Egy séta erejéig visszatérünk a Tanhangárba. Látogatásunk egyetlen célpontja az oktatási szemléltetőeszközként funkcionáló egykori 816-os MiG-21F-13.

Rendkívül izgalmas szemügyre vennünk a megbontott géptörzs és a leszerelt nyílásfedelek által láthatóvá tett belső szerkezet.

Néhány kép formájában ismét élvezzük Hérincs István segítségét.

Zoltán Gyulával közös honlapja: www.hunavia.hu

Tárlatvezetés: Molnár László

A kabintól hátrafelé sorakozó fekete és zöld "csomagok" a törzsben a puhafalú /gumi+vászon/ tüzelőanyag-tartályok /össz. 10db/. A vízszintes vezérsík/stabilizátor tövénél jól látszik, hogy a forgástengelye nem merőleges a gép hossztengelyére, hanem ez is "nyilazott". A vezérsík végén az előrenyúló hegyes, pirosra festett rész egy balansz-súly /emlékeim szerint 9.5 kg/, ez biztosítja, hogy a vezérsík súlyvonala egybeessen a forgástengellyel. A kormánylapok szélein a piros csík egy hajlítható merev-trimm, berepülés során ezzel végzi a pilóta a stabilitás finom-beállítását. A nagy fekete "lövedék" egy Sz-24 típusú 240 mm-es földi célok elleni nem irányított rakéta.
 

Hérincs István fotója

Az orr bal oldala. A kabintető és a lokátor-tér fedele felnyitva.

Lokátor-tér helyett RÁDIÓTÉR, mivel az F-13-ban /és a kétüléses UTI-k-ban sem/ nincs lokátor, csak egy SzRD-5 Kvant névre hallgató rádiós-céltávmérő /ha a cél az "antenna -látómezőben" volt, mérte és jelezte a távolságot, de sem irányt, sem magassági eltérést nem mutatott/.

Hérincs István fotója

Az orr oldala felmetszve, látható a szívócsatorna. A gép törzse itt nem a szokásos félhéj-szerkezet, nincsenek bordák és hosszmerevítők, a borítás több milliméter vastagságú alumínium-lemez, önhordó kivitelben.

A bal szárnytőnél egy, csak a földön leolvasható műszer.

A műszertől balra egy oxigén-reduktor /nyomáscsökkentő/, a műszer mellett jobbra a barnás hőálló lemez a törzsborítás alatt körbefutó gépágyú-heveder vezetőcsatorna, a jobb sarokban a 2/a tüzelőanyag-tartály.

Ez, a csakis a földön leolvasható műszer magasságot mér !

A rendeltetésével kapcsolatos talányt néhány évvel ezelőtt elsütöttük rejtvényként: a kabin hermetizáltságát lehet vele ellenőrizni. A kabin és a környezet között nyomáskülönbséget hoznak létre, amelyet műszerünk méterben kifejezve mutat. Azt figyelik, hogy a bezárt fülke megfelelően tartja-e a nyomást, vagy "enged" valahol.

A kimetszésből előre tekintünk. A kék rúd a pótlevegő beeresztő fedelet nyitja, ha a kompresszornak légszomja van. A portalanítást láthatóan férfinép végezte...

A kék rúd az ún. pompázsgátló redőnyt működteti, ami egy tenyérnyi kis ajtó, ez kiengedi a fölösleges levegőt a szívócsatornából /pl. M1.5 sebesség fölött az utánégető kikapcsolásakor, mikor a gép még lendületből megy mint a golyó, de a hajtóműnek lecsökkent a levegő-felhasználása/.

A bal szárny alatt guggolunk, a főfutó aknája segít a tájolásban. Jobbra a törsz alatti féklap.

