A 2012-ben hosszú hónapok munkájával felújított motor újabb gyöngyszeme a gyűjteménynek.

1914-ben gyártotta a Mercedes-Daimler Motor Gesellschaft Stuttgart-Untertürkheim.

Hathengeres vízhűtésű soros motor, teljesítmény 160 LE, lökettérfogat 14.8 liter súly: 265 kg, fogyasztás 38 kg/h.

Az első világháború legnagyobb példányszámban készült motorja, mintegy 12.000 db készült belőle. Németországban több típusban alkalmazták, Albatros C.I, Albatros D.II, Fokker D-IV.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 110 db-ot használt belőle, Hansa-Brandenburg C.I. és Albatros B.I. típusokban.

(Idézet a múzeumi tájékoztató tábláról.)

Először járjuk körül !

A felénk eső oldalon a kettős porlasztó és a hőszigetelt szívócsövek látszanak.

A kipufogó oldal, itt húzódnak a hűtés motor felé vezető csövei is.

A kipufogó csonkok helyét piros dugó fedi.

Nézzük meg a (látszólag a) karteren lévő két ovális nyílást, ide még visszatérünk!

Nem, nem lyukas a forgattyúsház, a két nyílás a karter alatti második teknőn van.

Ide vezet a porlasztókhoz. A jegesedés elkerülése végett a bejövő levegőt szellemesen átvezetik az üzemszerűen forró forgattyúsház alatt. Így külön berendezés nélkül biztosítható a porlasztó-torkolat fűtése.

A kettős porlasztó anyaga alumínium, elől két sárgaréz üzemanyag-szűrő.

Jobbról két sárgaréz cső is csatlakozik a porlasztóhoz: a hűtővizet átvezetik a porlasztóház körül kialakított köpenyen. A víz itt nem hűt, hanem fűt, mivel a párolgó benzin jelentős hőt von el a környezettől, fokozva a porlasztó befagyásának veszélyét.

Egyszerű és célszerű himbák mozgatják a fojtószelepeket, egymáshoz képesti helyzetük is állítható. A jobbról csatlakozó fekete rúd vezet a pilóta gázkarjához. A bal oldali fojtószelep-tengelyen van egy harmadkörnyi íves huzalvezető pálya -  a jövőben megfejtendő céllal.

A két üzemanyag-szűrő.

Felülszelepelt, felülvezérelt, egy vezérműtengelyes megoldás, itt a szívószelepek sorát látjuk.

Csodaszép a vezérmű sárgaréz burkolata.

A vezérmű légcsavar felőli vége, a kipufogó szelepekkel. Jól látszanak a szelephézagot beállító hernyócsavarok és a keresztben elhelyezett biztosító csavarjaik.

Ránk maradt a motor egyik eredeti, Bosch gyártmányú gyújtógyertyája is.

A kipufogó oldal.

A hengereknek külön-külön hűtőköpenyük van, az itt látható rézcsövek vezetik be a hűtő felől jövő vizet.

Nem lehet eleget gyönyörködni benne.

A főtengely felől függőleges tengely vezet a vezérműhöz. Alul a két gyújtómágnes helye, feljebb a vízszivattyú, még feljebb a vezérmű-tengely áttételét rejtő ház. A fanyelű fogantyú a dekompresszor, a motor könnyebb átforgatásához nyitja a szelepeket.

A felfelé vezető rézcső a hűtő felől visszajövő vizet fogadja, és vezeti a szivattyúba.

A vezérműtengely végén két, egyelőre nem azonosított kivezetés. Talán a fordulatszámmérő flexibilis tengelyét hajtja - ha volt ilyen...

A hűtővíz-szivattyú. Jól látszik hogy a porlasztó fűtővezetéke az első henger fölső részétől a porlasztón keresztül a szivattyú szívóágához vezet.

A légcsavar tengely. Áttétel nincs, a forgásirányt nyíl jelzi.

Alulnézetben is megmutatjuk.

A fekete rúd a fojtószelepeket vezérli.

Egy érdekes nyílás.

Közelről szép - de nem tudtuk meg a szerepét.