A GTD-350 szabadturbinás helikopter-hajtóművet Sz. P. Izotov tervezte a Mil Mi-2 helikopter számára. A Mi-2 prototípusa 1961.-ben szállt fel, ez volt az első gázturbina hajtású szovjet helikopter. Később a gyártása a hatóművel együtt Lengyelországba (WSK PZL) került. A helikoptert több tucat országban rendszeresítették. Több mint 11.000 db hatóművet gyártottak, amelyek összesen több mint 20 millió üzemórát teljesítettek.

Az utolsó változata a GTD-350W 425 LE maximális teljesítményű.

Próbálkoztak harcjárművekbe való beépítésével, egyet egy, a nálunk is ismert BTR-50-be építettek be, míg egy kísérleti harckocsiba kettőt. A kísérletek nem váltották be a reményeket. A gázturbina tengelyteljesítmény leadása nélkül a maximális teljesítményhez tartozó fogyasztás 70%-át fogyasztja, indítása hideg állapotban akár perceket is igénybe vesz.

Néhány adat, egy 1978.-as orosz nyelvű tankönyv alapján

Felépítése: szabadturbinás hajtómű, hétfokozatú axiális és egyfokozatú radiális kompresszorral, amelyet egyfokozatú turbina hajt. A tengelyteljesítményt szolgáltató szabadturbina kétfokozatú.

Maximális teljesítmény:     400 LE

Névleges teljesítmény:      320 LE

Kompresszor-turbina fordulatszáma:   45.000/perc (100%)

Szabadturbina fordulatszáma:              24.000/perc (100%)

Teljesítmény-leadó tengely fordulatszáma:   5.904/perc (100%)

turbina előtti gázhőmérséklet:   800 - 985°C

Fogyasztás:    365-459 g/LEh  (érdekes, de logikus módon teljes gázon a legkisebb, de így is sok!)

Átlagos fogyasztás üzemszerű körülmények között:   55 kg/h (szóval a Mi-2 egy óra alatt akár 150 liter kerozint is bepuszil)

Befoglaló méretek: 1350 x 522 x 680h mm

Tömege: 135 kg

Élettartam: kezdetben 200(!) üzemóra, később 500, végül 1000

Sokan állítják, hogy az Allison 250 koppintása. Nézd meg az utolsó képet, és döntsd el magad.

A fentiekhez az említett tankönyvön kívül felhasználtam forrásként a hu.wikipedia.org GTD-350 címszavát, amelyet "VargaA" szerkesztett.

A levegő a kis sárga "lyukon" lép be, a kisnyomású axiális, majd a nagynyomású centrifugális kompresszoron halad át.

Teljes jobboldali nézet. A segédberendezések mérete aránytalanul nagy, bár tartalmazza azt az áttételt is, amely a szabadturbina

24.000 /perc névleges fordulatszámát ötezer-néhány százra csökkenti.

A nagy fekete az üzemanyag-szivattyú és -szabályozó rendszer, hagyományosan igen bonyolult jószág.

Az élénk kékeszöld csonk a kompresszor-turbina tachométer jeladója, mögötte az indítómotor-generátor.

A bal oldali, csaknem függőleges barna cső a reduktor kenőolaját szállítja.

Innen jobban látszik.

A kompresszor alatt a kenőolaj szivattyúja, nyomásszabályozója és jeladója.

A kompresszor felől az égőtér felé menő "trombita" alatt, a reduktorház vonalában az olajszűrő.

A hajtásházon a csőkígyók között a fordulatszám-szabályozó.

Ötletesen van megoldva a jobbos és balos hajtómű kialakítása: a kifúvó csonkokat és a fedőlemezeket egyszerűen fel kell cserélni a turbinaházon, máris jobbosból balos lesz és viszont.

Az égőtér fölött közvetlenül a teljesítmény-leadó tengely. Tőle jobbra a szabadturbina tachométer jeladója,  a fölött a fordulatszám-szabályzó.

Ettől balra  "fordulatszám szinkronizátor", a mi a Mi-2-be épített két hajtómű közötti egyenletes terhelés-elosztásról gobdoskodik.

Az égőtér középvonalában az üzemi, tőle jobbra fent az indítófúvóka és annak gyújtógyertyája.

Itt lép ki az "elfáradt" égéstermék.

Ugye mennyire hasonlít? A gázdinamikai kialakítás meg teljesen ugyanaz...

Ez itt az Allison 250, a mi GTD-350-esünk "apukája".

A tervező, Izotov úr nem volt szemérmes a jó ötletet átvenni.