REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

A szolnoki SIEMENS Sh-13A motor azonosítása

Megjelent a Magyar Repüléstörténeti Társaság 2007. évi konferenciájának kiadványában.

 


Hajnal Sándor: Ha nem is régi, de annál elszántabb látogatója vagyok a szolnoki Repülőmúzeumnak (pontosabban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Repüléstörténeti Filiáléja). Különösen az ott kiállított dugattyús motorok és gázturbinás hajtóművek érdekelnek.
Amikor 2004.-ben először találkoztam a kis öthengeres csillagmotorral, nem volt túl jó bőrben: szelepmozgató rúdjait, kilátszó hajtókarjait diszkrét rozsda borította. Valahogy el is veszett a Sátorhangár többi csodája között. Egy évvel később jó volt látni, hogy a kis szerkezet minden porcikája szépen megtisztítva, rendbe téve csillog-villog.

Nagy András: egy ideje nem tetszett a kis Siemens motor elhanyagolt állapota, a gyűjtemény szakmai vezetőjeként kiadtam hát egyik kollégámnak, hogy tisztítsa meg legalább a szelepmozgató rudakat. Másnap örömmel láttam hogy a motor teljesen "szét van borítva" és mindenki körülötte sürgölődik. Egyesített erővel rövid időn belül szemet gyönyörködtető kis darab vált belőle.

H.S.:Remek kis oktatómetszet, forgattyúsháza és hengerei felvágva, látni engedik a forgattyús mechanizmust és az általam leginkább csodált szelepvezérlő rendszert. A hengerfejeken a két-két szelepet nem a megszokott, huzalból készült spirálrugók zárják, hanem meglehetősen egyedi módon lemezből tekert rugói vannak. Sajnos sok minden hiányzik róla: porlasztó, üzemanyag-szivattyú, olajszivattyú, gyújtógyertyák és a két gyújtómágnes is. Ja, és még valami: semmiféle adattábla vagy gyártói márkajelzés nem található rajta...
A szűkszavú tájékoztató táblán ez állt: "Siemens Sh-4, kb. 50 LE. alkalmazva: ???".
Gondoltam keresek róla valami közelebbit: egy holland honlapon (bungarzt.nl) megtaláltam az Sh-4 képét, és nagyon nem tetszett amit láttam: nem egyezett a forgattyús ház, a hengerfejek, a gyújtógyertyák elhelyezkedése, sőt, a szelepmozgató rudak és a himbák is más kialakításúak voltak. Hamar megegyeztünk Nagy Andrissal: ez nem az a motor! Bizsergető kérdés: HÁT AKKOR MI?

N.A.: A motor mellett álló tájékozató táblát elődeimtől örököltem, a rajta lévő Sh-4 típusjelzést nem vontam kétségbe. Mindenek előtt alaposan szemügyre vettem a motort. Azonosító jel nem volt rajta, kivéve egy ötjegyű számot, amely ráadásul nehezen olvasható. Furcsálltam, hogy a motoron lévő csavarok vegyesen metrikusak és collosak. A metrikus csavarok a kipufogó nyílásokat eltakaró lemezeket tartják, akár utólag is rákerülhettek. Felmerült bennem, hogy akár angol motor is lehet, találtam is hozzá hasonló motorokat: Armstrong Siddeley Genet I, Genet Major I. A Genet hengerei nagyon hasonlóak, de a forgattyúsház eltérő kialakítású, a gyújtómágnesek máshol (elöl) vannak felszerelve, a szeleprugók spirális huzalrugók, nem lemezből készültek. Még egy fontos jel utalt a német eredetre: a szelephimbák kenőszemein jól felismerhető a "Deutsche" felirat.

H.S.: A net-et böngészve találtam egy honlapot, amelyet ajánlok minden repülőgép-motor rajongónak: enginehistory.org. Ezen van egy olyan rovat, ahol azonosítatlan motorok képeit teszik közzé, keresve a választ kérdéseikre. Ha segíteni nem is tudtam nekik, gondoltam elküldöm én is a kis motor képeit. Nem kellett sokat várni, 24 órán belül választ kaptam az AEHS (Aero Engine Historical Society) ellenjegyzésével: szerintük a motor egy Siemens Sh-13 vagy Sh-13A. Hozzá küldtek egy képet is: rajta mosolygott a mi motorunk! Ha lúd, kegyen kövér: elküldtem képeket a Deutsches Museum e-mailjére is. Hamarosan kaptam egy vaskos borítékot Hans Holzer úrtól, a D.M. munkatársától, benne fotók, rajzok, méretek és műszaki adatok az Sh-13-ról és az Sh-13A-ról. A kísérőlevélen a jókívánságok mellett a vélemény: a mi motorunk minden bizonnyal valamelyik a kettő közül!

N.A.: Nem mondom hogy hidegen hagyott a hír ! Korábban már próbáltam kideríteni, hogy milyen Magyarországon megfordult repülőgéptípuson repülhetett Sh-4-es motor, de nem találtam ilyet ! Hamar rábukkantam viszont, hogy a Junkers A-50 Junior gépek repültek Sh-13 motorokkal is, és ezekből több is repült magyar felségjel alatt. 3 db 1931.-ben került Siófokra (HA-JAA Tisza, B Duna és C Balaton). Úszótalpakkal felszerelve a Balatoni Vízirepülő Iskolában (BAVI) használták őket, a rejtett légierő égisze alatt. Ezek közül egy (HA-JAA, Tisza) 1934.-ben lezuhant a siófoki móló mellett, pilótája Szentistvány Dezső, a repülőiskola parancsnoka életét vesztette. Gibás Andor erről az iskoláról szóló remek cikkét a Repüléstörténeti Társaság egy korábbi évkönyvében lehet megtalálni.
Volt egy másik Junkers A-50 is Magyarországon, egy időben Odeschalchi Miklós volt a tulajdonosa. A négy gép későbbi sorsa sajnos ismeretlen.
Megvolt tehát a láncszem, amely magyarázatot adhatott arra, hogyan került a motor Magyarországra. Nyitva maradt a kérdés: és hogyan került a Repülőmúzeumba? Sajnos semmilyen dokumentum nem ad erre választ. Halvány nyom, hogy egyik látogatónk évekkel ezelőtt állította, hogy ő ezt a motort egykor a szolnoki Gépipari Technikumban látta. Mellette szól a motor szépen kivitelezett oktató metszetté való átalakítása.