Baloldalt a zöld csomag a 2/a tartály, ettől jobbra a következő nyílásban egy tüzelőanyag egyirányú visszacsapó-szelep van, a két kis hengeres sárgafedelű szerkezet : tüzelőanyag-tartálycsoportok kifogyasztás-jelzőadói. Fölöttük és jobbra /fekve, részben takarva/ 1-1 ún. "speciális szelep" - ez a nevük; a tartályok tetején lévő úszószelepekkel együtt ezek vezérlik a kerozin kifogyasztási sorrendjét a tartályokból, ezzel az előírt határok között tartják a gép súlypont-vándorlását. A jobb sarokban a főfutó-kerékaknák között felül beépített 3. sz., és az alul beépített 3/a tüzelőanyag-tartály összekötő-csöve látható.
 

Még mindig a bal szárny alatt vagyunk, a hajtóműhöz és segédberendezéseihez szolgáló nyílásoknál.

A bal nyílásban a hajtómű kenőolaj-tartály. A jobb nyílásban egy hajtómű-csapágy hűtőlevegő-kivezető nagy ovális cső, mellette a buszter /segéd/-hidraulika-rendszer maximális nyomást határoló rendszerbiztosító szelepe. Jobbra a kisebb egy visszafolyó, alatta a nagyobb a nyomóági hidraulika-szűrő. A nagy szűrő mögött takarásban az RTSz /tüzelőanyag kifogyasztás-mérő/ jeladója. Az alsó, fekete egység a tüzelőanyag előnyomás-szivattyú, amely a fémszínű csövön szállítja előre a kerót az olaj-tüzelőanyag radiátorba /a forró olajjal előmelegítik a tüzelőanyagot, az meg hűti a hajtómű kenőolaját/. A fémszínű cső alatt egy lapos tüzelőanyag-túlfolyó-tartály, ennek sárga csöve hátul a fúvócső mögött vezet a szabadba. A fekete szivattyúház melletti sárga, fedeles csonk az ún. konzerváló csonk: itt lehetett a gépből a maradék kerót leszívatni, és hosszabb tárolás v. hajtómű-kiszerelés előtt konzerváló olajat bejuttatni a hajtómű tüzelőanyag-rendszerébe. A hátsó törzsféklap hidraulikus munkahengere a 25. sz. megerősített törzskerethez van bekötve, feljebb a kis ovális nyílásban látszik a hajtómű bal mellső tartórúd bekötőcsapjának feje, legfölül a szárny hátsó segédtartójának a bekötése a 25. törzskeretnél. A jobb felső sarokban a zárt ajtó mögött a buszter-hidr. rendszer földi nyomatókocsi csatlakozói vannak /ezeken keresztül nyomás táplálható a rendszerbe földi tesztekhez és szabályzáshoz/.

A bal felső sarokban a szárnyból kinyíló leszálló és gurulófényszóró, jobbra a szárny fő bekötési csomópontja: a kereszt-főtartó bekötése a 22. sz. törzskerethez, két 30mm átmérőjű csap és anyái. A nyílásban a 4. sz. törzstartály elektromos , centrifugális búvár-szivattyúja /szürke/, balra az ezüstös henger egy tartálycsoport kifogyasztás-jelzőadója. Az alsó nyílásban a kopott zöld "cső" a hajtómű gázvezérlés-tolórúdja.

A fékernyő tárolóhelye.

Jobbra kezdődik a magassági kormányfelület.

Jól látható a törzs klasszikus félhéj-szerkezete - most "bőr" nélkül.

A szárny felett látható a puhafalú üzemanyag tartály (zöld színű). Tapintása olyan mint a teherautó-ponyváé, csak annál sokkal vastagabb.

Alul a függőleges pót-vezérsík, mellette a fékernyő drótkötele és annak bekötése.

A fúvócső oldala hő- és mechanikai igénybevételről tanúskodik.

A függőleges vezérsík.

Hérincs István fotója

A magassági kormány himbája.

A magassági kormányvezérlés EGYIK himbája, mert egynél azért sokkal több van. A bal felső saroknál lévő szürke "cső" az oldalkormánylap alsó vége, amely itt csatlakozik a forgási csomópontba. A jó szeműek kivehetik az oldalkormány alsó csomóponthoz csatlakozó villás végű vezérlő tolórudat.

