Il-2-es megtalálási helyére esik, ezért valószínű, hogy ő volt a legyőző.

Személyi kartonok

Borisz Georgievics Kalinyin gárdahadnagy, rangidős pilótaként (kötelék parancsnokként) szolgált a 177. Gárda Vadászrepülő Ezrednél. 1922-ben született Moszkvában, és 1944. november 13.-án nem tért vissza bevetésről. Apja neve Georgij Danyilovics Kalinyin, lakcíme: Domgyedovó, Centralnyij Dom utca 41.

A 2. Ukrán Front 5. Légi Hadseregének 193. Vadász Ezredében kezdte repülő pályafutását, majd innen vezényelték át a 177. Gárda Vadászrepülő Ezredhez. 1944. augusztus 18.-án léptették elő hadnaggyá. Kalinyin gárdahadnagy megkapta 1944. május 10.-én a Vörös Csillag Érdemrendet, és 1944. október 5.-én a Vörös Zászló Érdemrendet.

Mihail Ivanovics Nyuhalov százados a 715. Csatarepülő Ezred századparancsnok helyettese 1918-ban született Alma-Ata terület, Szarzsandszkij járás Cserkaszkoje nevű falujában. 1940-ben lépett be a Vörös Hadseregbe, és 1944. december 14.-én nem tért vissza bevetésről. Anyja neve: Anna Boriszova Nyuhalovna. Lakcím: Cserkaszkoje falu, Alma-Ata terület. Nyuhalov százados kétszer kapta meg a Vörös Zászló Érdemrendet, egyszer a Vörös Csillag Érdemrendet egyszer Alekszander Nyevszkogó Érdemrendet és egyszer a Honvédő Háború Érdemrend 2. fokozatát.

Szandró Szamszonovics Lezsava törzsőrmester a 715. Csatarepülő Ezred légi lövésze 1919-ben született Grúziában. 1939-ben csatlakozott a Vörös Hadsereghez, és 1944. december 14.-én nem tért vissza bevetésről. Lakcím: Areveti falu Zesztaponszkovó járás Grúzia. Lezsava törzsőrmester 1943. augusztusban megkapta a Hadi Szolgálatért Medált, és 1944. októberében megkapta a Bátorságért Medált.

A második világháború nem múlt el nyomtalanul, mert a föld, a tavak, és a kisfalvak udvarai őrzik haditechnikai emlékeit. Sok anya, feleség és gyerek a szívében őrzi azon fiatalok emlékét, akik életét elvette a háború. Sok családtag szívében az emlékezés mellett ott él a bizonytalanság, mert nem tudni mi történt az oly szeretett családtaggal. Most három sors utolsó mozzanatait elevenítettük fel, ami fontos a családnak, a történészeknek és nekünk kutatóknak. Mi így emlékezünk a háborúra és a hősökre.

Köszönettel tartozom Nagy Andrásnak és a cikkben említett kutatóknak, katonáknak, mert segítségükkel kiderült, hogy kik voltak a hősi halált halt szovjet pilóták.