Szerencsénkre tévedtek a meteorológusok, akik erre a napra hideget és esőt jósoltak: napsütéses, remek időnk volt. Harminc-egynéhányan gyűltünk össze, sok régről ismert és néhány új arcot láthattunk.

Mint eddig minden alkalommal, most is Nagy Andris mondott köszöntőt és megtartotta az ilyenkor szükséges balesetvédelmi oktatást. Tett még egy bejelentést is, amely sokunkat jócskán felkavart. Erről a képek után olvashatsz néhány gondolatot.

Eddig is volt példa rá, hogy ajándékot kaptak a résztvevők, most is így történt: mindenki választhatott egy könyvet, az Aranysas magazin egy példányát - ha netán nem lett volna még meg - illetve Andris is hozott egy ölre valót gyűjteményének duplikátjaiból.

A Balla Imre vállalkozó (Szigma Bt. Törökszentmiklós) által adományként felújított gyakorlóeszközök (valaki azt találta mondani hogy a Múzeum vidámparkja) festésének végső mozzanatai hengerrel...

...és eccsettel.

Az örök téma: a kerékmosás.

Ez a legényke jónéhány kereket lemosott, dícséret illeti Őt és szüleit egyaránt.

Az idősebb szekció csendes helyet keresett magának.

Hérincs István barátunk egy kevésbé áldott kéz egykori ténykedése révén az Il-14-ből "eltűnt" műhorizontot készül pótolni.

Kunár Gyuri bácsi, egykori vitorlázórepülő, később repülésmeteorológus mellé érdemes volt beülni egy kicsit a másodpilóta ülésébe. Gyuri bátyánk kiváló mesélő, érdekes történetet mondott el arról, hogyan vezetett egykor Li-2-est néhány forduló erejéig a térképezést végző személyzet jóindulatának köszönhetően.

Az Il-14-es belső festése örök gond: hiába kaparjuk le a lemállott festéket évről évre, a feladat

"újratermelődik".

Sokak nem véletlenül kedvenc feladata a kabintetők nyitása:

a szellőztetés ürügyén remekül lehet nézelődni is.

Szekeres Gabi - Precíz - a feladat elvégzése után szenvedélyének (szegecsszámlálás) hódol.

Nyitrai Csaba mk. őrnagy újra eljött és segített MiG-23U-ra és a SzU-22M3-ra gyakorló rakétát függeszteni.

A függesztők az időjárás hatásai miatt alapos tisztogatásra szorulnak.

Segítő kéz (és szem) van bőven.

A Szuhojnál is nehézségek merültek fel.

Amelyeket végül megoldottak.

A leglátványosabb projekt a Morava felújításának munkálatai voltak. Ez évben lelhetőség adódott a több éve ezüstszínben - festés nélkül - szerénykedő gép állagmegóvó munkáira és újrafestésére.

Az összejövetelre éppen a leglátványosabb munkák következtek, amiben sokan lelték örömüket.

Apróság, de fontos: a jelzőrakéta-blokkok visszaszerelése.

Megbeszélés után...

...megkezdődik a bal légcsavar felszerelése.

Helyére kerül a gép orrán lévő leszálló-fényszóró.

A Morava megszállás alatt.

Kellemesen elkínlódtak a fiúk a jobb légcsavarral...

...de győzőtt a túlerő.

A nap végére így nézett ki a Morava. Szerintem mindenkinek jól esett ránézni.

***

Nagy Andris valamennyiünket felkavaró bejelentése:

- Köszönjük hogy újra eljöttetek. El kell hogy mondjam Nektek, hogy ezen a néven, ezen a helyen ebben a formában minden bizonnyal az utolsó Kapitalista Szombat-ot tartjuk.

Ilyenkor mindenki valami negatív eseményre gondol: jó dolgok - mint egy önkéntes, jobbító szándékú összejövetel - ritkán szűnnek meg örömteli okból. Most mégis lehet hogy így lesz. A kiváltó ok, amelyet legtöbben már ismertek az a terv, hogy a Múzeum erről a helyről elköltözik a belvároshoz közel eső Indóház útra, az egykori Ó-szolnoki pályaudvar helyére.

Ez totális átrendeződéssel jár, mind tárgyi mind üzemeltetői viszonylatban. Az áttelepítés feltehetően tavasszal kezdődik és kb. egy-másfél évet vesz majd igénybe. Addig amíg az új Múzeum össze nem áll nem tudhatjuk mi lesz egy ilyen önszerveződő esemény sorsa.

A helyzet mégsem egészen reménytelen, vannak pozitív jelek is:

erről a következő frissítésben, ami Karácsony előttre várható.