A függőleges vezérsík tetején a három piros pálca az SzRO /saját-idegen felismerő rádiós-rendszer/ antennája. A zöld kúp alatt a SzOD-57M /saját földi radarjel-erősítő/ antennája, alatta a gép hátsó, fehér helyzetlámpája és a jobbra kitérített oldalkormánylap felső vége.

A hajtóműhöz közvetlenül hozzáférni a két alsó szerelőnyíláson át lehet, a felső nyílásokban a fő-hidraulika rendszer néhány berendezése látható /szűrők, rendszerbiztosító és egyirányú szelepek, futóművek és törzsféklap-vezérlés elektromágneses hidraulika-csapjai, stb/. A bal, kis nyílásban a két piros szelep: hidraulika kettős zárószelepek, törzs-széthúzásnál /pl. hajtómű-kiépítésnél/ ezeket középen szétcsatlakoztatva a két fél-részbe épített szelepek zárnak, így nem folyik ki a hidraulika-folyadék a rendszerből. A piros szelepek előtti zárt nyílásban találjuk a fő-hidraulika rendszer földi nyomatókocsi-csatlakozóit. Felül a fékszárny/ívelőlap belső íves vezetősínje látszik, mellette a 28/28a törzskeretek vonala, ahol mellső és hátsó részre bontható a törzs.
 

A gépágyú.

Ami még itt látható: balszélen a jobb főfutó-kerék aknája, ajtaja és az azt működtető hidraulika-munkahenger, felül középen az ajtót benti helyzetben rögzítő horgos-zár. A gépágyú zárszerkezete alatt a nyitott jobb mellső törzsféklap működtető hidraulika-munkahengere /szürke/.
 

Elektromos vezetékek és sűrítettlevegő-csövek csatlakoznak a kabin falába épített áttöreti csatlakozókhoz /bevezető fő és vészlevegő-rendszer csövei, és a kivezető fék és vészfék-rendszer csövei/.

Az elektromos vezetékek a szárnyban lévő helyzetlámpához, antennákhoz, és a fegyver függesztő gerendához vezetnek. A burkolat széle alatt félig takarva a sárgás "cső": a csűrő vezérlő rendszer működtető tolórúdja. A nyitott törzsféklap fölött itt jobban látszik az NR-30 30 mm-es gépágyú zárszerkezete a hosszúkás hüvelykivető nyílással, fölötte a lőszer-hevedercsatorna.

A csűrő vezérlés utolsó himbái és tolórúdja a szárny felső felületén, a kép alsó részén a csűrő kormánylap felülete látható.

A pilótafülke mögötti gerincben üzemanyag- és más vezetékek futnak.

A kabintető mögötti ferde késantenna az RSzIU-5 fedélzeti rádió adó-vevő antennája. A piros állványon két, másik gépről leszerelt fegyver-függesztőgerenda között /világoskék-barna/ két Mi-24V/P-hez tartozó páncéltörő rakétaindító csöve, alattuk a MiG-21 R-3Sz /K-13/ infravörös önirányítású rakétáinak APU-13 függesztő/indító sínjei láthatók - sajnos csak részben
 

A fejtámláról lelógva a katapultülés stabilizáló ernyője látható, amely katapultálás után az ülés szabályozatlan bepörgését akadályozza meg. Az alatta lévő fekete, műszerskálás doboz az AD-3 időautomata, amely katapultálásnál az ülésre védőpajzsként rákapcsolódó kabintető és a pilóta bekötő hevedereinek leválasztását vezérli az ülés kilövése után 1.5 másodperccel. A kabin hátsó falán látszik a pilótát védő 10 mm-es hátpáncél /kézifegyverek és repeszek ellen ad védelmet/, rajta felül a katapultülés legfelső vezetőgörgője.
 

A gépszám és a "Kiváló" jelvény között a kis ajtó az ún. pompázsgátló redőny, amit hidraulikus munkahenger nyit kifelé, így ki tudja engedni a szívócsatornából a fölösleges levegőt. Hátrább, piros fedéllel takarva egy másik ajtó, a felszálló-redőny, ami szükség esetén /kis sebességnél, de nagy hajtómű-teljesítmény esetén/ plusz levegőt tud beengedni a szívócsatornába. A pitotcső tartórúdja földi tárolási helyzetbe van felemelve, a szívócsatornán védőfedél.

