Egyik októberi estén csengett a telefonom, és egy eddig ismeretlen hölgy mutatkozott be: Kovács Györgyné, Tóth Emőke néven. Érezhetően megilletődött hangon közölte, szeretné édesapja, Tóth Gyula egykori rádiótávírász néhány emlékét megmutatni a Repülőmúzeumnak.

A találkozó hamarosan létre is jött, férjével ellátogattak Szolnokra, roppant érdekes dokumentumokat és fényképeket hoztak. Kétórás beszélgetés során sikerült néhány epizódot megismernünk Tóth Gyula rádiótávírász, egykori polgári és katonai repülő életéből.

Tóth Gyula leánya valamint Nagy András...

...és Lente Zoltán a dokumentumokat vizsgálják.

Anyakönyvi lap

Tóth Gyula szakiskolai tablója 1932.-ből.

Rádiótávírász bizonyítvány.

Francia nyelven, de Magyarországon kiállított rádiótávírász bizonyítvány, a fenti megfelelője.

Hollandiában kiállított bizonyítvány.

Szakszolgálati engedély a légiforgalmi rádiótávírász számára

A Savoia-Marchetti

SM-75 itt polgári színekben.

Tóth Gyula MALERT alkalmazottként bejárta Európa sok fővárosát Ju-52 és SM-75 gépekkel, hajózó távírászként.

Ez utóbbi géptípust - a legtöbb repülő enyhén szólva nem kedvelte annak megbízhatatlansága miatt.

Tóth Gyula sokszor repült Kelemen Károllyal, a később Veszprémben katasztrófát szenvedett SM-75 pilótájával.

A HA-FKA lajstromú Fokker F.VII

Tóth Gyula egy keretantennával Budaörsön, 1938.-ban

Egy kikötő.

...a hadikikötő Taranto lesz (Olaszország)...   Becze Csaba

Tóth Gyula pálmafákkal valahol egy délebbi országban (Olaszország?).

...a civil ruhás fotó is olaszországi (valószínű Taranto vagy Grottaglie)...   Becze Csaba

Ez a kép a hátoldal tanúsága szerint 1939. szeptemberében készült Szófiában.

Ha jól tévedek a képen a MALERT SM-75-öse lehet.
Gáll Gábor
 

Repülő pályafutását a katonai távolfelderítőként volt kénytelen folytatni, ahol számos bevetésen és kalandon ment keresztül.

Távolfelderítő gépszemélyzet  He-111-esük mellett.

He-111 és ???

Nem túl ismerős repülőgép típus: egy Junkers W 34, amelyet a távolfelderítők a műszerrepülés gyakorlására kaptak kölcsön a németektől 1941-42. telén.

Ha a  képre írt oldalszámnak  hihetünk, ez a He-111 a távolfelderítőknél szolgált.

1941. júlis 6.-án távolfelderítő bevetésen ezzel a géppel légigyőzelmet értek el az őket támadó szovjet vadászgépek egyike ellen. Az egyik fedélzeti géppuskát kezelve Tóth Gyula is tevékeny részese volt ennek.

A légigyőzelmet elérő személyzet:

Kelemen Antal fhdgy. pilóta

Odry Pál fhdgy. megfigyelő

Tóth Gyula örm. távírász

Roszkos József honv. fényképész

Kovács István tiz. szerelő

A támadó szovjet gépekben az angol Hurricane típust vélték felfedezni.

Budaörs, 1941. július.

A Hurricane típus keleti fronton való megjelenéséről szeretett volna meggyőződni H.K. Fütterer tábornok, német légügyi attasé, ezért egyik következő bevetésükre elkísérte a személyzetet. Ismét találkoztak a vadászokkal, és Fütterer tábornok is Hurricane-ként azonosította őket.

Fütterer tábornok a kép közepén Keksz Edgár alezredessel, a távolfelderítők parancsnokával fog kezet. Kissé jobbra hajózóruhában és napszemüvegben Kelemen Antal pilóta.

A fent információkat a Péterdi A. János által szerkesztett, Távolfelderítőink című, feltehetően Kanadában megjelent, semmilyen kiadói azonosítót nem tartalmazó könyvéből merítettük.

Nagy Andris szerint a kép a MALERT-nél készült, az alakok Tóth Gyula kivételével a légitársaság egyenruháját viselik.

Ő azért van civilben - mert ő már ekkor katona ... 

Dr. Moys Péter kiigazítása ITT!

A képen magyar repülőtisztek beszélgetnek román repülőtisztekkel, a kép jobb
oldalán lévő szemből némileg látszó román tisztek köpeny ujján és zubbony ujján
lévő rendfokozati jelzések alapján mindketten századosok (Captain). A balszélen álló hosszú bőrkabátos tiszt is román. A háttérben lévő ejtőernyősök biztosan nem magyarok !  A hátukon olasz Salvatore háternyő van, az ugró sisakjukat még nem sikerült azonosítanom, de feltehetőleg olasz ejtőernyősöket látunk a képen.
Gáll Gábor

Junkers Ju-86 előtt pózoló katona.

Ismeretlen laktanyaépület.

Magyar katonák zsákmányolt szovjet címerrel pózolnak. A képen egy magyar nyelvű felirat - a bal szélen álló katona feje felett - nagyfeszültségre figyelmeztet. Úgy tűnik, hogy vasútállomáson készült. Ha a tábla a felsővezeték miatt kapott helyet, akkor ez csak a Budapest-Hegyeshalom vonalon lehet.