H.S.: Próbáltam további bizonyosságot szerezni. A Deutsches Museum honlapján (deutsches-museum.de) található egy Münchenben kiállított Junkers A-50 néhány fotója, amelyek egyikén kivehető, hogy a szeleprugó lemezből készült, ami a Siemens Sh-13 jellemzője, szemben a géptípuson ugyancsak alkalmazott és első ránézésre roppant hasonló Armstrong Siddeley Genet I.-el, amelynek huzalrugói vannak. A képeket szemlélve megállapítottuk, hogy a Múzeum motorja az Sh-13A-ra hasonlít leginkább.

N.A.: Maradtak persze kétségeink, amelyek további nyomozó munkát igényelnek. Foglaljuk itt össze azokat az eltéréseket, amelyek a mi motorunk és az Sh-13A között továbbra is fennállnak:
- van egy ismeretlen célú kihajtás a motor elülső pajzsán, a légcsavar-tengely felett, ami a képeken egyszerűen nincs rajta
- az Sh-13 képein látható "11 és 1 óránál" lévő két dudor hiányzik a motor elülső pajzsáról
- az elülső csapágy bronzperselyének felfogatása eltérő, a múzeumi motoron hat, az Sh-13A képén négy csavar rögzíti
- a képeken az elülső pajzson alul és felül egy-egy kis tábla van a típus és a gyártó jelölésével. Ezek a motorról hiányoznak, a felfogató szegecseknek sincsen nyoma.

Hagytunk tehát támpontot a kétkedőknek, további kutatnivalót a megszállottaknak, és - reméljük - sikerült egy parányi morzsát hozzátennünk a magyar repüléstörténethez is.

H.S. -N.A.
 

-   -   -


Felépítés: öthengeres léghűtésű csillagmotor közvetlen hajtással, alumínium öntvény forgattyús házzal. Hengerenként egy-egy szívó-és kipufogószelep, tolórudas vezérlés, himbákkal, spirális lemez szeleprugókkal. A rudak a vezérlést központi vezérlőtárcsáról kapják, amely a tengellyel azonos irányban forog. Hengerenként két gyújtógyertya, két különálló mágneses gyújtóegység. A hengerek a forgattyúsházból szívják a levegő-benzin keveréket, amelyet üzemanyag-szivattyúval táplált porlasztó állít elő. A kenőolajat fogaskerék-szivattyú juttatja el a kenési helyekre.
Készült: az 1920-as évek második felében. A legkorábbi ismert képünk a típusról 1928.-ból származik.

Műszaki adatok                                      Sh-13                           Sh-13(A)

Hengerek száma:                                       5                                      5
Furat: mm                                                  105                                  105
Löket: mm                                                 120                                  120
Furat/löket viszony                                  1,142                                 1,14
Lökettérfogat liter                                    5,195                                 5,2
Fordulatszám: f/perc                           1500/1750                          1900
Teljesítmény: LE                                     68/82                                    88
Névleges teljesítmény: LE                72 /1575 f/perc                  75/1800
Névleges nyomaték: mkp                33 /1575 f/perc
Száraz tömeg: kg                                      112                                  110
Teljesítmény-tömeg

     arány: kg/LE                                          1,37                                1.25*
Teljesítmény/lökettérfogat
     arány: LE/liter                                         16                                    17
Sűrítési arány, 2mm vastagtagságú
hengerfej-betéttel (benzinhez):                 5,3:1
Sűrítési arány, hengerfej-betét
nélkül (benzin-benzol keverékhez):         5,64:1
Üzemanyag-fogyasztás: g/Leh             220-240                         230-250
Kenőolaj-fogyasztás: g/Leh                     8-12                                 6-10
Legnagyobb átmérő: mm                       1006                                 996
Legnagyobb hosszúság: mm                   858                                 858

* eltérő számítási mód mellett !


Források:
www.bungartz.nl - Michiel Hooijberg honalpja
AEROSPHERE repülőmagazin cikke a '30-as évekből (AEHS)
Deutsches Museum - Hans Holzer által küldött fotók és műszaki adatok
Gibás Andor: A balatoni vízi repülés és a Balatoni Vízirepülő Iskola (BAVI)
www.horac.fw.hu - Horváth Balázs honlapja

További képek a motorról és a szolnoki Repülőmúzeumról: www.repulomuzeum.hu
 

A motor elölnézete

 

 

Hátulnézet

 

 

Az a csodálatos szelepvezérlés

 

 

Hengerfej a sajátos sprirális szeleprugókkal

 

 

Szelephimba-zsírszószem német felirattal

 

 

 

Az elülső pajzs. Itt mutatkozik a legtöbb eltérés a hiteles Sh-13A ábrájától. Lásd lejjebb.

 

 

A Siemens Sh-13A motor hiteles képe. Forrás: Deutsches Museum

 

 

A segédberendezések csatlakozási helyei. Itt viszont minden nagyon hasonlít ! 

 

 

A Siemens Sh-13A motor hiteles képe. Forrás: Deutsches Museum

 

 

Korabeli képeslap.