Hérincs István fotója

Az orrfutó és futóakna elölnézetből, felül középen a futót működtető hidraulikus munkahenger. Az akna falán kétoldalt az orrkúpot és a pompázsgátló redőnyöket működtető elektromágneses hidraulika-csapok és a működési időt szabályzó szűkítő-szelepek, valamint az orrfutó-ajtókat működtető rugós mechanizmus látható.

A nyitott rádiótér felülről, benne a rádió adó-vevő, a rádió-iránytű és a rádió-céltávmérő blokkjai, a műhorizont giroszkóp háza, az SzRO-2M /IFF/ doboza és más delejes csodák, az elektromos dobozok alatt az orrkúp és a pompázsgátló redőnyök hidraulikus munkahengerei, stb. A jobboldalt kiálló, előremutató "ujj" a tartalék vagy vész-pitotcső.
 

Felül a nyitott kabintető alatt fekete keretben a 65 mm vastag páncélüveg. Bal szélen a műszerfal mellett látszik a baloldali kabintető-nyitó munkahenger krómozott dugattyúrúdja /a jobboldali takarásban van/, amely 50 atm. sűrített levegővel emeli fel a tetőt. A műszerfal fölött középen lévő szürke "doboz" a nagy lencsével az ASzP-5ND pörgettyűs optikai célzókészülék, amely a páncélüveg alatti ferde reflex-üvegre vetíti fel a célkarikát. Ebbe a célkarikába kellett befogni a páncélüvegen és a szélvédőn át élőben látható célgépet, és ha ez sikerült, akkor DURR bele /mármint gépágyúval vagy rakétával/. Az egyik probléma az volt, hogy a célkarika nem fix, hanem a folyamatosan változó céltávolság, állásszög, oldalcsúszás, manőverezési túlterhelés, külső hőmérséklet stb. függvényében a célzási előretartást kalkulálva folyamatosan vándorolt a reflex-üvegen. A másik nehézséget az jelentette, hogy a célgép/ellenség nyilvánvalóan nem támogatta az ötletet, és kemény manőverezéssel ő maga is próbált tüzelési pozícióba kerülni. Vagyis egy mozgó, manőverező gépre kellett célozni a szintén mozgó célzó-gyűrűvel úgy, hogy a fixen beépített előretüzelő gépágyú miatt a botkormány, gázkar és a lábpedálok segítségével magát az egész gépet kellett vezetni a célra tartáshoz! Mindezt három dimenzióban, három tengely körül...! A célzó fölé jobbról belógó szürke henger a fotógéppuska /sorozatfelvevő fényképezőgép/, amely az elsütő billentyűvel szinkronban működik. Ezzel bizonyítható az esetleges légigyőzelem /vagy legalábbis a célzás pontossága/, gyakorló légiharcnál viszont CSAK EZT kell használni, a gépágyú főkapcsoló jobb ha kikapcsolva marad, vagy ha mégsem, akkor nem biztos, hogy az ellenfelek két sör mellett is ki tudják értékelni az eredményt! A kabintető szélén /jobb felső sarok, egy lógó vászoncsík mellett/, látható a hat közül az egyik kabinzár-fülecs, amelyek a tető lecsukásakor a kabinkeret szélén a hosszúkás kivágásba süllyednek, a zárókart előretolva pedig mindegyik fülbe becsúszik egy zárcsap, így rögzítik a kabintetőt. A kabin mindkét szélén látszik a körbefutó gumi hermetizáló tömlő, amely a tető lezárása után levegővel felfújva a tetőkerethez szorulva létrehozza a hermetikus zárást /a nagy magasságban életfontosságú belső túlnyomás létrehozása miatt szükséges/. A működtetés a bal alsó sarokban lévő két barna végű karral történt, a nagyobb a nyitás-zárást, a kisebb a hermetizálást vezérelte.
 

