|
Megjelent a Magyar Repüléstörténeti
Társaság 2007. évi konferenciájának kiadványában.
Hajnal Sándor: Ha nem is régi, de annál elszántabb
látogatója vagyok a szolnoki Repülőmúzeumnak (pontosabban a
Hadtörténeti Intézet és Múzeum Repüléstörténeti Filiáléja).
Különösen az ott kiállított dugattyús motorok és gázturbinás
hajtóművek érdekelnek.
Amikor 2004.-ben először találkoztam a kis öthengeres
csillagmotorral, nem volt túl jó bőrben: szelepmozgató
rúdjait, kilátszó hajtókarjait diszkrét rozsda borította.
Valahogy el is veszett a Sátorhangár többi csodája között.
Egy évvel később jó volt látni, hogy a kis szerkezet minden
porcikája szépen megtisztítva, rendbe téve csillog-villog.
Nagy András: egy ideje nem tetszett a kis Siemens
motor elhanyagolt állapota, a gyűjtemény szakmai
vezetőjeként kiadtam hát egyik kollégámnak, hogy tisztítsa
meg legalább a szelepmozgató rudakat. Másnap örömmel láttam
hogy a motor teljesen "szét van borítva" és mindenki
körülötte sürgölődik. Egyesített erővel rövid időn belül
szemet gyönyörködtető kis darab vált belőle.
H.S.:Remek kis oktatómetszet, forgattyúsháza és
hengerei felvágva, látni engedik a forgattyús mechanizmust
és az általam leginkább csodált szelepvezérlő rendszert. A
hengerfejeken a két-két szelepet nem a megszokott, huzalból
készült spirálrugók zárják, hanem meglehetősen egyedi módon
lemezből tekert rugói vannak. Sajnos sok minden hiányzik
róla: porlasztó, üzemanyag-szivattyú, olajszivattyú,
gyújtógyertyák és a két gyújtómágnes is. Ja, és még valami:
semmiféle adattábla vagy gyártói márkajelzés nem található
rajta...
A szűkszavú tájékoztató táblán ez állt: "Siemens Sh-4, kb.
50 LE. alkalmazva: ???".
Gondoltam keresek róla valami közelebbit: egy holland
honlapon (bungarzt.nl) megtaláltam az Sh-4 képét, és nagyon
nem tetszett amit láttam: nem egyezett a forgattyús ház, a
hengerfejek, a gyújtógyertyák elhelyezkedése, sőt, a
szelepmozgató rudak és a himbák is más kialakításúak voltak.
Hamar megegyeztünk Nagy Andrissal: ez nem az a motor!
Bizsergető kérdés: HÁT AKKOR MI?
N.A.: A motor mellett álló tájékozató táblát
elődeimtől örököltem, a rajta lévő Sh-4 típusjelzést nem
vontam kétségbe. Mindenek előtt alaposan szemügyre vettem a
motort. Azonosító jel nem volt rajta, kivéve egy ötjegyű
számot, amely ráadásul nehezen olvasható. Furcsálltam, hogy
a motoron lévő csavarok vegyesen metrikusak és collosak. A
metrikus csavarok a kipufogó nyílásokat eltakaró lemezeket
tartják, akár utólag is rákerülhettek. Felmerült bennem,
hogy akár angol motor is lehet, találtam is hozzá hasonló
motorokat: Armstrong Siddeley Genet I, Genet Major I. A
Genet hengerei nagyon hasonlóak, de a forgattyúsház eltérő
kialakítású, a gyújtómágnesek máshol (elöl) vannak
felszerelve, a szeleprugók spirális huzalrugók, nem lemezből
készültek. Még egy fontos jel utalt a német eredetre: a
szelephimbák kenőszemein jól felismerhető a "Deutsche"
felirat.
H.S.: A net-et böngészve találtam egy honlapot,
amelyet ajánlok minden repülőgép-motor rajongónak:
enginehistory.org. Ezen van egy olyan rovat, ahol
azonosítatlan motorok képeit teszik közzé, keresve a választ
kérdéseikre. Ha segíteni nem is tudtam nekik, gondoltam
elküldöm én is a kis motor képeit. Nem kellett sokat várni,
24 órán belül választ kaptam az AEHS (Aero Engine Historical
Society) ellenjegyzésével: szerintük a motor egy Siemens
Sh-13 vagy Sh-13A. Hozzá küldtek egy képet is: rajta
mosolygott a mi motorunk! Ha lúd, kegyen kövér: elküldtem
képeket a Deutsches Museum e-mailjére is. Hamarosan kaptam
egy vaskos borítékot Hans Holzer úrtól, a D.M.
munkatársától, benne fotók, rajzok, méretek és műszaki
adatok az Sh-13-ról és az Sh-13A-ról. A kísérőlevélen a
jókívánságok mellett a vélemény: a mi motorunk minden
bizonnyal valamelyik a kettő közül!
N.A.: Nem mondom hogy hidegen hagyott a hír !
Korábban már próbáltam kideríteni, hogy milyen
Magyarországon megfordult repülőgéptípuson repülhetett
Sh-4-es motor, de nem találtam ilyet ! Hamar rábukkantam
viszont, hogy a Junkers A-50 Junior gépek repültek Sh-13
motorokkal is, és ezekből több is repült magyar felségjel
alatt. 3 db 1931.-ben került Siófokra (HA-JAA Tisza, B Duna
és C Balaton). Úszótalpakkal felszerelve a Balatoni
Vízirepülő Iskolában (BAVI) használták őket, a rejtett
légierő égisze alatt. Ezek közül egy (HA-JAA, Tisza)
1934.-ben lezuhant a siófoki móló mellett, pilótája
Szentistvány Dezső, a repülőiskola parancsnoka életét
vesztette. Gibás Andor erről az iskoláról szóló remek cikkét
a Repüléstörténeti Társaság egy korábbi évkönyvében lehet
megtalálni.