 

A szovjet címerrel pózoló katonák mind távolfelderítők, ez a fotó 1941-ben készült (Tóth Gyulán kívül a jobb szélen Molnár Jenő hajózó távírász egyértelműen felismerhető és egy további katona arca még nagyon ismerős de nem ugrik be hirtelen a neve).  Becze Csaba

Gyászvonat, amely Nagy Andris véleménye szerint minden bizonnyal a repülőhalált halt Horthy István fhdgy, kormányzóhelyettes holttestét szállítja haza.

Erre utalnak: nemzeti lobogóval és virágfüzérrel, koszorúkkal díszített gyászvagon és a külön kíséretet szállító személyvagon nem járt akárkinek. A tisztelgést vezénylők a repülőknél rendszeresített tányérsapkát (tisztek) illetve barettsapkát (tiszthelyettesek, tisztesek) viselnek.

???

A fenti háromkérdőjeles kép egy első világháborús emlékművet ábrázol. A helyszín München belvárosa, a bajor királyi palota parkja (Hofgarten). A fénykép a hadimúzeum épületéből készült. Itt látható egy jelenlegi légifelvételen:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ca/M%C3%BCnchen_-_Hofgarten_(Luftbild)-2.jpg

Az emlékmű pontos megnevezése: Kriegerdenkmal, im Hofgarten (östl. Teil), 1924 - 1926 von Karl Knapp, Thomas Wechs u. Eberhard Finsterwalder. "Ruhender Krieger",

A kép új megnevezése ez lehetne: "Első világháborús hősi emlékmű a müncheni királyi palota parkjában."

Tisztelettel: Waldteufel2
 

Egy olasz repülőtér léghajó-csarnokkal, azonosítása még folyik. Talán Róma?

A kép (a nagy hangárral) az Grottaglie (Olaszország). A DRT miatt a magyar Ju 52-esek jó néhányszor megfordultak ott (katonai vezetőket, delegációkat cipelve) Azokkal repült Tóth Gyula is.    Becze Csaba

Tóth Gyula "Erdélyi részek felszabadulásának emlékére" feliratú kitüntetése.

Tóth Gyula egy másik kitüntetéséről szóló igazolvány.

A kitüntetést a távolfelderítőknél teljesített szolgálatáért kapta.

Repülő pályafutása alatt az alábbi géptípusokon szolgált:

Ju-52, Sm-75, He-111, Ju-86, Do-215. Repülőkönyve szerint repült még Ca-101 és FW-58 típusokon is.

Kis lépés az időben, nagy ugrás a történelemben...

Különlegesség: Tóth Gyula egy igazoló nyilatkozata a háború után.

Tóth Gyula két egykori repülős útitársa:

csuklóra csatolható iránytűje és egy parányi logarléc.

   ÚJ!

Egy csuklószíjjal ellátott folyadékos iránytű. A legfelső fekete nyilat forgatni lehet a legkülső fehér fokbeosztáshoz képest, belül a folyadékban úszó iránytűn két, vele forgó skála.

Sajnos a plexi a hat-hét évtized alatt megsárgult.

   ÚJ!

Az iránytű átlátszó, hogy térképre fektetve is lehessen használni.

Itt természetellenes állapotban látjuk, a pontos vízszintesbe állítást segítő buborék is mutatja, amelynek középen van  a helye.

   ÚJ!

Egy apró logarléc, finom bőrtokban.

   ÚJ!

Mindössze 10 centiméteres, pontos számolásra kevésbé lehetett alkalmas.

   ÚJ!

Nem teljesen idevaló epizód, de 13 éves fiam kikerekedett szemmel nézte, hogy ez lett volna egykor a számológép helyett ?!

Ugyancsak csodálkozott, amikor emlékeimet felidézve megmutattam neki, hogyan lehet vele szorozni és osztani.

Ha a tolólécet megfordítjuk, a másik oldalon számomra nem ismerős műveletekhez való skálát látunk.

   ÚJ!

Ha tudtok, segítsetek megfejteni !

Tóth Gyula azon kevesek közé tartozott, akik a "demokratikus" hadseregben tovább szolgálhattak a háború utáni évtizedekben is, de már nem repülőként.

Hosszú életet élt, kilencvenes éveiben hunyt el.

Egy érdekes könyvet kaptam kölcsön Nagy Andristól:

Péterdi A. János: Távolfelderítőink című munkáját.

   ÚJ!

 A Szerző maga is tevékeny részese volt hadműveleteknek, több egykori bajtársának írását is szerepelteti. Sajnos itt nem idézhetjük az egész könyvet, pedig azt hiszem sokatokat érdekelne.

Az alábbiakban a borítón kívül a könyv azon lapjait olvashatjátok itt, amelyeken Tóth Gyula nevéről történik említés. Az utolsó hat oldalon arról a sikeres légi harcról kapunk izgalmas beszámolót, amelynek Tóth Gyula is tevékeny részese volt. A beszámolót Kelemen Antal, az ominózus gép pilótája írta a Magyar Szárnyak folyóirat számára.

A szerző(k) hozzájárulását a közléshez sajnos nem sikerült beszereznünk, tekintve hogy a könyvben a szerző nevén kívül egyetlen betű nem szerepel a kiadóról illetve annak elérhetőségéről. A címen kívül mindössze annyi van feltüntetve: Tiszteletpéldány.

Ha ez a közlés sérti valakinek a szerzői jogait vagy üzleti érdekeit, attól itt kérek elnézést és a fentieket  kérésére azonnal eltávolítom a honlapról.

Bízom benne hogy szándékom nem minősül rosszhiszeműnek. (hs)