Kabin bal hátsó sarok, baloldalt felül az egészségügyi oxigénrendszer csapja, a fogantyú hiányzik /eü. ox. : amit a pilóta szív a maszkon keresztül/. A két szürke henger a túlterhelés-automata, amely erős manővernél levegővel felfújja a pilóta G-ruháját, elszorítva a láb és has-részeket, így az alsó testrészekből felfelé préselve a túlterhelés miatt lefelé toluló vért /az agyban és a szemben sokkal nagyobb szükség van rá/. A részben takart kis műszer a hajtómű légi-indító oxigénrendszer nyomásmérője, mellette a nyitócsap /fekete/. A katapultülés szélén a piros fedéltől balra egy ötpontos gyorscsatlakozó, benne a G-ruhát felfújó tömlő, oxigén-maszk, sisak-mikrofon és fülhallgató, szkafander sisak-álarc üveg páramentesítő fűtésének csatlakozói.

A katapultülés bal karfáján piros védőlemezzel takarva a katapultálást indító fogantyú /jobboldalt is van/. A katapult ülő-részéből kilógó L-alakú kar a láb-elfogó/rögzítő szerkezet. A műszerfal alatti két recézett, ezüstszínű felület a két lábpedál, ezekkel vezérli a pilóta a a függőleges vezérsík hátuljára szerelt oldalkormánylapot tolórudakon és himbákon keresztül, mindenféle hidraulikus áttétel/szervó nélkül.

Bal alsó sarok kék és piros gomb : az oxigénmaszkba vezetett levegő-oxigén keverési arányának szabályzói. A felső fekete doboz a rádió adó-vevő kezelőpultja, a barna kereszt a csatornaváltó gomb. A piros lemezfedél melletti piros és zöld gombok a fékszárny/ívelőlapok vezérlő kapcsolói. Előtte a fekete/zöld bakra szerelt gázkar - lenne, ha a katonák/műszakiak ilyen pongyola civil dumára kaphatók lennének, így azonban: HVK! /ejtsd: hávéká = hajtómű vezérlő kar/. A HVK-markolat végén a rádió vezérlő gombja /elengedve: vétel, benyomva: adás/, alatta a törzsféklapok csúszó-vezérlőkapcsolója. A HVK előtt piros fedél alatt: hajtóműtér tűzoltás-vezérlő gomb, előtte az orrkúp kézi/automata vezérlésének kapcsolói. A kabinperemen a fekete henger: lilafényű UFO-lámpa /műszerfal-megvilágítás/, ettől jobbra a kabintető nyitó/záró és hermetizáló karok. A műszerfal szélén fentről lefelé: ARU-3V /magassági kormány áttétel-szabályzás/ helyzetjelző műszer, futóművek vezérlőkarja /a fogantyú egy szürke "kerék"/, kék keretben az egészségügyi oxigénrendszer nyomásmérő és műtüdő /lélegeztető automata/ indikátora, legalul: PPSz-2 jelzőtabló a futó, fékszárny és törzsféklapok helyzetjelzésére, és "Nyiss futót" figyelmeztető jelzés /nyitott fékszárnyak, de zárt helyzetű futók esetén jelzett/.

Nézzük a botkormányt: a markolat tetején a szögletes csúszó kapcsoló a magassági kormány trimm-vezérlése, balra a két gomb: egyik a törzsféklapok pillanatkapcsolója, másik a rakéta-indítás vezérlése. A botkormány elején a lehajtható piros nyelv a gépágyú tűzvezérlő gomb elsütő-billentyűje /a "ravasz"/. A bot bal mellső oldalán a kerékfékek vezérlőkarja, ami bowden-huzallal működteti a kabinbadlóra épített Pu-7 sűrített levegős féknyomás-vezérlő szelepet. A bot mellső részén is van egy UFO-lámpa.

Itt közelebbről csodálhatjuk a botkormányt a fékkarral, a működtető kapcsolókkal és az UFO-lámpa "maradékával". A botkormánytól jobbra a háttérben a katapultülés jobboldali lábelfogó/rögzítő szerkezete látszik.
 