Volt egy másik Junkers A-50 is Magyarországon, egy időben
Odeschalchi Miklós volt a tulajdonosa. A négy gép későbbi
sorsa sajnos ismeretlen.
Megvolt tehát a láncszem, amely magyarázatot adhatott arra,
hogyan került a motor Magyarországra. Nyitva maradt a
kérdés: és hogyan került a Repülőmúzeumba? Sajnos semmilyen
dokumentum nem ad erre választ. Halvány nyom, hogy egyik
látogatónk évekkel ezelőtt állította, hogy ő ezt a motort
egykor a szolnoki Gépipari Technikumban látta. Mellette szól
a motor szépen kivitelezett oktató metszetté való
átalakítása.
H.S.: Próbáltam további bizonyosságot szerezni. A
Deutsches Museum honlapján (deutsches-museum.de) található
egy Münchenben kiállított Junkers A-50 néhány fotója,
amelyek egyikén kivehető, hogy a szeleprugó lemezből
készült, ami a Siemens Sh-13 jellemzője, szemben a
géptípuson ugyancsak alkalmazott és első ránézésre roppant
hasonló Armstrong Siddeley Genet I.-el, amelynek huzalrugói
vannak. A képeket szemlélve megállapítottuk, hogy a Múzeum
motorja az Sh-13A-ra hasonlít leginkább.
N.A.: Maradtak persze kétségeink, amelyek további
nyomozó munkát igényelnek. Foglaljuk itt össze azokat az
eltéréseket, amelyek a mi motorunk és az Sh-13A között
továbbra is fennállnak:
- van egy ismeretlen célú kihajtás a motor elülső pajzsán, a
légcsavar-tengely felett, ami a képeken egyszerűen nincs
rajta
- az Sh-13 képein látható "11 és 1 óránál" lévő két dudor
hiányzik a motor elülső pajzsáról
- az elülső csapágy bronzperselyének felfogatása eltérő, a
múzeumi motoron hat, az Sh-13A képén négy csavar rögzíti
- a képeken az elülső pajzson alul és felül egy-egy kis
tábla van a típus és a gyártó jelölésével. Ezek a motorról
hiányoznak, a felfogató szegecseknek sincsen nyoma.
Hagytunk tehát támpontot a kétkedőknek, további kutatnivalót
a megszállottaknak, és - reméljük - sikerült egy parányi
morzsát hozzátennünk a magyar repüléstörténethez is.
H.S. -N.A.
- - -
Felépítés: öthengeres léghűtésű csillagmotor közvetlen
hajtással, alumínium öntvény forgattyús házzal. Hengerenként
egy-egy szívó-és kipufogószelep, tolórudas vezérlés,
himbákkal, spirális lemez szeleprugókkal. A rudak a
vezérlést központi vezérlőtárcsáról kapják, amely a
tengellyel azonos irányban forog. Hengerenként két
gyújtógyertya, két különálló mágneses gyújtóegység. A
hengerek a forgattyúsházból szívják a levegő-benzin
keveréket, amelyet üzemanyag-szivattyúval táplált porlasztó
állít elő. A kenőolajat fogaskerék-szivattyú juttatja el a
kenési helyekre.
Készült: az 1920-as évek második felében. A legkorábbi
ismert képünk a típusról 1928.-ból származik.
Műszaki adatok
Sh-13
Sh-13(A)
Hengerek száma:
5
5
Furat: mm 105
105
Löket: mm
120
120
Furat/löket viszony 1,142
1,14
Lökettérfogat liter
5,195
5,2
Fordulatszám: f/perc
1500/1750
1900
Teljesítmény: LE 68/82
88
Névleges teljesítmény: LE 72 /1575 f/perc
75/1800
Névleges nyomaték: mkp
33 /1575 f/perc
Száraz tömeg: kg 112
110
Teljesítmény-tömeg
arány: kg/LE 1,37
1.25*
Teljesítmény/lökettérfogat
arány: LE/liter 16
17
Sűrítési arány, 2mm vastagtagságú
hengerfej-betéttel (benzinhez): 5,3:1
Sűrítési arány, hengerfej-betét
nélkül (benzin-benzol keverékhez): 5,64:1
Üzemanyag-fogyasztás: g/Leh 220-240
230-250
Kenőolaj-fogyasztás: g/Leh 8-12
6-10
Legnagyobb átmérő: mm 1006
996
Legnagyobb hosszúság: mm 858 858
* eltérő számítási mód mellett !
Források:
www.bungartz.nl - Michiel Hooijberg honalpja
AEROSPHERE repülőmagazin cikke a '30-as évekből (AEHS)
Deutsches Museum - Hans Holzer által küldött fotók és műszaki
adatok
Gibás Andor: A balatoni vízi repülés és a Balatoni
Vízirepülő Iskola (BAVI)
www.horac.fw.hu - Horváth Balázs honlapja
További képek a motorról és a szolnoki Repülőmúzeumról:
www.repulomuzeum.hu
|
