REPÜLŐMÚZEUM SZOLNOK

Az RD 45F gázturbinás sugárhajtómű metszete a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításából

	Az első Mig-15-ösök hajtóműve, a Roll-Royce "Nene" típus szovjet másolata. A világ ma sem érti, miért segített Nagy-Britannia a Szovjetuniónak a Nene és a Derwent hajtóművek átadásával, a legvadabb hidegháborús időkben. Ez az oktatómetszet sok élvezetes percet szerzett nekem, gondolom másoknak is. Ha nem nézzük a segédhajtás-házat, az egész roppant egyszerű !
	A segédhajtás-ház viszont igen bonyolult, és a hajtóműhöz mérten meglehetősen nagy is.
	Ez a felső fele...
	ez pedig az alsó. Az útbaigazító táblák sokat segítenének a berendezések azonosításában, persze ha látszanának... Sötét helyen vakuzva tükörfényes táblákat, amelyek ráadásul üvegkoporsóba vannak zárva: nem a fotósok álma !
	Itt egyben látjuk a gázdinamikai részt, és ámulhatunk az egyszerűségén.
	A kompresszor egyetlen fokozatból áll, igaz, két párhuzamosan kapcsolt egység képezi. Ez a hajtómű erőssége, ami sok hátránnyal is jár. Roppant egyszerű, olcsó és üzembiztos a soklépcsős axiális kompresszorokkal szemben, viszont az átmérője nagyon nagy. A levegő útja igen bonyolult, a rácsos nyílásokon lép be a hajtóműbe. Mire ide a repülőgép orrától elér, sokszor vált irányt, ami nagy áramlási veszteséggel jár.
	A csöves égőtér. Ha jól számoltam kilenc ilyen cső van a hajtómű kerületén. Kettős üzemanyag betáplálás van, az egyik az üresjárati (kb. 70%-a a maximális fordulatszámnak), a másik az üzemi fúvóka. A fúvókák körül álló lapátok pörgetik meg a beáramló levegőt, ezzel biztosítják a keveredését az üzemanyaggal. A fúvókánál a láng hőmérséklete 2000°C, ami egy hegesztőpisztoly kékesfehér lángjának felel meg. Az égőtéren található rengeteg furaton beáramló levegő hűti a környező szerkezeti elemeket (az acél 1200°C táján megolvad).
	A tengelyen kompresszor mögött, attól elkülönített térben van egy hűtőlevegő-kompresszor is, amely az égőterekkel körülvett belső szerkezetet hűti. Külön érdekesség az ezt követő tengelykapcsoló és támasztócsapágy.
	Az egyfokozatú turbina. Előtte állólapát-koszorú van, ami érintőirányú összetevőt ad a forró égéstermékeknek. Ezután a turbina "kiveszi" az áramlásból a maga energiaszükségletét (a kompresszor és a segédberendezések hajtására), a maradék "tolja" a repülőgépet.
	Előbb még kell egy fúvócső is, amely a kiáramló gázt stabilizálja és a sebességét a megfelelő tartományba konvertálja. Azaz: a benne lévő hőenergiából minél többet a kilépő gáz sebességfokozásává alakítja.
	A gázkiömlő önmagában is szép látvány. A jobbra fent bekandikáló csövecske a kilépő gáz hőmérsékletét méri, ami fontos információ a hajtómű üzemi állapotára vonatkozóan. Hát ezt alkotta az angol Whittle úr, életéből sok-sok évet áldozva. Saját útját járta, míg a németek a bonyolultabb és (az akkor még) kevésbé megbízható axiál-kompresszoros módszert választották. Whittle a harmincas évek legelején már közel járt a használható hajtóműhöz, de a derék britek konzervativizmusa (fafejűsége) miatt csak a háború után kapott lehetőséget. A radiál-kompresszoros hajtóművek még ma is készülnek, a kisteljesítményű helikopterekben kapnak helyet.