A műszerfal mellett a jobboldali függőleges kezelőfalon a fedélzeti rendszerek főkapcsolói sorakoznak két sorban. Alattuk a vízszintes kezelőpulton a fő és vészlevegő-rendszer kétmutatós nyomásmérő műszere, mellette a futóművek sűrített levegős vésznyitó csap tengelye /a piros csap-fogantyú hiányzik a tengelyről/. Jobbra a kis négyszögletes doboz az SzRO-2M /saját/ellenség felismerő rádiós rendszer/ kezelőpultja, piros fedél alatt egy robbantó-gomb /ha a pilóta eltévedt és bármi okból idegen, ismeretlen területen kényszerleszállt, ezzel a gombbal tudott "intézkedni", hogy a szigorúan titkos kódok ne kerüljenek a  "rosszfiúk" kezébe /.
 

A fekete doboz az automatikus rádióiránytű /ARK/ kezelőpanelje,a két sor függőleges gomb a fixen behangolt csatornák kapcsolását szolgálták, pl. 1.-2. : saját bázis távoli és közeli irányadói, 3.-4. : tartalék repülőtér irányadók....10. : Kossuth-rádióadó. Az utolsó arra volt jó, hogy ezt a gombot benyomva az ARK-antenna ráállt az adóra, az ARK-műszer kijelezte az irányát, és ha pilóta ráfordult az irányra - ARK szerint 0 fokra repült - akkor elég nehéz volt "kitévedni" az országból, lévén a Kossuth-adó eléggé középtájon üzemel. A középső nagy gomb a panelen, közepén a fém rögzítőkarral az ARK kézi csatornakeresője, fölötte a fehér hullámhossz-skála ; a kézi-hangolás sikerét segítette, hogy a pilóta a fülhallgatójában hallgathatta is a befogott adót, így könnyebb volt az azonosítása. Az ARK-panel fölött a piros kar a kabintető vész-ledobó karja, ezt lehajtva 110-130 atm sűrítettlevegőt vezetett a tető nyitó-munkahengereibe, majd a kart hátrarántva egy pirotöltet /kis robbanótöltet/ kinyitotta a tető rögzítőzárjait. A két munkahenger ekkor feldobta a tető elejét, és a légáramlat leválasztotta a kabintetőt. A műveletet végre lehetett hajtani a katapultálás előzményeként is, vagy attól függetlenül is, pl. ha elektromos zárlat vagy hajtóműtűz miatt füst keletkezett, és az bejutott a kabinba. A piros kartól jobbra a fekete henger egy harmadik UFO-lámpa. Jobboldalon plexifedél alatt az elektromos rendszerek hálózatvédő biztosító-kioldó kapcsolói, alatta a fekete "gombok" egyszerű olvadó-biztosítékok fedelei.
 

Akinek jó a szeme, vagy ki tudja nagyítani a képet, az le is olvashatja, hogy melyik kapcsolóval melyik
rendszert lehetett működésbe hozni.
 

Itt is jól olvasható, hogy melyik hálózatvédő kapcsoló melyik rendszert védte a túláramtól. Baloldalt alul a "Bal UFO" és "UFO a botkormányon" szabályzógombokkal a két hozzájuk tartozó műszerfal-megvilágító lámpa fényerejét lehetett szabályozni.
 

Az SzK tipusú katapultülés felülnézetből, a jobb felső sarokban a barna fejtámla, alatta a vállhevederek bevezetése a feszítő-szerkezethez. A kép közepén a hashevederek a bekötő zárakkal, kétoldalt a hevederfeszítők befűző-bújtatói, az ülésben a becsomagolt mentőernyő, ezen ült a pilóta. Baloldalt a szív alakú piros fogantyú a hevederek és a láb-elfogó/rögzítő vésznyitó fogantyúja, utolsó esélyként, ha a katapultálás során nem működne az automatikus leválasztó rendszer. Talán nem véletlen, hogy a pilóta-szlengben állítólag a "Jézus szíve fogantyú" nevet kapta !!!